Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok „zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni


Aranyosi Ervin: Jó lenne tudni

Nem érzed magad boldognak,
mert pénzed nincs elég!
Ám nap, mint nap a munka vár,
a csúf mókuskerék.
Ki feletted áll gazdagabb,
hisz övé a siker?
Csak az élhet ma fényesen,
ki letaposni mer!

A családodra nincs időd,
mert folyton dolgozol.
Úgy hiszed, hogy áldozatot
pont értük hozol.
Mégis alig vagy velük,
s csak épp nem éhezel.
Azt hiszed a munkától vagy?
Attól létezel?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

Álmodozások korából
mért lépünk tovább,
Mi volna, ha ott maradnánk,
s élnénk a csodát?
A gyermekkorból mért lépünk ki,
mért nem maradunk?
A boldogság fényes útján,
mért nem haladunk?

Refrén:
Jó lenne tudni, hogy miről szól az élet,
mi végból vagyunk itt, és mért ér véget?
A két végpont között, hol van a boldogság?
A szeretet, ha adod, hogyan tér vissza hozzád?

A szeretet, ha kapod, hogyan viszonoznád?
Ha elkerülne végleg, vissza hogyan hoznád?
A boldogságot meg kell élni, álmodozni kell!
S nap, mint nap az életünkbe újra hozni el!

Aranyosi Ervin © 2019-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva