Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén


Aranyosi Ervin: Az élet lépcsőjén

A test megöregszik,
benne nem a lélek,
hiszem, hogy én ma is
ifjú szívvel élek!
Éppolyan lelkesen
járom a világom,
s amíg lelkes vagyok,
gyönyörűnek látom!

Nem hagyom lelkemet
öreggé facsarni,
mint a lombtalan fát,
fűrész által marni!
Keresem a szépet
a hétköznapokban,
létemet csodálom,
a kikelő magokban!

Hiszen mindig van új,
amit még nem láttam,
napjaim földjében
csillogó gyémánt van!
Szeretet tüzéből
sok erőt merítek,
életem vásznára
új filmet vetítek.

Öregszik a testem,
de nem vagyok beteg,
gyógyít a világom,
s benne a szeretet.
Belőlem is árad,
mást is boldogítva,
mások fáradt lelkét
szépen gazdagítva.

Keresem a szépet,
minden egyes napban,
s meglátom, átérzem
mesés pillanatban.
Fényes tükröt tartok,
te is lásd a szépet,
ne tegyen koldussá
téged sem enyészet!

Minden egyes új nap,
meglépendő lépcső,
egyre feljebb vivő,
szinte égbe érő.
Amikor lenézek,
tegnapomat látom,
emelkedj hát velem
te is, jóbarátom!

Ma is lét-lépcsőmön
jutok egyre feljebb,
s kapok ezer okot,
hogy veled ünnepeljek!
A szebbik oldalát
keresem a létnek,
s akarom, hogy te is
lásd életed szépnek!

Találj okot mindig,
eggyel feljebb lépni,
folytonos haldoklást
életre cserélni!
Keresd meg a módját,
hogy szépítsd világod,
s ha megleled, attól
gyönyörűbbnek látod!

Aranyosi Ervin © 2023-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívedhez szól a szeretet


Aranyosi Ervin: Szívedhez szól a szeretet

Hallgatod hangom, hozzád beszélek.
Szívedhez szól a szeretet!
Szeretlek téged, választ remélek,
gazdagabb vagyok teveled!
Figyeled arcom, így tartasz tükröt,
ami feléd száll, visszakapom.
Valahányszor, ha jó érzést küldök,
általad szépül meg minden napom!

Aranyosi Ervin © 2023-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet lényege


Aranyosi Ervin: Az élet lényege

A boldogság, s a szeretet egy tőről fakadnak,
az életet megszépítő szép virágot adnak!
Rajtad múlik, ápolod-e a hited vizével,
beéred-e hétköznapok egyszerű ízével?
Ha akarod, minden napod ünnepnappá válhat,
a szeretet, s a boldogság hozzád eltalálhat.
Hisz a világ valójában a lelkednek tükre,
s ugyanúgy hat a kiküldött fény mindegyikünkre!
Légy hát tükre szeretetnek, és a fénylő Napnak!
Boldogok, kik tiszta szívből másoknak csak adnak!
Kik elvesznek, önmagukat lopják meg legvégül,
ha megérted, ez mit jelent, lelked is megbékül!

Aranyosi Ervin © 2023-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tessék, tessék mosolyogni!


Aranyosi Ervin: Tessék, tessék mosolyogni!

Tessék, tessék mosolyogni,
hiszen a Nap ránk ragyog!
A mosoly egy csodás holmi,
s tőle jobbkedvűbb vagyok!

Belenézek a tükörbe,
árasztom a mosolyom.
Visszamosolygok magamra,
és ezt jónak gondolom!

Másokra is ragyogtatom
mosolyomat kedvesen,
és ha visszamosolyognak,
nagyboldogan meglesem!

Szép szívekbe mosolyt hagyok,
boldogan dobogjanak!
Kedvességgel teljenek meg
mind, a kimondott szavak!

Próbáld ki csak jóbarátom,
mindenkire mosolyogj!
Ha szomorú a világod,
közönyéből kiragyogj!

Derítsd fel a rosszkedvűt is,
zavarj össze haragost!
Mosolyodtól körülötted,
legyen minden csak napos!

Tessék, tessék mosolyogni,
el ne dugd a mosolyod,
hiszen ez egy nagy varázslat,
sokkal több, mint gondolod!

Aranyosi Ervin © 2023-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!


Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Pofára estem!


Aranyosi Ervin: Pofára estem!

Már nem tudom, már nem hiszem,
és sokra így már nem viszem!
Már nem hiszem, már nem tudom,
csupán a szívem fáj nagyon!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak néha égnek áll a haj!
Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak túl kemény volt a talaj.

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Már nem bírom, már nem viszem,
az ellentétét sem hiszem.
Már nem viszem, mert nem bírom,
a tegnapot át nem írom!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
magához húzott a talaj,
felállni innen nem bírok,
csak fáj a lét, ezért sírok!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

De tudnom kell és hinnem kell,
így állhatok csak innen fel!
Én álmodom a holnapom,
s ha nem merem, majd fáj nagyon!

Hát rád hagyom, a tegnapom,
tovább már nem takargatom,
más írta meg, ezért beteg,
lenne hát dolgom rengeteg!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Refrén2.:
Pofára estem,
de lábra álltam,
a lehetetlent
is megcsináltam!
Múltból tanulva,
szebb létbe hullva,
tanulok élni,
újra, meg újra.
Tanulok élni,
tanulok újra!

Aranyosi Ervin © 2023-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tanuljunk szeretni!


Aranyosi Ervin: Tanuljunk szeretni!

Hogy mást is tudjunk szeretni,
előbb magunkat is kell!
Úgy érzem, hogy ez a téma
több törődést érdemel!
Szeretet utáni vágyunk
velünk együtt születik,
az sem mindegy, megadják-e
nekünk azt a szüleink?

Szeretgetnek, megdicsérnek,
mosolyt öntenek reánk?
Hangsúlyozzák fontosságunk,
mintha csak azt mondanák:
– Lelkem tükrének születtél,
figyelek rád, tanulok,
egyengetem az utadat,
s átadom, amit tudok!

– Nem urallak, nem nyomlak el,
nem vagy a tulajdonom,
megvédelek a világtól,
hogy bántsanak, nem hagyom!
Jó példával járok elöl,
melyet csak követned kell,
a jó szándék, a szeretet
több törődést érdemel!

Tanuljunk hát jól szeretni,
ez lenne a földi cél,
életedet töltsd meg jóval,
s attól boldogabb legyél!
Azt add, amit te is várnál,
ami jól esne neked,
a világ is megváltozna,
ha győzne a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Árnyékban a szeretet


Aranyosi Ervin: Árnyékban a szeretet

Fényárban úsznak városok,
a szegény lelkek fáznak,
míg dőzsölnek az átkosok,
urai a világnak.
Amíg az egyik oldalon
a bőségben fürödnek,
másikon nincsen oltalom,
fagyos részén a Földnek.

A külsőség csak elvakít,
a lényeg elvész benne,
jóságra az, meg nem tanít,
mintha csak pénzből lenne!
A többség már árnyékban él,
a helyét nem találja,
egy embertelen hatalom
tapos a nagyvilágra!

Akit a fényár elvakít,
igazán az sem boldog,
nem érti a lét titkait,
hogy működnek a dolgok!
Hiszi, hogy kincs a ragyogás,
de fázik benn a lélek,
a tűzgyújtás már nem szokás,
s már nem is szeretnének.

A szegényeknek nem marad,
se fény, se szó, se jászol,
a szeretet csak tünemény,
mit fájó szívük gyászol.
Kihűlt, jégszívű a világ,
s hol bőségben van étel,
lenéz koldust és éhezőt,
szegényt vakon ítél el!

Pompában látja önmagát,
tükre csillámló ékszer,
kezében zsíros, nagy cupák,
mely gyomra mélyén vész el.
Kunyhóban kisded nyöszörög,
s nem érti a világot,
anyja ételért könyörög,
e gyermek sem lesz áldott.

Megváltót vár a nagyvilág,
önmaga nem tesz semmit.
Hazugság méregfoga rág,
s minket pokolba lendít.
Nem látod át az életet,
nem érted a világot,
vagy a hatalmast élteted,
vagy várod a halálod.

Hozzon hát végre változást
a szeretet szívünkbe,
hadd, legyen igaz a világ,
szerető lényünk tükre!
Hadd csillogjon mosoly, s öröm,
arcokon gyertyafénye,
élhessen létet, élhetőt,
világunk sok szegénye!

Aranyosi Ervin © 2022-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretem a csended!


Aranyosi Ervin: Szeretem a csended!

Szemedbe nézek,
szívedbe látok,
érző szívedben,
mondd, mit találok?
Mutatsz-e tükröt,
milyen a lelkem,
kutattam benned,
és csodára leltem!

Refrén:
Szeretem a csended,
szeretem a belső éned!
Szeretem az álmod,
szeretném, ha szeretnélek!
Szeretem a csended,
magam benne jobbnak látom,
te vagy, aki szebbé
teheti az én világom!

Szemedbe nézek,
s te visszanézel,
mit is kezdhetnék,
én az egésszel?
Nem is akarnék
másra találni,
csak összebújni,
s részeddé válni!

Refrén:
Szeretem a csended,
szeretem a belső éned!
Szeretem az álmod,
szeretném, ha szeretnélek!
Szeretem a csended,
magam benne jobbnak látom,
te vagy, aki szebbé
teheti az én világom!

Refrén2.:
Érintsd meg a csendem,
kérdezz, hogyha választ várnál!
Érintsd meg a lelkem,
s bennem viszonzást találnál!
Érintsd meg a csendem,
legyen teljesebb az élet!
Én is arra vágyom:
– Szeretném, ha szeretnének!

Aranyosi Ervin © 2022-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én keresés


Aranyosi Ervin: Én keresés

Ki vagyok én?
Egy leszületett lélek.
Testembe zárva, megtapasztalok.
Csak annyit tudok magamról,
hogy élek!
Lelkem ragyog,
s a tükröd is vagyok!

Annyi mindent
elmondhatsz te rólam,
és nevesíted a tapasztalást,
de a címkéd,
csak emberi szólam,
s én tükröt tartok,
magad abban lásd!

Nem vagyok egy
a megélt félelmekkel,
a nevem csak
a szép hívószavam.
Ha dolgozom,
csak egy alkotó ember,
hogy kifejezzem,
megéljem magam.

Ki vagyok én?
Egy csepp az óceánban,
kit körülvesznek
lélektársaim.
Egyéniség,
egy lezüllött világban,
ki még szabad,
mert vannak álmaim!

Ki vagyok én?
Mindenki mást mond rólam!
Valójában,
egyik sem én vagyok.
Keresnem kell
valódi önvalómat,
élek, tanítok,
s megtapasztalok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!