Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,
az égboltra felbandukolt.
A Földre enyhe fényt varázsolt,
aminél már jobban látott.
Kíváncsin nézett ott körül,
amit csak lát, annak örül.
Hát jó volt nézni a világot,
hiszen annyi titkot látott,
mit elrejtett az éjszaka,
a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,
titokban lopott csókokat,
szépen megélt érzéseket,
s arcokra festett fény jelet.
Az ő arcán is ragyogott,
mit távoli Naptól kapott,
de szerelmese messze járt.
Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,
szép szerelmén elmélkedett,
álmodozott, ábrándozott,
szíve sóváran dobogott.
Egyszer talán majd erre jár,
s csókízű lesz a napsugár,
amibe tán belepirul,
s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,
s mindent adott egy álomért,
hogy Napja átölelte őt,
s megcsókolta mások előtt!
Tanúja volt a nagy világ,
látta fű, fa, s minden virág,
az égre néző emberek,
álmodozó szerelmesek.
Mert együtt állt a Nap, s a Hold,
s a fényük őróluk dalolt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bánya oly mély


Aranyosi Ervin: A bánya oly mély
(bányászdal)

A bánya oly mély és az égbolt oly magas,
A szívem az lángol, karom erős, mint a vas.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Ott lenn van a bánya, fent Istennel a Nap!
Tőle kaptam erőm, s míg szén van, megmarad!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Lenn a mélyben, a szén sötétje vár reánk,
de jó a kedvünk, hisz körül vesznek cimborák.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

A bánya oly mély, és az arcunk szénporos,
ha hazatérünk, az asszonyunk tisztára mos!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tegnap este


Aranyosi Ervin: Tegnap este

A tegnap este, jaj de szép volt,
csupa csillag volt az égbolt.
s pont úgy, ahogy egyszer régen,
a Hold fenn úszott az égen.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Régi este, milyen rég volt,
pont ilyen volt fenn az égbolt,
ám én akkor veled voltam,
s gyönyörködtünk mi a Holdban.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, arra kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Tegnap este újra szép volt,
bennünk a régi zenénk szólt,
s ahogy álltunk, ahogy néztünk,
egy szép emléket idéztünk.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Szívünk megtelt szeretettel,
ahogy régen, ahogy egyszer…

Aranyosi Ervin © 2020-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Hold fürdik
Aranyosi Ervin: Fürdik a Hold

Fürdik a Hold a tó vizében.
Kíváncsiak veszik körül.
Irigykedő kis, kósza felhők!
A Hold, lám ennek is örül.
Arcáról csordul tiszta fénye,
amit Napjától ellopott.
Aranycsíkot húz tó vizére,
hullámtól törve, megkopott.
Halványabb kör jut udvarára.
Körben az égbolt még sötét.
Csillagok – apró szakadások –
szaggatják éjkék szövetét.
Enyhe szellő lobbantja lángra,
és fénye száll az égre fel,
megfordul éjsötét kabátja,
s vörösre vált a kék lepel.
Elpirulnak a leskelődők,
szemük lesütve, úgy marad.
S a Hold, az éjnek hercegnője,
égi útján tovább halad…

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva