Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!


Aranyosi Ervin: Legyetek jók, legyetek jók!

Legyetek jók, legyetek jók!
Szeretettel többet adók!
Szeretettől felébredők,
nyitott szívvel ébren levők!
Legyetek jók, jók legyetek,
isteni lelkek, jó gyerekek!
Lássátok meg, az élet szép,
halljátok meg az égi zenét!

Legyetek jók, de legyetek mások,
legyen a létre ezer vidám ok.
Nyissátok meg a szíveteket,
tegyen boldoggá a szívszeretet!
Legyetek jók, álmodjatok,
az létet végig járva gyalog,
nyitott szemekkel látva csodát,
magunkra öltve a jók mosolyát.

Merjetek élni, az élet szép,
írjatok nappal éji mesét,
álmokba nézve élvezve azt,
fájó szíveknek nyújtva vigaszt!
Legyetek jók, csak legyetek jók,
az emberek mind-mind jóravalók!
Csak nem érzik át, nem látják még,
hogy lehet az élet gyönyörű szép.

De jónak lenni, mit is jelent?
Nem kell uralnunk a végtelent!
Hatalom nélkül többek leszünk,
amikor végre felébredünk.
Élvezd a létet, legyél szabad,
tiszta világért hallasd szavad,
figyeld világod, a természetet,
legyen az élet több teveled!

Nem az a jó, ki beleszakad,
ki merre küldik, arra szalad,
vedd csak kezedbe az életed,
ne játsszon többé senki veled!
Legyetek jók, csak magatokért,
nem is kell sokat tenni ezért,
csak ledobni képzelt láncaitok!
Bilincsben tartott ezer titok.

Legyél hát jó és nyisd ki szemed,
igazán élni, csak így lehet!
Élvezd a létet, s legyél “bolond”,
akire nem hat a sok napi gond!
Szabadon szárnyalj, tárd ki szíved,
írd át a sorsod, régi hited!
Ez itt az élet, s csak a tiéd,
örömmel teljen a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Egy öreg kutya panasza

Az embert szolgáltam egész életemben,
de már nem lát hasznot egy megvénült ebben.
Romlott a szaglásom, gyengült a látásom,
már a kedvenc csontom sem túl mélyre ásom.

Fáradtan cipel már a négy öreg lábam,
futkosni sincs kedvem, úgy mint hajdanában.
Pedig sok szép hőstett fűződik nevemhez,
emlékek, amiket szívem sorba rendez.

Mára nyugdíjaztak, kitettek a házból,
barátságot velem már senki sem ápol.
Hisz nagy kutya voltam, ebek közt az első,
jellemzett szívósság, nyughatatlan belső!

Egész kiskutyaként jöttem ide lakni,
itt tanultam meg én rendesen ugatni.
Itt lettem az ember leghűebb szolgája,
pedig rajtam kívül sok hű eb szolgálja!

Összes iskolámat igen jól végeztem,
mindent megtanultam, míg dolgozni kezdtem.
Találékony voltam, alapos és eszes,
erőtől duzzadó, szinte tökéletes.

Sosem kerülte el semmi a figyelmem,
az embert szolgálni hűen, ez volt elvem.
Még az életem is odaadtam volna,
és elmentem volna, akár a pokolba…

Vadászatra jártunk, felvertem a vadat,
megleltem hová bújt – nem könnyű feladat!
Közel mentem őzhöz, szarvashoz, vagy nyúlhoz,
fácánhoz, rókához, meg a vaddisznóhoz.

Felvertem, menekült, a gazdám meglőtte.
Nem maradt elbújva egy vad sem előtte.
S azt mi lassan múlt ki, nyomát megkerestem,
s a gazdámat hozzá mindig elvezettem.

Dicséretet kaptam, s néhány jó falatot,
ez az élet nálam nagy sikert aratott.
Otthon pedig hűen őriztem a házat,
volt bennem vitézség, s volt bennem alázat.

Hej, gyönyörű évek, mennyi kedves elmék,
bárcsak én is újra fiatalabb lennék,
de megöregedtem, nem vagyok már régi,
lehet új gazdám lesz, de nem földi, égi!

Már megöregedtem, másik kutyát vettek,
a gazdám házából az udvarra tettek.
Néha adnak enni, néha belém rúgnak,
visszaadnám lelkem a teremtő úrnak!

Öreg kutya vagyok, s tudnék még szeretni,
de már nyűg tartásom, hisz meg kell etetni.
A szeretet kihűlt, már meg sem becsülnek,
öreg szemeimen bánat-könnyek ülnek…

Gondolkodj el ember, szeresd a kutyádat,
akkor is, ha öreg, s nem fut már utánad!
Ott él a szeretet öregen is benne,
és ha bírná teste, érted élne, tenne!

Te is megöregszel, te is ilyen leszel,
elfárad a tested, de akkor is eszel…
Mit szólnál, ha téged éppúgy kidobnának,
vagy beléd rúgnának fiatalabb lábak?

Becsüld az időset, aki egykor szolgált,
aki ma is imád, ne láss benne szolgát!
Sokkal inkább azt a régi, jó barátot,
aki életedből annyi szépet látott!

Gondoskodj hát róla, amíg tart az élet,
ne dobd el magadtól, hadd szeressen téged!
Most rajtad van a sor, megháláld hűségét,
szíves szolgálatát, minden segítségét!

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Cipő-már három éveAranyosi Ervin: Cipő, már három éve…

Már három éve nem fáj a szíved,
már három éve megállt, s nem dobog.
Már nem veted reánk tekinteted,
elindultál, vetted vándorbotod.
Égi mezőkön kószálsz egymagad
s megannyi dal, mit írtál, elkísér.
Sok rajongód meg árván itt maradt,
a dal kihalt, nélküled mit sem ér.


Aranyosi Ervin © 2016-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva