Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!
Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!
Halvány vörös fényét dobta ránk a hajnal,
csendben festegetett. Fénye sem vigasztal!
Halódó fák ágán, csorgott le a vére,
s így jutott belőle a fák gyökerére!
Nincsen lomb a fákon, mit vörösre fessen,
jéghideg ujjakkal, simítva szeressen.
Égbenyúló ágak dideregnek tőle,
csak fagyos lehelet érkezik felőle.
Végül sötét felhő lép be a Nap elé,
a vörös sugarat ezzel fojtja belé.
Sötétbarnára vált a kopasz fák ága,
s jelzi, elérkezett a tél rideg világa.
Aranyosi Ervin © 2023-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások