hó | Aranyosi Ervin versei

jan
15

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Category: Állatok, természet Tags: gyerekek, hó, január, képzelet, látvány, majdnem, titok, varázslat, vidám Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Category: Állatok, természet Tags: csúcsok, felhő, Fenyő, hegy, hideg, hó, szél, sziklák, tavasz, tél Leave a Comment

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, barlang, hó, mackó, medve, méz, pajtás, tavasz, unod 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Mackó pajtás, mi van veled?
Te is unod már a telet?
Ki aludtad tán magadat?
Kamrádban méz csepp sem maradt?
Már a hó is olvad, csorog?
– Enned kéne, gyomrod korog?
Mire gondol most a medve?
– Bár a tavasz közeledne!
Visszafordul barlangjába,
visszabújik a vackába,
újra rátalál az álom.
– Utánoznám, megpróbálom!

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Category: Állatok, természet Tags: aranyát, búsul, elsárgult, hó, kedvem, levél, tél, természet 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Búsul a természet, siratja a nyarát,
fáradt nap csorgatja a fákra aranyát.
Elsárgult levélen immár a tél üzen,
hideg fuvallata oltja ki a tüzem.
Borongós hangulat köde kúszik orvul,
s talán el sem múlik, csak majd ha a hó hull.
csak majd ha eljönnek vidám téli napok,
s attól jó kedvem lesz, hacsak meg nem fagyok.
Búsul a természet, hát búsulok én is,
s abban reménykedem, hogy lesz idén tél is.
Míg a hó leesik, talán még kibírom,
következő versem, tán a hóba írom…

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezdődjék a Karácsony

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: falu, ház, hó, karácsony, Nagyanyó, Nagyapó, szán 1 Comment

Mandoki_Halasz_Zsoka_-_Telapoka_megerkezett_kicsi

Festmény: Mándoki Halász Zsóka – Télapó megérkezett

Aranyosi Ervin: Kezdődjék a Karácsony

Falu végén kicsi ház,
hófelhő rá havat ráz,
porcukorral szórja be
hófehér a teteje.

Erdő szélén nagy a hó,
ott éldegél Nagyanyó,
ott él vele Nagyapó,
náluk lenni csoda jó!

Havas úton száll a szán,
meg is érkezik talán.
Leugrál a sok gyerek,
hóbuckákon hempereg.

Majd kis lábuk odafut,
hova vezet csoda út.
Háznak nyílik ajtaja,
ott vár rájuk Nagyapa.

Ott vár rájuk Nagyanyó.
Csak amikor nagy a hó,
nehézzé lesz minden út,
amin a szán idefut.

Betódul a sok gyerek,
mind jókedvű, mind nevet,
osztoznak a kalácson,
kezdődjék a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mit ér a hó?

Category: A nap gondolata Tags: hideg, hó, hópihe, ígéret, mit ér 2 hozzászólás

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Esett a hó…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: 1 kép 1 vers, barátok, esett, hó, hógolyó, hópihe, huncut, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Esett a hó…

Milyen apró egy hópihe,
s mennyi van belőle!
Kézen fogva Földre szállnak,
s az fehér lesz tőle.

Betakarják a világot
szépen, szeretettel.
Kihívóan incselkednek
minden kisgyerekkel.

Én most párat összegyúrok,
hógolyókat gyártok,
ezzel lesznek megdobálva
a huncut barátok.

Hóembert is építek majd,
életre is keltem,
hóból készült barátokkal
lesz tele a kertem.

Aranyosi Ervin © 2014-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Télapó az erdőben

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: ajándék, állatok, élelem, erdőben, hó, mikulás, örül, szíved, Télapó Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Télapó az erdőben

Télapó az erdőben járt,
– ezért nincs még nálatok!
Hallotta, hogy hullott a hó,
s éheznek az állatok.

A puttonyát átkutatta,
van-e benne eleség?
Ajándéknak, ezután is,
megmaradt a fele még.

Ezért ne félj, reggelig még
bőven járhat nálatok.
Remélem, a szíved örül,
úgy, ahogy az állatok.

Aranyosi Ervin © 2014-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, Az én sudár fenyőm, Fenyő, gyökere, haza, hó, Isten, meleg, ölelés, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Az én drága, sudár fenyőm kint él az erdőben.
Nem kap télen meleg szobát, szép díszeket tőlem.
Illatozó, zöld karjait vastag hó takarja,
nincsen keresztre feszítve, feldíszítve karja.
Lehet talán földhözragadt, – gyökerei által.
Soha nem is kacérkodik egy másik hazával.
Az én drága, sudár fenyőm karjait kitárja,
Isten égi madarait öleléssel várja…

Aranyosi Ervin © 2013-12-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Keresés a hóban

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bot, hó, játék, kedvenc, kérés, Keresés a hóban, megtalál, tréfa, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Keresés a hóban

Eldobták a kedvenc botom tegnap,
és ma keresem.
Közben esett pár centi hó
– nem tréfa a fele sem!
Remélem, hogy megtalálom,
a játékhoz kell nagyon!
Feltúrom az összes havat,
de elveszni nem hagyom!

Aranyosi Ervin © 2013-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva fehér hó hullt a világra. Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat, felöltöztette a fákat, s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel, felhőbe nyúlt két kezével, s elvetette a havat.

A szél a hátára vette, s a földön elterítette, várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot, nemrég kibújt hóvirágot, s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel, találkozhat sok gyerekkel, és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése, s nem kérdezte, nem kevés-e? Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna, s ami van már, mind maradna, de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél, nem tudjuk, hogy mitől lett tél, ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs, hiányzik a jégbe zárt kincs, nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad, valódi tél, ugyan hol vagy? Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne, S rábízod a képzeletere, mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot, nem pirosítsz vidám arcot, hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek, havat felhők úgy sem szülnek, se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok, tél uralja a hegyet. Szürke szélű felhő szállva, a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja, fehérlik a hegytető, hó csomagok nehéz súlyát nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja, sárrá olvad a latyak, csak a hideg sziklák őrzik jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar, táncot járó förgeteg, Elsüvítve kiabálja: – Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok megtörik az erejét, kiszedik a szél kezéből a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják, hó borítja a hegyet, amíg visszatér a tavasz szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Aranyosi Ervin: Búsul a természet

Aranyosi Ervin: Kezdődjék a Karácsony

Falu végén kicsi ház, hófelhő rá havat ráz, porcukorral szórja be hófehér a teteje.

Erdő szélén nagy a hó, ott éldegél Nagyanyó, ott él vele Nagyapó, náluk lenni csoda jó!

Havas úton száll a szán, meg is érkezik talán. Leugrál a sok gyerek, hóbuckákon hempereg.

Majd kis lábuk odafut, hova vezet csoda út. Háznak nyílik ajtaja, ott vár rájuk Nagyapa.

Ott vár rájuk Nagyanyó. Csak amikor nagy a hó, nehézzé lesz minden út, amin a szán idefut.

Betódul a sok gyerek, mind jókedvű, mind nevet, osztoznak a kalácson, kezdődjék a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-26. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Esik a hó, de nincs elég hideg, mint porcukor, a földet hinti meg, de nem marad, elolvad messze jár, csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó, a mezőket nem óvja takaró, csak száll millió hópihe, de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan, eső után, ugyan mi haszna van? Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó? Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg, az ígéret lelkünk érinti meg, és nem marad, csak elolvadt remény, olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin: Esett a hó…

Milyen apró egy hópihe, s mennyi van belőle! Kézen fogva Földre szállnak, s az fehér lesz tőle.

Betakarják a világot szépen, szeretettel. Kihívóan incselkednek minden kisgyerekkel.

Én most párat összegyúrok, hógolyókat gyártok, ezzel lesznek megdobálva a huncut barátok.

Hóembert is építek majd, életre is keltem, hóból készült barátokkal lesz tele a kertem.

Aranyosi Ervin © 2014-12-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Télapó az erdőben

Télapó az erdőben járt, – ezért nincs még nálatok! Hallotta, hogy hullott a hó, s éheznek az állatok.

A puttonyát átkutatta, van-e benne eleség? Ajándéknak, ezután is, megmaradt a fele még.

Ezért ne félj, reggelig még bőven járhat nálatok. Remélem, a szíved örül, úgy, ahogy az állatok.

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Aranyosi Ervin © 2013-12-27. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Keresés a hóban

Eldobták a kedvenc botom tegnap, és ma keresem. Közben esett pár centi hó – nem tréfa a fele sem! Remélem, hogy megtalálom, a játékhoz kell nagyon! Feltúrom az összes havat, de elveszni nem hagyom!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Falu végén kicsi ház,
hófelhő rá havat ráz,
porcukorral szórja be
hófehér a teteje.

Erdő szélén nagy a hó,
ott éldegél Nagyanyó,
ott él vele Nagyapó,
náluk lenni csoda jó!

Havas úton száll a szán,
meg is érkezik talán.
Leugrál a sok gyerek,
hóbuckákon hempereg.

Majd kis lábuk odafut,
hova vezet csoda út.
Háznak nyílik ajtaja,
ott vár rájuk Nagyapa.

Ott vár rájuk Nagyanyó.
Csak amikor nagy a hó,
nehézzé lesz minden út,
amin a szán idefut.

Betódul a sok gyerek,
mind jókedvű, mind nevet,
osztoznak a kalácson,
kezdődjék a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Milyen apró egy hópihe,
s mennyi van belőle!
Kézen fogva Földre szállnak,
s az fehér lesz tőle.

Betakarják a világot
szépen, szeretettel.
Kihívóan incselkednek
minden kisgyerekkel.

Én most párat összegyúrok,
hógolyókat gyártok,
ezzel lesznek megdobálva
a huncut barátok.

Hóembert is építek majd,
életre is keltem,
hóból készült barátokkal
lesz tele a kertem.

Aranyosi Ervin © 2014-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Télapó az erdőben járt,
– ezért nincs még nálatok!
Hallotta, hogy hullott a hó,
s éheznek az állatok.

A puttonyát átkutatta,
van-e benne eleség?
Ajándéknak, ezután is,
megmaradt a fele még.

Ezért ne félj, reggelig még
bőven járhat nálatok.
Remélem, a szíved örül,
úgy, ahogy az állatok.

Aranyosi Ervin © 2013-12-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Eldobták a kedvenc botom tegnap,
és ma keresem.
Közben esett pár centi hó
– nem tréfa a fele sem!
Remélem, hogy megtalálom,
a játékhoz kell nagyon!
Feltúrom az összes havat,
de elveszni nem hagyom!