Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi fohász


Aranyosi Ervin: Karácsonyi fohász

Karácsony éjjel,
a szívünk dobog,
kandalló mélyén,
vidám tűz lobog.
Bár minden szívben,
így égne a láng,
és egész évben,
ez várna reánk!

Mért csak egy éjjel
dobban meg a szív?
Bár nézne széjjel,
aki szeretni hív!
Bár lenne érző
és bennünk maradó,
bár szólna szívből,
a reményt is adó!

Refrén:
Istenem, ó Istenem,
kérlek segíts énnekem,
hogyan tudnám szebben élni,
békében az életem?
Istenem, ó Istenem,
tegyél csodát én velem,
szeretetről szóló ének
jobbítson a szíveken!

Karácsony éjjel,
a szívünk összeér,
hálásak vagyunk,
ilyenkor mindenért!
Tanulunk élni
emberségesen,
bár ne lehetne
ennek vége sem!

Bár minden éjjel,
álmunk lenne szép,
szeretve írnánk
egy világszép mesét!
Nem lenne árva
a szíve senkinek,
bár megnyílnának
a jóra a szívek!

Refrén:
Istenem, ó Istenem,
kérlek segíts énnekem,
hogyan tudnám szebben élni,
békében az életem?
Istenem,  ó Istenem,
tegyél csodát én velem,
szeretetről szóló ének
jobbítson a szíveken!

Bár lenne mindig,
minden nap karácsony,
nem lenne többé
semmi, ami ártson!
Fény gyúlna bennünk,
a lelkünk ünnepelne,
az egész világ
a fényben megfürödne!

Aranyosi Ervin © 2022-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Beszéljünk a szeretetről…


Aranyosi Ervin: Beszéljünk a szeretetről…

Beszéljünk a szeretetről!
Úgy hiszem, beszélni kell!
És nem elég csak beszélni,
hiszen azt, megélni kell!
Mert anélkül ez az élet
üres lenne és sivár!
Meg kellene mind tanulnunk
szeretettel élni már!

Iskolában nem tanítják,
nem lett fontos tananyag,
nem töltik fel üres szíved,
s használják az agyadat.
Figyelmedet elterelve,
nem látod az életet,
– szeretetlen, szépen élni –
egyszerűen nem lehet!

Látod, tanulnunk kell mégis,
ahogy Istenünk szeret,
ahogy terelgeti sorsunk,
ahogy jó úton vezet.
Persze, van egy másik út is,
a pénz és a félelem,
le kéne már kapcsolódnunk,
mert addig reménytelen!

Amíg ezek reánk hatnak,
nem látjuk a kiutat,
bár előttünk jelek vannak,
s a jel mindent megmutat.
Csupán észre kéne vennünk,
felismerni, mert lehet,
tisztán az lát, a szívén át,
kit a szeretet vezet.

A szeretet erejével
a gonosz legyőzhető,
ám, nem lázadozni kéne,
nem kell hozzá bősz erő!
Csupán tenni kéne érte,
magadért, s családodért,
ébredő emberiségért,
jót teremtő álmokért!

A szeretet erejével
teremtsünk szebb életet,
s látni fogod, a világod,
megváltozik majd veled!
Csak lépj ki a félelemből,
ami ma még fogva tart,
ami képes leigázni,
ami lefogja a kart!

Építs fel egy kis világot,
múltad hagyd magad mögött,
szakadj el a hatalomtól,
mitől elődöd nyögött!
Élj a mának, álmaidnak,
hisz Isten gyermeke vagy,
tanulj végre bízni benne,
s meglátod, hogy el nem hagy!

Beszéljünk a szeretetről,
gyógyítsuk az életet,
tegyünk érte, higgyünk benne,
s végre létünk szép lehet!
Hagyni kéne áramolni,
mint az éltető vizet,
hadd mosson át jó érzéssel,
minden éledő szívet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mondd jóbarátom…


Aranyosi Ervin: Mondd jóbarátom…

A jóbarátom, mondd, akarsz-e lenni,
a világunkért tiszta szívvel tenni?
Alkotni egy szebb, egy jobb világot,
lerombolni a birka-karámot?

Mondd, akarnál- e élni szabadságban,
felébredve, egy sokkal szebb világban?
Mondd tanulnál-e őszintén szeretni,
mondd, akarnál e végre ember lenni?

Refrén:
Hát ne csak mondd, hanem ezt tűzd ki célul,
nem várhatsz rá, hogy egyszer majd eléd hull!
Hát ébredned kell, s végre tenned érte,
a sötétségből kilépni a fényre!

Mondd, akarsz-e a jóbarátom lenni,
egy új világot együtt ünnepelni,
és úgy élni, hogy senkinek ne fájjon,
hogy csodánk végre valósággá váljon?

Refrén:
Hát ne csak mondd, hanem ezt tűzd ki célul,
nem várhatsz rá, hogy egyszer majd eléd hull!
Hát ébredned kell, s végre tenned érte,
a sötétségből lépjünk ki a fényre!
A sötétségből lépjünk ki a fényre!

Aranyosi Ervin © 2022-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!


Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!

Szeretném, ha rám nevetnél,
szeretném, ha jól szeretnél!
Szeretném, ha tanítgatnál,
s nem elvennél, hanem adnál!

Szeretném, ha rám figyelnél,
s bennem értékesre lelnél,
amit hoztam, előhívnád,
s életemet nem te írnád!

Inkább segítenél nekem,
kibontsam emlékezetem,
miért jöttem, mi a dolgom?
Segíts gyakran mosolyognom!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám figyelnél!
Nem tudatlant látnál bennem,
ki még kicsi, s értelmetlen!

Van értelmem és tanulok,
s bárcsak tudnád, amit tudok!
Én még látok, én még érzek,
s ha segítsz, jó útra térek!

Nem játékszernek születtem,
okkal jöttem, fényből lettem!
Reád bíztam fény-lelkemet,
elindítsd az életemet!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám nevetnél,
s nem csak új álmokat adnál,
tanulnál, s velem haladnál!

Szeretném, ha jól szeretnél,
ha általam boldog lennél,
szebbé tennéd a világom,
élni és szeretni vágyom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd legyen karácsony mától örök ünnep!


Aranyosi Ervin: Hadd legyen karácsony mától örök ünnep!

Aki eddig bántott, annak megbocsájtok,
kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is ő miatta, magam miatt teszem,
mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!

Aki pedig szeret, annak szívből adok,
s hiszem, tiszta szívvel, szeretve maradok!
Bárcsak megértenék végre az emberek,
hogy miért is fontos, ha a szívünk szeret!

Akad tehát dolgunk ezen a világon,
legyen végre mindig, örökké karácsony!
Hagyjuk a rohanást, lassítsunk le végre,
engedjük Napunkat felszállni az égre!

Fénye mindenkire egyformán ragyogjon,
szívünk szeretetből többé ki ne fogyjon!
És az ember többé senkinek se ártson,
legyen örök ünnep eztán a karácsony!

Ám, amíg ez így lesz, nagyon sok a dolgunk,
miközben tanítunk, sokat morgolódunk.
Tanuljunk megértést, türelmet kiváltképp,
legyen szívünk mélyén, jót akaró szándék!

Tanuljunk örülni, másra mosolyogni,
ahogyan egy kisgyermek tanul meg totyogni!
Örüljünk magunknak, minden jó lépésnek,
minden kedves szónak, mit szívünkbe vésnek!

Mikor nem megy tovább, huppanjunk a földre,
s kezdjük el elölről, belépve a körbe!
Szórjuk szeretetünk, s a jóra figyeljünk,
elesett lelkeket magunkhoz emeljünk!

Szabadítsuk is fel szolgává tett lelkünk,
Istenünk áldását benne meg kell lelnünk!
Tegyük azt másokkal, mit magunkkal tennénk!
Hiszem, ettől mind-mind boldogabbak lennénk!

Aranyosi Ervin © 2021.12.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újra találkozások


Aranyosi Ervin: Újra találkozások

Néha van úgy, hogy az ember,
úgy érzi járt itt régen, egyszer…
Vagy erről csupán csak álmodott,
s az álmaiból áthozott
lelkekkel itt találkozott?

Néha egy arc, oly ismerős lesz.
S neki ismerős testet öltesz…
Valami furcsa vonzást érzel,
mit nem foghatsz fel puszta ésszel,
s csak megrendülten nézel, nézel.

Volt-e ennek már előzménye,
a jelen életed regénye,
talán még visszavisz a múltba,
hol lelked másképpen tanulta
s elképzelésed felülmúlta.

Egy villanás a régi múltból,
vízmerítés az ősi kútból,
hol keresed régi forrásod,
vagy álmodban épp kutad ásod,
s lelked nyomasztja kutatásod?

Mert jó lenne, ha szebb lehetne,
az élet más értelmet nyerne,
tudnád miért a küzdelem,
hogy miért harcolsz szüntelen,
s mért hoz a sors össze velem?

Mit, miért, hogyan kéne tenni,
álomvilágból felébredni,
hogy lelkünk összekapcsolódjon,
s ne csak pusztán a harcról szóljon,
feltett kérdésre válaszoljon!

Tudom, okkal találkozunk,
egymás lelkébe jót hozunk,
de ott hagyunk pár sebet, fájót,
a közös kapcsolatnak ártót,
és haragot, meg nem bocsájtót.

Nem kell az utat végig járni,
de jó lenne már megtalálni,
megérteni a lényeget,
hogy a lélek miért beteg,
és gyógyul, ha elengeded.

Találkozások, szép szavak,
vajon mire tanítanak,
hogy életeken át ívelnek,
együtt velük, órák kitelnek,
így tanulnak szeretni lelkek?

Jövünk, megyünk és visszatérünk,
és eltűnünk, majd újra élünk.
Egymás lelkéhez hozzáérünk,
tanulunk, ám szeretni félünk!
Hogy rájöjjünk, nem egyszer éltünk?

Aranyosi Ervin © 2021-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Társasjáték


Aranyosi Ervin: Társasjáték

Vasárnap van, vasárnap van,
együtt a család,
a játékból ne maradj ki
szükségünk van reád!
Hozd a dobozt, nyisd ki szépen,
öntsd ki tartalmát.
válassz bábut,
majd a színe szerencsét hoz rád!

Itt a tábla, rajta lépkedsz,
ez az életút,
Itt mindenki bizonyíthat,
miből, mit tanult.
Már a startnál helyezkedünk,
indulhatnánk már?
Kíváncsian várjuk sorsunk,
mi az, ami vár.

Szeretetre vágyunk mind-mind,
szépről álmodunk,
nevetünk és néha sírunk,
néha vádolunk.
Néha bántunk, néha játszunk,
néha még hiszünk,
a játékba néha-néha,
cselt, csapdát viszünk.

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Ha játék, hát legyen játék,
ne vedd komolyan,
az utat kell végigjárnod,
s az idő rohan!
Nem muszáj egymást legyőzni,
célba érni kell!
sokkal szebb a játék vége
ha együtt érjük el!

Refrén:
Játék, játék, játék, játék
– ne vedd komolyan!
Játék, amely élni tanít,
lelkünkben fogan!
Játék, játék, játék, játék
– ébren álmodás,
játék, amely valóságos,
mégis látomás!

Aranyosi Ervin © 2020-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gazdi választás


Aranyosi Ervin: Gazdi választás

Elesettnek látszom, mert még kicsi vagyok,
nem tudom a helyem úgy, ahogy a nagyok.
De tanulni fogok, ezt most megígérem,
s a szereteteddel, hidd el, én beérem!
Hűséges maradok, melletted kiállok,
– na jó, néha kutyás dolgokat csinálok –
de szívből szolgállak, őrizlek és védlek,
csak te rólad szól majd, ez a kutyaélet!
És, ha szeretni tudsz, szólhat persze rólam,
és én viszonzom majd és ez nem csak szólam.
Te leszel a Főnök, te leszel az Isten,
akitől azt várom, gyakran megérintsen.
Kézzel simogasson, szép szóval dicsérjen,
kezével bundámhoz, szóval szívhez érjen.
S hidd el, az életem, terólad fog szólni,
lelkem szeretettel fog majd válaszolni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva