Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Aranyosi Ervin: Az időjós medve
Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a „semmirekellő”?
Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.
Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!
Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások