Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…


Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Milyen jó dolog is,
ha figyelnek szavamra!
Ha úgy, mint egy ruhát
felveszem magamra,
s tükör elé állok:
– hadd lássam,
hogy néz ki!
Lehet-e a szép szót,
még jobbal tetézni?

A tükröm ti vagytok,
kedves olvasóim,
ti dekódoljátok,
leírt, igaz szóim,
s talán, mindőtöknek
egy-egy vers mást jelent,
ha elgondolkodtat,
átírja a jelent.

Ha a szívetekbe,
érzéssel találok,
amikor megírom,
mi lehet ránk átok,
mikor a szeretet
szép nyelvén beszélek,
akkor érzem, tudom,
küldetésben élek!

Úgy kell a szeretet,
a mosoly ragyogása,
mint az éltető víz,
az élet forrása.
Amikor mutatom
hozzá a jó utat,
megleled magad is
a fényt hozó kutat!

A vers csak egy eszköz,
nem túl tudományos,
mint egy sámán dobja,
varázsoló táltos.
Segít elrévedni,
a jövőbe látni:
lelkünk, helyes útját,
hol fogja találni!

Ritmusától a szív
sokkal szebben dobog,
a megfáradt lélek
lángjához kuporog,
s akar melegedni,
rímtől felvidulni,
érzések és álmok
tengerébe hullni.

Nem irányítalak,
még nem is vezetlek,
csupán a fényt adom,
látni a szemednek.
Festem én színesre,
dicsérő szavakkal,
s lelki-ételekkel
telik meg az asztal.

Ha válogatós vagy,
az sem baj énnékem,
adok választékot
hőn szeretett „népem”.
Te pedig csak olvasd
jövőd ki belőle,
s lépj az igaz útra,
ne fuss el előle.

Örülök, ha sokan
figyelnek szavamra,
s gondolattal, verssel
telik meg a kamra.
Jó lesz jövőre is,
s ha eljön a jövő,
szeretetet adhat,
minden álmot szövő!

De, tudod, a verset
tovább kéne adni,
szájról, szájra szállva
tud élő maradni.
Hadd legyen hát sólyom,
szabad szárnyú madár,
akit vár az égbolt,
s a végtelen határ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-23..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltétel nélkül szeretve


Aranyosi Ervin: Feltétel nélkül szeretve

Nem azt nézed milyen vagyok,
nem ítélsz meg, csupán szeretsz!
Ha szép érzéseket adok,
már örülsz, hogy velem lehetsz!
Taníts hát élni másokat,
mutass példát, így is lehet!
Barátként kaptam már sokat,
az élet így teljes veled!

Aranyosi Ervin © 2021-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárki lehet költő?


Aranyosi Ervin: Bárki lehet költő?

Hiszem, költő bárki lehet,
mindenki kaphat ihletet.
Leírhatja szép verseit,
amit lelke elé vetít.
De vajon költő, mind ki ír,
a költészet mindent kibír?
Ha versed csak siránkozás,
boldog lehet-e tőle más?

Ha minden vers, csak rólam szól,
én eltévedtem valahol,
az életem kit érdekel,
ha másokhoz nem érek el?
Ha versem máshoz nem dalol,
csak magamról, s magamnak szól,
ha más ezt fel nem ismeri,
s nem adok új érzést neki.

Mert költőnek születni kell,
létről sok ember énekel,
de aki nem talál utat,
ki szebb jövőt meg nem mutat,
az lehet, meg sem született,
költő mindaddig nem lehet,
míg nem szól verse másokért,
míg más szívekhez el nem ér.

Szépség és jóság, párban jár,
jó lenne felfedezni már,
nem kellenek üres szavak,
töltsd fel a léttel önmagad!
Taníts szeretni, élni még!
Mert az üresség nem elég!
Érzésekkel kell tölteni,
alvó lelket felkölteni!

Felnyitni lehunyt szemeket,
mutatni, hogy a szeretet,
a tisztaság adhat erőt,
mely felemel sok csüggedőt,
kik nem is élnek már talán,
a világ sötét oldalán
keresik azt, mi elveszett!
Mikor kihűlt a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Most, itt van az idő, el kell csendesedni,
befelé figyelve önmagunkra lelni!
Megérteni végre, hogy mi végből jöttünk,
nem lehet hatalma a gonosznak fölöttünk!
Nem lökdöshet minket egy ártó rossz szellem,
élni világunkat már nem lehetetlen,
csak feljebb kell lépnünk, felülemelkedni,
ami fontos nekünk jobbá kell szeretni!
Hagyni, hogy a lelkünk útjára találjon,
egy csodásabb világ, valósággá váljon!
Csupán megálmodni kell egy szebb világot,
s valósággá tenni, amit lelkünk látott!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak,
azok életedbe borzalmakat hoznak.
Kreatív elmédet inkább használd másra,
holnap teremtésre, lelki tanulásra!
Merülj el a létben, a szívedre hallgass,
mikor súgnak fentről, minden szót meghallhass!
Teremts szép vágyaddal, lelked erejével,
ami csodálatos varázslattal ér fel.
Mert, amikor látod, amit úgy szeretnél,
akkor létrehívtál, élőn teremtettél,
s csak, hogy elhiszed-e, lehet akadálya!
Ha nincs, mi gátolná, kiépül a pálya,
eljön, s kézhez kapod, de az nagyon fontos,
hogy az elképzelés legyen nagyon pontos!

Csendesülj, meditálj, tisztítsd meg a lelked!
Önmagadon belül kell új útra lelned,
s hiszem, ha jól figyelsz, megkapod a választ,
hogy bontsd le azt, ami jövődtől elválaszt!
Elméd fecsegését lassítsd le, kapcsold ki,
hiszen az üzenet lelkedből fog szólni,
szíveden ereszd át, s figyeld, hogy mit érzel,
akkor találsz reá, ha szeretet vezérel!
Le kell lassítanod mormoló elmédet,
tűnjön a gondolat, megtanult elmélet,
helyét a hitednek, Istenednek add át,
találj ki egy imát, mennybe vivő mantrát.
Amikor így eljutsz belső szellemedhez,
hatalmassá válhatsz, s holnapot teremthetsz!

Aranyosi Ervin © 2020-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk


Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk

Mi közöttünk szeretet van,
érzésekkel élünk.
Melengetjük egymás szívét,
mosolyt is cserélünk.
Olyan jó, ha így szeretnek,
csodaszép az élet.
Életünket kiszínezi
sok kedves történet.
Szeretet van miközöttünk,
ha ránk nézel látod,
szeretettel tesszük szebbé
az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném érteni


Aranyosi Ervin: Szeretném érteni

Szeretném érteni végre az életet.
Mikor más történik, az vajon mért lehet?
Hiszen eltervezem, szépen kitalálom,
aztán döccen egyet, s indul a rémálom.

Amikor megélem, padlóra kerülök,
teremtett poklomból újra menekülök,
sínre teszem szépen vonatom kerekét,
s érzem a világom, megint csak meseszép.

Nagyon tisztán látom, mások hol hibáznak,
s bár tudom, hogy fentről én rám is vigyáznak,
mégis végigjárom ugyanazt az utat,
amire a lélek tilos jelzést mutat.

Teszem a dolgomat, teszem és nem értem.
Megélni a létet, különleges érdem?
Szóval, gondolattal teremtek, mint mások,
de a tudásvággyal saját csapdát ások.

Jó lenne, ha tudnám az isteni tervet,
tudatában lennék minden intő jelnek.
Érteném, mit mutat, nekem mit tanácsol?
Piedesztált épít, vagy bitófát ácsol?

Vajon válaszúton hogyan, miként döntsek,
folytassam a régit, vagy tiszta vizet öntsek
élet-poharamba? Melyik lesz előnyös,
melyik emel égbe, s melyik ragaszt földhöz?

Hisz meg vagyok áldva szabad akarattal,
Isten sosem gátol, sohasem marasztal.
A tapasztalaton én vesztek, vagy nyerek,
mindenből tanulva, mint egy isten-gyerek.

Tudom, az érzések sokat segíthetnek,
ha figyelek rájuk, mennybe repíthetnek.
Ám én mégis mindnek keresem az okát,
s hiszem logikával meglelem a csodát.

Szeretném érteni végre a világot,
amivel Istenem egykoron megáldott.
Elmém nem hagy nyugton, tudni akar mindent,
magyarázat kéne, mit keresek itt lent?

Mert mióta élek, s az eszemet tudom,
kanosszámat járom, itt a földi úton,
hiszen a tudatom tudva akar élni,
érzéseket akar, tényekre cserélni.

Mindent tudni akar, és logikát keres,
mitől lesz az ember boldog és sikeres?
Saját életére, hogyan képes hatni,
megértés nélkül is mindent elfogadni?
Aranyosi Ervin © 2018-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet

A verseskötet a képre kattintva megrendelhető a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet

Szívből jövő érzésekkel írom én a verseket.
Szeretném, ha megtalálná szívedet a szeretet!
Szeretném, ha szíved mélyén éreznél rá késztetést,
– s mit ültettem, learatnád – mint egy gazdag, szép vetést.
Begyűjtenéd szív-kamrádba, a szeretet magokat,
s szereteted szebbítené onnantól a napodat.
Ahol járnál, szeretetet a világba szórva szét,
segítenél terjeszteni. Továbbadni volna szép!

Egyre több szívre találna szívből jövő üzenet,
egyre többen gyújtva lángra szép szeretet-tüzemet.
Mosoly legyen gyufaszálad, szép szó szaladjon vele,
reményt, hitet, boldog álmot csepegtessünk még bele!
Emeljünk fel rászorulót, egyesítsünk nemzetet,
– pártoskodva és megosztva szépen élni nem lehet!
Szívből jöjjön el a jövő, bélelje ki szeretet,
valóságra, szebb világra nyissunk csukott szemeket.

Adjunk értelmet a létnek, szívből jövőt, élhetőt,
egymás kezét megszorítva érjük el a hegytetőt!
Lássunk egy gazdag jövőbe, hol a boldogság terem,
ahol jókedv és vidámság látszik minden emberen!
Szívből jöjjön el e jövő, s bontogassa szárnyait,
s érezze itt minden ember, hogy a mennyben, itt lakik!
Ébredjünk a fájó múltból, jöjjön el a Kánaán,
együtt, egyként, összetartva épüljön újjá hazám!

Ez a jövő, ha szívből jön, többé itt baj nem lehet,
tanítsunk meg szebben élni minden apró gyermeket!
Járjunk elöl jó példával, lássák a lét élhető,
szeretettel minden csoda tisztán felismerhető!
Szívből jövő érzésekkel írom hát a verseket.
Remélem, a gondolat majd szebb jövőnkbe elvezet!
Szeretném, ha hinnél benne, s tennéd dolgod boldogan,
s remélem, a szeretet-mag minden szívben megfogan!

Verses Könyváruházam, ahol a versesköteteim megrendelhetők:
http://shop.aranyosiervin.com/szivbol-jovo

Aranyosi Ervin © 2017-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barátokká váltunk

barátokká váltunk
Aranyosi Ervin: Barátokká váltunk

Barátokká váltunk, közös útra léptünk,
és hogy ne felejtsük, szívet is cseréltünk.
Én hordom a tiéd, te meg az enyémet,
érzésekkel töltjük meg a földi létet.
Ha pedig az utunk mégis kettéválik,
a szívünk megőriz minket mindhalálig.
Ha a sors úgy hozza, újra találkozunk,
egymás szép szívébe boldogságot hozunk!

Aranyosi Ervin © 2016-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak élni akartam

csak élni akartam
Aranyosi Ervin: Csak élni akartam
(Egy vén eb panasza)

Csak élni akartam, hűséggel szolgálni,
szeretni szívemből, barátoddá válni?
Csupán ennyi kellett, s nem lehettem boldog,
mert te másra vágytál, élettelen dolgok,
tárgyak és eszközök, fénylő csillogások,
érzéketlen társak, hamis vágy, csalások
rossz utakra csaltak, és megszédítettek,
az álom világod kísérői lettek.
Ebbe a világba én nem fértem bele,
lelkemet borzolja most a halál szele.
Nincs kiút e létből, csak a végét várom…
Szeretni akartam mindig, mindenáron!

Egykoron szerettél, ma már csak nyűg vagyok,
emlékeid mélyén, tán nyomot sem hagyok.
Kidobsz, mint egy rongyot, egy megunt fényképet,
jövődben nem kellek, már untatlak téged.
Kitörölted nyomát a szeretetemnek,
nem is törődsz vele, hogy érzések vezetnek,
inkább útban vagyok, lábad alatt élek,
s nem könyörülsz rajtam, sőt zavar, hogy élek!
Mivé lettél ember? Érzéketlen, zsarnok!
Másokon taposó, átlépő akarnok!
A kezeid közül elfolyik az élet,
s ha egyedül maradsz, jön a végítélet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva