Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!


Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!

Kiléptünk a szeretetből,
és e Földre leszülettünk.
Programozott életformák,
megvezetett lények lettünk!

Mikor jöttünk, nagyon vártak,
s szeretet vett minket körül,
része lettünk egy családnak,
amely nekünk szívből örül.

Ám, akiktől tanulhattunk,
azok hibás hitet adtak,
rossz hitrendszer szerint éltek,
s tovább adták, amit kaptak.

Ezért fuldoklik a lélek
az anyagban szakadatlan,
a sikerért nyújtózkodik,
csak hát rövid ez a paplan.

És a sikert pénzben mérik,
ez mutatja mennyit érünk,
értelmetlen célt hajszolva,
egymás tyúkszemére lépünk!

Szeretetben kéne élnünk,
és a lelkünk sose fájna,
nem küzdés lenne az élet,
s lelkünk örömöt találna!

Mennyből jöttünk, mint az angyal,
mind-mind szeretetre vágyunk!
Mért kaparunk földi kincsért,
mért erről szól a világunk?

Csak jó érzést kéne adnunk,
más lelkeket simogatnunk,
szeretettel, törődéssel,
világunkra kéne hatnunk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Idő-utazás


Aranyosi Ervin: Idő-utazás

Megy az idő, egyre zakatolva,
a világot maga előtt tolva.
Bárcsak tudnám, hogy hová igyekszik,
és ha múlik, milyen világ lesz itt!

Megy az idő, mintha vonat lenne,
s mi vagyunk mind az utasok benne,
meg is állunk néhány állomáson,
hogy valaki ott végleg kiszálljon.

Vannak köztünk frissen érkezettek,
akik épp egy utazásba kezdtek.
Nem tudják még, merre vezet útjuk,
hogy mindnyájan köreinket futjuk.

Leszületünk egymás után újra,
új időben indulunk az útra,
egy újra, min eddig sose jártunk,
s elkísér majd néhány embertársunk.

Vonatunkból lessük a világot,
mi az új, mit szemünk még nem látott,
mi az mit még nem tapasztalt lelkünk,
egy jobb léthez, mire kell figyelnünk?

Rajtunk múlik élvezzük-e mindezt,
utazásunk vágyaink szerint lesz,
vagy más írja meg a menetrendet,
és a lelkünk többé nem pihenhet!

Tanulunk-e mielőtt kiszállnánk,
van esélyünk rá, ha jobbá válnánk!
Szebbé, jobbá tenni a világot,
amilyet még e Föld sose látott!

Aranyosi Ervin © 2023-07-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Színész leszek!


Aranyosi Ervin: Színész leszek!

Színész szeretnék lenni, nagy színész,
akit csodálnak, kit mindenki néz!
Ki gondolatot szárnyára emel,
és hangot adva, értőn szerepel!

Ki tükrözi, mit megírt annyi bölcs,
ki hol csak gyenge, hol pedig erős!
Aki csupán eljátssza életét,
ki világában, látja mi a tét!

Ha kell táncol és ha kell énekel,
akit mások világa érdekel,
akinek fontos lesz a szeretet,
és ezért játszik ezer szerepet.

De az leszek mindig, aki vagyok,
a szerepekhez lelkemből adok.
A vidámságot komolyan veszem,
az életem a színpadra teszem.

Kívülről fújok könyvnyi szöveget,
lágy dallam szárnyán szállok majd veled,
Dalommal szíved élesztgetem,
hogy életed, a percben szebb legyen!

Leszek komor, vagy leszek komikus,
leszek szétszórt, leszek harmonikus,
leszek naiv, ki tán mindenhez ért,
ki megharcol a vágyott sikerért.

Ki azt teszi, mi lelkéből fakad,
és megmutat, mert az a feladat!
Színész leszek, egy nagy színész, tudom,
s már elindultam a vágyott úton!

Tanulom hát, hogy a legjobb legyek,
hogy szeressenek majd az emberek!
Hogy nevem hallva felkapják fejük,
akit nézni mindig lesz idejük!

Színész leszek, egy áldott jó színész,
ki életére, ha egyszer visszanéz,
büszkén vállalja összes szerepét,
mert így szórta szét a szeretetét!

Aranyosi Ervin © 2023-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pofára estem!


Aranyosi Ervin: Pofára estem!

Már nem tudom, már nem hiszem,
és sokra így már nem viszem!
Már nem hiszem, már nem tudom,
csupán a szívem fáj nagyon!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak néha égnek áll a haj!
Nincs semmi baj, mért lenne baj,
csak túl kemény volt a talaj.

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Már nem bírom, már nem viszem,
az ellentétét sem hiszem.
Már nem viszem, mert nem bírom,
a tegnapot át nem írom!

Nincs semmi baj, mért lenne baj,
magához húzott a talaj,
felállni innen nem bírok,
csak fáj a lét, ezért sírok!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

De tudnom kell és hinnem kell,
így állhatok csak innen fel!
Én álmodom a holnapom,
s ha nem merem, majd fáj nagyon!

Hát rád hagyom, a tegnapom,
tovább már nem takargatom,
más írta meg, ezért beteg,
lenne hát dolgom rengeteg!

Refrén:
Pofára estem,
mert megszülettem,
hiába ettem
a nagyszünetben.
Rosszul tanultam,
eltűnt a múltam,
tükör az élet,
szilánkra hulltan!

Refrén2.:
Pofára estem,
de lábra álltam,
a lehetetlent
is megcsináltam!
Múltból tanulva,
szebb létbe hullva,
tanulok élni,
újra, meg újra.
Tanulok élni,
tanulok újra!

Aranyosi Ervin © 2023-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi fohász


Aranyosi Ervin: Karácsonyi fohász

Karácsony éjjel,
a szívünk dobog,
kandalló mélyén,
vidám tűz lobog.
Bár minden szívben,
így égne a láng,
és egész évben,
ez várna reánk!

Mért csak egy éjjel
dobban meg a szív?
Bár nézne széjjel,
aki szeretni hív!
Bár lenne érző
és bennünk maradó,
bár szólna szívből,
a reményt is adó!

Refrén:
Istenem, ó Istenem,
kérlek segíts énnekem,
hogyan tudnám szebben élni,
békében az életem?
Istenem, ó Istenem,
tegyél csodát én velem,
szeretetről szóló ének
jobbítson a szíveken!

Karácsony éjjel,
a szívünk összeér,
hálásak vagyunk,
ilyenkor mindenért!
Tanulunk élni
emberségesen,
bár ne lehetne
ennek vége sem!

Bár minden éjjel,
álmunk lenne szép,
szeretve írnánk
egy világszép mesét!
Nem lenne árva
a szíve senkinek,
bár megnyílnának
a jóra a szívek!

Refrén:
Istenem, ó Istenem,
kérlek segíts énnekem,
hogyan tudnám szebben élni,
békében az életem?
Istenem,  ó Istenem,
tegyél csodát én velem,
szeretetről szóló ének
jobbítson a szíveken!

Bár lenne mindig,
minden nap karácsony,
nem lenne többé
semmi, ami ártson!
Fény gyúlna bennünk,
a lelkünk ünnepelne,
az egész világ
a fényben megfürödne!

Aranyosi Ervin © 2022-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Beszéljünk a szeretetről…


Aranyosi Ervin: Beszéljünk a szeretetről…

Beszéljünk a szeretetről!
Úgy hiszem, beszélni kell!
És nem elég csak beszélni,
hiszen azt, megélni kell!
Mert anélkül ez az élet
üres lenne és sivár!
Meg kellene mind tanulnunk
szeretettel élni már!

Iskolában nem tanítják,
nem lett fontos tananyag,
nem töltik fel üres szíved,
s használják az agyadat.
Figyelmedet elterelve,
nem látod az életet,
– szeretetlen, szépen élni –
egyszerűen nem lehet!

Látod, tanulnunk kell mégis,
ahogy Istenünk szeret,
ahogy terelgeti sorsunk,
ahogy jó úton vezet.
Persze, van egy másik út is,
a pénz és a félelem,
le kéne már kapcsolódnunk,
mert addig reménytelen!

Amíg ezek reánk hatnak,
nem látjuk a kiutat,
bár előttünk jelek vannak,
s a jel mindent megmutat.
Csupán észre kéne vennünk,
felismerni, mert lehet,
tisztán az lát, a szívén át,
kit a szeretet vezet.

A szeretet erejével
a gonosz legyőzhető,
ám, nem lázadozni kéne,
nem kell hozzá bősz erő!
Csupán tenni kéne érte,
magadért, s családodért,
ébredő emberiségért,
jót teremtő álmokért!

A szeretet erejével
teremtsünk szebb életet,
s látni fogod, a világod,
megváltozik majd veled!
Csak lépj ki a félelemből,
ami ma még fogva tart,
ami képes leigázni,
ami lefogja a kart!

Építs fel egy kis világot,
múltad hagyd magad mögött,
szakadj el a hatalomtól,
mitől elődöd nyögött!
Élj a mának, álmaidnak,
hisz Isten gyermeke vagy,
tanulj végre bízni benne,
s meglátod, hogy el nem hagy!

Beszéljünk a szeretetről,
gyógyítsuk az életet,
tegyünk érte, higgyünk benne,
s végre létünk szép lehet!
Hagyni kéne áramolni,
mint az éltető vizet,
hadd mosson át jó érzéssel,
minden éledő szívet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mondd jóbarátom…


Aranyosi Ervin: Mondd jóbarátom…

A jóbarátom, mondd, akarsz-e lenni,
a világunkért tiszta szívvel tenni?
Alkotni egy szebb, egy jobb világot,
lerombolni a birka-karámot?

Mondd, akarnál- e élni szabadságban,
felébredve, egy sokkal szebb világban?
Mondd tanulnál-e őszintén szeretni,
mondd, akarnál e végre ember lenni?

Refrén:
Hát ne csak mondd, hanem ezt tűzd ki célul,
nem várhatsz rá, hogy egyszer majd eléd hull!
Hát ébredned kell, s végre tenned érte,
a sötétségből kilépni a fényre!

Mondd, akarsz-e a jóbarátom lenni,
egy új világot együtt ünnepelni,
és úgy élni, hogy senkinek ne fájjon,
hogy csodánk végre valósággá váljon?

Refrén:
Hát ne csak mondd, hanem ezt tűzd ki célul,
nem várhatsz rá, hogy egyszer majd eléd hull!
Hát ébredned kell, s végre tenned érte,
a sötétségből lépjünk ki a fényre!
A sötétségből lépjünk ki a fényre!

Aranyosi Ervin © 2022-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!


Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!

Szeretném, ha rám nevetnél,
szeretném, ha jól szeretnél!
Szeretném, ha tanítgatnál,
s nem elvennél, hanem adnál!

Szeretném, ha rám figyelnél,
s bennem értékesre lelnél,
amit hoztam, előhívnád,
s életemet nem te írnád!

Inkább segítenél nekem,
kibontsam emlékezetem,
miért jöttem, mi a dolgom?
Segíts gyakran mosolyognom!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám figyelnél!
Nem tudatlant látnál bennem,
ki még kicsi, s értelmetlen!

Van értelmem és tanulok,
s bárcsak tudnád, amit tudok!
Én még látok, én még érzek,
s ha segítsz, jó útra térek!

Nem játékszernek születtem,
okkal jöttem, fényből lettem!
Reád bíztam fény-lelkemet,
elindítsd az életemet!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám nevetnél,
s nem csak új álmokat adnál,
tanulnál, s velem haladnál!

Szeretném, ha jól szeretnél,
ha általam boldog lennél,
szebbé tennéd a világom,
élni és szeretni vágyom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd legyen karácsony mától örök ünnep!


Aranyosi Ervin: Hadd legyen karácsony mától örök ünnep!

Aki eddig bántott, annak megbocsájtok,
kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is ő miatta, magam miatt teszem,
mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!

Aki pedig szeret, annak szívből adok,
s hiszem, tiszta szívvel, szeretve maradok!
Bárcsak megértenék végre az emberek,
hogy miért is fontos, ha a szívünk szeret!

Akad tehát dolgunk ezen a világon,
legyen végre mindig, örökké karácsony!
Hagyjuk a rohanást, lassítsunk le végre,
engedjük Napunkat felszállni az égre!

Fénye mindenkire egyformán ragyogjon,
szívünk szeretetből többé ki ne fogyjon!
És az ember többé senkinek se ártson,
legyen örök ünnep eztán a karácsony!

Ám, amíg ez így lesz, nagyon sok a dolgunk,
miközben tanítunk, sokat morgolódunk.
Tanuljunk megértést, türelmet kiváltképp,
legyen szívünk mélyén, jót akaró szándék!

Tanuljunk örülni, másra mosolyogni,
ahogyan egy kisgyermek tanul meg totyogni!
Örüljünk magunknak, minden jó lépésnek,
minden kedves szónak, mit szívünkbe vésnek!

Mikor nem megy tovább, huppanjunk a földre,
s kezdjük el elölről, belépve a körbe!
Szórjuk szeretetünk, s a jóra figyeljünk,
elesett lelkeket magunkhoz emeljünk!

Szabadítsuk is fel szolgává tett lelkünk,
Istenünk áldását benne meg kell lelnünk!
Tegyük azt másokkal, mit magunkkal tennénk!
Hiszem, ettől mind-mind boldogabbak lennénk!

Aranyosi Ervin © 2021.12.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva