Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

febr
28

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
20

By

Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Álmodtam az őszről

Nyáron álmodtam az őszről,
de most fázik a szívem,
csak a színeire vágytam,
gyümölcsére, így hiszem.
Hiszen az őszt úgy csodálom,
legfestőibb évszakom,
mielőtt megjön az álom,
reám hatni még hagyom!
Kiülök a hegytetőre,
s onnan nézem a mesét,
színek fénylő pompájától,
ez a világ meseszép.

Őriznem kell ezt a képet,
s nem vehetik tőlem el,
ez a gyönyörű természet
gondoskodást érdemel!
Ma még látok élő erdőt,
mit színesre fest a fény,
s ha nem lopják el a fáit,
életünkre van remény!
De, ha eltűnik az erdő,
helyén csupasz föld marad,
földjéből a víz iramlik,
s helyén halott sivatag.

Betonváros dzsungelében,
kiszárad élő szívünk,
elvész minden a világból,
amiben ma még hiszünk.
És, ha meghalnak az erdők,
velük pusztulunk mi el!
Minden, ami élhető volt,
annak megmaradni kell!
Hiába van zsáknyi pénzed,
rád is vár a pusztulás,
haldoklásban lehet részed,
kell, hogy ébredj, kell hogy láss!

Sétálj ki a természetbe,
míg van hová, s van minek,
de lásd, gyorsan fogy a világ,
csak az értő érti meg!
Most kell megálljt parancsolni,
holnap késő lesz talán,
ma még élő gyümölcs érik,
s madár dalol fenn a fán!
Ám, ha hagyjuk, mind eltűnik,
s vele együtt holnapunk,
és majd puszta sivatagra
ontja fényét szép Napunk.

Aranyosi Ervin © 2022-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
9

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 20 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok „zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
22

By

Aranyosi Ervin: Milyen szép ez a Föld

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Milyen szép ez a Föld

(Louis Armstong – What a Wonderful World című dala alapján)

Zöldellő fák,
bársonyos rét,
virágok százát
önti eléd.
Mesés a világ,
milyen szép ez a Föld!

Oly kék fenn az ég,
felhő, de szép,
csodás ez a nap,
s az éji sötét.
Mesés a világ,
idelenn, s oda fönt!

A szivárvány az égen
hét színben tündököl,
a mosoly ragyogása,
az emberek felől.
Baráttal fogsz kezet,
miközben kérdezed,
mitől szebb az élet?
Ha szeretet vezet!

Apró csecsemő,
majd nagyra nő,
élete útján,
nem legyen bökkenő!
Mesés a világ,
idelenn, s oda fönt!
Mesés a világ,
milyen szép ez a Föld!

Aranyosi Ervin © 2022-06-22..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
29

By

Aranyosi Ervin: Óvd a természetet!

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

B.Tóth Irisz festménye: Tükröződés

Aranyosi Ervin: Óvd a természetet!

Bárcsak újra látnánk a valós világot,
mit az ember keze nem zavart, nem bántott!
Bárcsak a természet élő része lennénk,
bárcsak dolgainkat emberibbé tennénk!

Mi alkalmazkodnánk az élővilághoz,
nem az érdek lenne, ami meghatároz!
A természet lenne számunkra a fontos,
s ez hozzátartozna a mindennapokhoz!

Ápold a világot, tedd szebbé a kerted,
két kezeddel alkoss benne élő rendet!
Tiszteld meg a fákat, s ne engedd kivágni,
tiszta levegődet ők fogják csinálni!

Az élő vizeket óvd nagy szeretettel,
ne szennyezze mocsok, élőt ölő vegyszer!
Tanuld meg, hogyan tudsz jövőt teremteni,
élő világodért minél többet tenni!

Legyen a természet éltető testvéred,
önzetlenül táplál, jobbá szeret téged!
Illik hát a sok jót neki visszaadni,
próbálj a felelős gazdája maradni!

A gondolat teremt, alkossunk hát együtt,
jobb, ha környezetünk élővé teremtjük!
Túlélésre esélyt adunk a világnak,
s jó, ha gyermekeink nemes példát látnak!

A Földünk élőlény, támogatnunk kéne,
hogy balsorsunk elől bújhassuk ölébe!
Hiszen az életünk, múlik az ő létén,
hadd gyógyuljon végre, törődésünk révén!

Légy a természetnek átérző barátja,
aki az emberi hibákat belátja!
Gyógyít, ahol képes, nem árt semmiképp sem,
s a szeretet lángját őrzi a szívében!

Aranyosi Ervin © 2022.03.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
3

By

Aranyosi Ervin: Engedj minket!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Engedj minket!
(kérés a felnőttekhez)

Engedj minket játszani,
boldogabbnak látszani,
engedj minket szabadabbá válni!

Váltsd valóra álmaink,
hadd fussanak lábaink,
engedd a világot talpra állni!

Refrén:
Értünk van ez a Föld,
tovább már ne gyötörd!
tanítsd meg gyermeked, hogy rá vigyázzon!
Értünk van a világ,
értünk nőnek a fák,
vigyázz rá, hogy éljen, s szebbnek látsszon!

Engedd, éljük életünk,
jobb legyen a lét velünk!
Engedj minket szabadabbá válni!

Segíts élni, szeretni,
egymást nézni, nevetni,
vágyainkkal fenn az égeben szállni!

Refrén:
Értünk van ez a Föld,
tovább már ne gyötörd!
tanítsd meg gyermeked, hogy rá vigyázzon!
Értünk van a világ,
értünk nőnek a fák,
vigyázz rá, hogy éljen, s szebbnek látsszon!

Aranyosi Ervin © 2022.01.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
1

By

Aranyosi Ervin: Október

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Október

Október fénylő, okker-aranyába
mártja a szél villámgyors ecsetét,
művészi színt visz az indián-nyárba,
cseppeket szórva a fákon szerteszét.
Olykor vöröst fest, véresen komolyra,
olykor irigység sárgája virít,
barna is jut a szél tépázta lombra,
festi a haldoklás gyönyör-színeit.

Pompával vigad a megfáradt természet,
terhüket télre leteszik a fák,
itt utoljára gondolt egy merészet,
színes levélből szőtt szőnyeget alánk.
Az avar megroppan lépteink súlyától,
zizegve súgja végső szavait,
még fel-felröppen, de haladni nem gátol,
hagyja porladni lelke hamvait.

Borong az idő, elmereng a lélek,
mint minden őszön, halványul a fény.
Az őszi ködben mégis érzem, élek!
A Nap felől pislákol a remény.
Hálás vagyok, hogy nekem nem kell mennem,
hogy álmodozva tavaszt várhatok,
borongok tán, de hit világít bennem,
hogy változom, s tán jobbá válhatok.

Aranyosi Ervin © 2021.10.01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
6

By

Aranyosi Ervin: Üdvözöljük a tavaszt!

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Üdvözöljük a tavaszt!

Vártam már, hogy beköszöntsön,
napfényével nyakon öntsön!
Színeivel felvidítson,
újra életre megtanítson!
Úgy vártam már a tavaszt!

Untam már a ridegséget,
vártam a tél, érjen véget!
Nyíljon virág, Nap ragyogjon!
Vidámságunk ki ne fogyjon!
Vizet és mosolyt fakaszt!

De jó, érzem újra élek,
fák a tavaszról mesélnek,
rügyet bontva öltözködnek,
levelekről álmot szőnek,
s nem hallunk tőlük panaszt!

Jöjj, csak hagyd ott téli álmod,
fénnyel töltsd meg szép világod!
Engedd lelkedet dalolni,
szíved tavasz nyelvén szólni,
ismételje ugyanazt!

Itt a tavasz, kék az égbolt,
nagyon vártuk, milyen rég volt,
megújul a föld, a rét,
figyeld csak a kezdetét!
Figyeld, nehogy elszalaszd!

Ha jól figyelsz, te is látod,
sok kedves, vidám barátod,
ágról ágra ugrik, repked,
vidámságot keltve benned,
búbánatot elhalaszt!

Táncra kél a lét, a Földön,
erre én is készülődöm,
ébredjetek emberek,
jobb kedvűbbek legyetek,
s üdvözöljük a tavaszt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-06..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
11

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts