Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,
az égboltra felbandukolt.
A Földre enyhe fényt varázsolt,
aminél már jobban látott.
Kíváncsin nézett ott körül,
amit csak lát, annak örül.
Hát jó volt nézni a világot,
hiszen annyi titkot látott,
mit elrejtett az éjszaka,
a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,
titokban lopott csókokat,
szépen megélt érzéseket,
s arcokra festett fény jelet.
Az ő arcán is ragyogott,
mit távoli Naptól kapott,
de szerelmese messze járt.
Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,
szép szerelmén elmélkedett,
álmodozott, ábrándozott,
szíve sóváran dobogott.
Egyszer talán majd erre jár,
s csókízű lesz a napsugár,
amibe tán belepirul,
s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,
s mindent adott egy álomért,
hogy Napja átölelte őt,
s megcsókolta mások előtt!
Tanúja volt a nagy világ,
látta fű, fa, s minden virág,
az égre néző emberek,
álmodozó szerelmesek.
Mert együtt állt a Nap, s a Hold,
s a fényük őróluk dalolt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva