Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon (Lépcső a mennybe)

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon
(Lépcső a mennybe)

Emlékszem, egyszer rég,
ott fenn nevetett az ég,
és a kékségben szép felhők szálltak.

Fénylőn ragyogott a Nap,
mikor én megláttalak,
s álmaim végre valóra váltak!

Csak jöttél én felém,
körben átkarolt a fény,
Éreztem, te vagy az, kire vártam,
Az én szívem rád talált,
és a lámpám zöldre vált,
boldoggá és oly szabaddá váltam!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Emlékszem, egy napon,
az én szívem fájt nagyon,
s nem leltem helyem itt lent a Földön!
Végtelen volt bánatom,
nem találtam otthonom,
Úgy éreztem ez a világ egy börtön!

Aztán felkelt a nap,
mikor én meg láttalak,
éreztem tőled szabaddá válok,
Magányom véget ért,
hálát adtam mindenért,
általad végre szabadon szállok!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Aranyosi Ervin © 2024-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet út


Aranyosi Ervin: Az élet út

Elindulsz, lassan elhagyod
magad mögött a tegnapot,
mágnesként hat valami rád,
magához húz a nagyvilág.
Előtted már egy film pereg,
körötted utazó emberek,
akad ki veled szembe fut,
s lesz aki nálad messzebbre jut.

Az út szalad, mert vár a cél,
de amíg a lelked célba ér,
mi minden történik veled?
Legjobb, ha végig élvezed!
Van, kivel együtt utazol,
találkoztatok valahol,
lelketek egy felé vezet,
közösen éltek egy életet!

Refrén:
Az élet út, élvezd ki hát,
sok állomásból áll a világ,
Ha ez az út épp véget ér,
felötlik benned egy másik cél,
s a lelked újra útra kél.
Az élet sok szép pillanat,
nevet reád ott kint a Nap,
ám néha felhők jönnek el,
van úgy, hogy tőlük könnyezel,
de aztán újra jól leszel.

Mindennap új út vár reád,
a szív vezet, előrelát,
ha célod van, majd az út vezet,
álmaid mind elérheted!
Céltalan sose indulj el,
legjobb, ha mindig tervezel,
álmaid mentén szép az út,
az álmodó mindig célba jut!

Refrén:
Az élet út, élvezd ki hát,
sok állomásból áll a világ,
Ha ez az út épp véget ér,
felötlik benned egy másik cél,
s a lelked újra útra kél.
Az élet sok szép pillanat,
nevet reád ott kint a Nap,
ám néha felhők jönnek el,
van úgy, hogy tőlük könnyezel,
de aztán újra jól leszel.

Mindennap új út vár reád,
menj csak tovább,
menj csak tovább,
kövesd álmaid csillagát!

Aranyosi Ervin © 2023-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?


Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

(A Creedence Clearwater Revival:
Who’ll Stop The Rain című dala alapján)

Emlékszem egyszer régen
az eső csak egyre hullt,
rejtélyes felhők szálltak,
s a Napnak bealkonyult,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Messzire bujdokoltam
a nagy vihar elöl,
hiába vártam új hírt
a varázsló felől,
kellene már egy lépcső,
amin majd felszalad,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Dalnokok énekeltek
és mi szurkoltunk tovább,
imádkoztunk az éghez
és vártuk a nagy csodát,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne borongj!


Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,
nem a bánatodért szórnak földre nedvet,
csupán terheiktől most megszabadulnak,
rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,
s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!
Szíved vidámodna, boldogan dobogna,
s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,
ettől a tudattól már is jobban vagyok,
hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,
a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,
a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,
s megkeresem inkább a derűst, a szépet,
s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,
s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,
vagy inkább keresek okot nevetésre,
s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,
jobb ha világodba a derűt belopod,
s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,
ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,
az isteni szikra fénnyé válik benned,
s a megoldásokat elhozza az élet,
s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,
te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,
keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,
s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kivirágzott a barackfa


Aranyosi Ervin: Kivirágzott a barackfa

Kivirágzott a barackfa,
de nincs meleg hozzá.
Nem jár erre a méhecske,
aki beporozná.
Gyönyörű szép minden ága,
csak a Nap sugára
nem melenget, felhők mögül
mosolyog csak rája.

Hej barackfa, szép barackfa,
lesz-e így termésed?
Vagy csak tréfát űzött veled
idén a természet?
Vagy tán, akik csíkot húznak,
felhőket terelnek,
akarják, hogy ne lehessen,
idén édes terhed?

A méhecskék sem jönnek még,
kaptárukban fáznak,
vagy elfogytak vegyszerektől,
vagy máshol tanyáznak.
Hej barackfa, szép barackfa,
sajnálkozva nézlek,
nem lesz idén barack-termés,
s híja lesz a méznek?

Aranyosi Ervin © 2019-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Segíts nekem!


Aranyosi Ervin: Segíts nekem!

Segíts nekem, segíts nekem,
mitől lesz szép az életem?
Mondd el nekem, mondd el nekem,
álmom utol, hogy érhetem?

refrén1.:
Futnék csak át a réten,
a szél hátán szállnék az égen,
úsznék a boldogságban,
ha az álmaim megtaláltam.

Segíts tovább, repíts tovább,
mutasd a lét szebb oldalát!
Legyél barát, egy jó barát,
mutasd a lét tükörfalát!

refrén2.:
Felhők felett csak szállnék,
az örömre is rátalálnék,
fénylenék, álommá válnék,
végre a talpamra állnék!

Segíts nekem, segíts nekem,
mitől lesz szép az életem?
Mondd el nekem, mondd el nekem,
álmom utol, hogy érhetem?
Segíts nekem!

Aranyosi Ervin © 2018-05-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodozás


Aranyosi Ervin: Álmodozás

Milyen csodás álmodozni,
arany Napot földre hozni,
vagy labdázni fent az égben,
szálló felhők közelében.

Angyalokkal találkozni,
madarakkal barátkozni,
büszkén nézni a világra,
réten nyíló kis virágra.

A végtelent átölelni,
benne megnyugvásra lelni,
és végtelen szeretettel,
tudni azt, hogy jó az ember.

Még ha néha el is téved,
ha szeme az égbe réved,
megtalálja magát benne,
mintha ő is angyal lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet szele


Aranyosi Ervin: A szeretet szele

Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!
Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
– a világát szépnek lássa!

Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.
A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.

– Játszom inkább fényes szelet,
én viszem a szeretetet,
minden szívet megetetek,
ettől majd boldog lehetek!
Gondolta a kicsi szellő:
– postás lesz, amikor felnő
és a szívnek üzenetét,
más szívekbe repíti szét.

Úgy is tett, s a Földre szállott.
– Jobbá teszem a világot,
szeretetet szórva széjjel –
s tette dolgát nappal, s éjjel.
Emberekkel találkozott,
s szívükbe örömöt lopott,
tiszta fényt és melegséget.
Érezzék, hogy szép az élet!

Csak hát nagyon nagy a világ!
Felkeresni minden fiát
– minden embert – lassú dolog,
még ha bennünk vágy is lobog.
Ráadásul bezárkóznak,
és a sok-sok házlakónak,
akik nem is látnak szelet,
hogy vigyen hát szeretetet?

Pedig a szeretet-szele,
átgondolva fogott bele,
hogy szép kincsét szertehordja,
hogy a bánatot feloldja.
Úgy döntött, toboroz társat,
aki talán melléállhat.
Olyat, aki házban lakott.
Megkereste a huzatot!

Ám a huzat nem vállalja,
inkább csak a port kavarja.
Inkább elolt, mint gyújt lángot,
inkább bosszantott és bántott.
Szeretet nem érdekelte,
csak fütyült az istenverte,
nem volt kedve jóvá lenni,
sok bosszantást jóvá tenni.

Sajnos a szeretet szele,
semmire sem ment így vele.
Szóba állt a többi széllel,
szembeszállva száz veszéllyel,
de mind csak rombolni vágyott,
felborzolni a világot,
törni, zúzni, széjjel tépni,
megtépázni, csapást mérni.

Bosszantotta a kis szelet:
– Így nem jut el a szeretet
megkínzott fájó szívekbe,
ha nem jut az emberekbe.
– Mi lesz velük akkor, Ó jaj!
– feltört belőle egy sóhaj,
és míg ezen sóhajtozott,
sok kis sóhajt létrehozott.

Azután csak nézte őket,
a sóhajtott kis szellőket:
– Egész takaros kis csapat,
meg lesz oldva a feladat!
Ők majd szeretet visznek,
s azok, akik így majd hisznek
szeretetben, sóhajtoznak,
sok kis sóhajt létrehoznak.

Szeretetet hord a hála,
s jár majd néhány sóhaj nála,
s viszik tovább üzenetét:
– a szeretet mennyire szép!
Ahány emberhez elérnek,
száz forgószéllel felérnek,
szeretettel szívhez jutnak,
s új szívekhez tovább futnak.

Tán a Földön körbeérnek,
– hála a szeretet-szélnek,
és a sóhajok hadának –
akik hittek szép szavának!
A szeretet terjed, terjed,
apró lángok gyúlnak benned.
Ne felejtsd el tovább adni,
s hidd el, vissza fogod kapni!

Aranyosi Ervin © 2017-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva