Aranyosi Ervin: Ne borongj!


Aranyosi Ervin: Ne borongj!

Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,
nem a bánatodért szórnak földre nedvet,
csupán terheiktől most megszabadulnak,
rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!

Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,
s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!
Szíved vidámodna, boldogan dobogna,
s arcod újra élne, újra mosolyogna.

Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,
ettől a tudattól már is jobban vagyok,
hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,
a holnapot tőlem elvenni akarják.

De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,
a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,
s megkeresem inkább a derűst, a szépet,
s várom, milyen csodát tartogat az élet?

A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,
s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,
vagy inkább keresek okot nevetésre,
s inkább a vidámat, a jót veszem észre!

Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,
jobb ha világodba a derűt belopod,
s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,
ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.

Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,
az isteni szikra fénnyé válik benned,
s a megoldásokat elhozza az élet,
s hidd el, világod is gazdagabban éled!

Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,
te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,
keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,
s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva