Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Felemelni nemzetünket


Aranyosi Ervin: Felemelni nemzetünket

Egyre sűrűbb a sötétség,
mocsara a mélybe húz!
Győzhet feletted a kétség,
vagy túlélni megtanulsz?

Nem kevés a túléléshez
a nyílt szellem, tanulás?
Úgy érzed, neked nem kedvez,
nincs benned elég tudás?

Hisz a tudás birtokában
teremthetnél szebb jövőt!
Pont ezt rombolják a mában,
s a bolond fejedre nőtt!

Már nem szolgál, aki szolga,
erővel élősködik,
s ő mondja meg, mi a dolga,
s már a nép sem hősködik!

Öncélú a tudomány is,
s használja a hatalom,
s ki tud, arra lecsap máris,
amint van rá alkalom.

Rögtön el is hallgattatja,
s nincs igazság, csak a jog,
mely erejét fitogtatja,
s ígéri, hogy fájni fog!

A szerepek felcseréltek,
a gyenge uralkodik,
s akik régen büszkén éltek,
csak a lelkük álmodik.

Félelmektől elgyötörten
nő ma fel egy nemzedék,
porrá zúzva, összetörten
mégsem mondjuk: – Most ELÉG!

Sírva várunk a csodára,
egyszer jön majd égi jel?
Számolgatjuk mi az ára?
Valójában, élni kell!

Kiállni önnön magunkért,
tenni dolgunk szabadon,
haldoklóknak így adunk vért,
mit nem ad a hatalom!

A figyelmünkkel teremtünk,
így adunk energiát,
de a rossz kél szárnyra bennünk,
s az is csak néz, aki lát!

Nem a megoldást keressük,
folyton csak siránkozunk,
hogy még most magunk lehessünk,
rossz döntéseket hozunk.

A hatalom teszi dolgát,
dörzsöli a tenyerét,
gyűjti holnapra valóját,
s cipőjét törli beléd!

De jó lenne felébredni,
rossz álmaink feledni,
s mind, a jókat felemelni,
és a gonoszt temetni!

Mert azt is mi hoztuk létre,
s éltetjük amíg lehet,
s rettegünk csak hétről hétre,
s hiányzik a szeretet!

Szeretettel felemelni,
ez lenne csak, ami kell,
a létben örömre lelni,
mikor a nép ünnepel.

Átrendezni a világot,
teremteni élhetőt,
Letörölni fáradt arcról
félelemtől vélt redőt!

Életcélt és hitet adva,
nemzetet emelni fel,
mert a Magyar Köztársaság
nemes jövőt érdemel!

Visszavenni a sajátunk,
sorsunk írni mi magunk,
büszkén írhassuk az égre,
mi a MAG népe vagyunk!

Éljük végre úgy a létet,
ahogy elrendeltetett,
teremtsünk egy szebb világot,
hol élő a szeretet.

Ahol együtt, összefogva
szolgáljuk a nemzetünk!
Lelkünk tiszta, szívünk büszke,
s gazdagabb a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van még remény!


Aranyosi Ervin: Van még remény!

Felkavarodott a sár, a mocsok,
és hazugságban fuldoklik a lélek.
Bakanccsal taposva az emberi jogok,
hazugok a múltból felmerült emlékek.

Jogtalanság épít törvényekből várat,
képmutatók élik gazdagon világuk.
A megoldás pedig nem jön, egyre várat,
s nem épít csodákat a teremtő vágyunk.

Már rég nem tudjuk miről szól az élet,
a tudomány nem megtapasztalás!
Átírtak rég a nemzeti emlékek,
mindent takar a pénzen vett palást.

De még mindig hiszünk a holnapunkban,
akad ma még bölcsen gondolkodó…
Ha teremtünk, nem maradunk magunkban,
még megszépülhet ez a Földgolyó.

Csak ős-tenünkhöz kéne visszatérnünk,
feléleszteni régi hagyományt,
a lelkünk mélyén megtisztulva élnünk,
és használnunk az égi tudományt.

A Föld-anyánkkal szép harmóniában,
a természetet megtisztelve még,
a szeretet éltetve a mában,
s csak tegyük dolgunk úgy, ahogyan rég!

Az igazság, a békesség, a jóság,
legyen zászlónk szép, trikolór színe,
csak hadd jöjjön egy élhető valóság,
s tisztuljon meg Földünk felszíne!

De lelkünkben kell ma még rendet tennünk,
és kitűzni értelmes célokat,
az istenségünk hadd éledjen bennünk,
hogy ébreszthessünk szívvel másokat.

Hogy lemossuk a sarat és a mocskot,
s a hazugságnak máza tűnjön el,
ledobhassuk a lehúzó koloncot,
mert ősi népünk többet érdemel!

Hát ne hagyjuk szép reményünk kihalni,
a világunkért őszintén tegyünk,
a szeretetet kell szívünkbe varrni,
hogy őseinkhez is méltók legyünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Júdás az, ki állatát eladja.
Ki szeretetét tőle megtagadja!
Ki lakhelyéről utcára teszi.
A jogot ehhez, vaj’ honnan veszi?
Hisz felelős, mert megszelídítette,
és megbocsáthatatlan ez a tette.
Bűne egykor majd fejére szállhat,
de ettől nem lesz boldogabb az állat,
ki otthonát, s gazdáját veszti el,
az értelmet, amiért lenni kell!
Az ily ember lelke kasztráltatott,
de minek is tart ilyen állatot?
Őt kéne lökni vissza állatsorba,
és otthagyni magára lenn a porba’.

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!


Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!

Mindenki külön álmodik,
egy szebbé formált, teljesebb világról,
hol élet terem, s gyümölcs lóg a fáról,
hol közös emléket gyűjtöget a nép,
s mert ezt teszik, ettől lesz szebb a kép…
Ám mért van az, hogy együtt nem merünk,
közös tervekkel egymás szemébe nézni?
Ősi titkokat méltón felidézni,
s használni lelkünk teremtő erejét?
Szembemenni egy elbutult világgal,
kezünkben egy felemelt békeággal
hirdetve élőn, hogy van szebb jövőnk!
Hogy életünk nincs előre megírva,
hogy nem kell végig élni nyögve, sírva,
mert van jogunk, hogy azt magunk formáljuk,
hogy önmagunkért, mind, egyként kiálljunk!
Csak nyelvünk kódját kéne értenünk,
mit magyaráz a tiszta szó nekünk,
a magyar szó számunkra mit mutat,
hogy megtaláljuk együtt az utat.
Álmodjunk hát mától egy szebb jövőt,
nem sikerest, vagy az égbe növőt,
nem harcosat, mely pusztít, gyilkol, öl,
mert kárt tesz csak a szétzúzó ököl.

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.

De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!
És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk,
hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!
Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a szent mise,
éltessük lám, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szebb lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!
Hazánkat, s lelkünk emeljük fel,
s ezért – biz’ – együtt álmodni kell!

Aranyosi Ervin © 2019-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadságvágy


Aranyosi Ervin: Szabadságvágy

Szabadnak születik egyszer minden lélek,
rabbá teszi mégis egy felső hatalom.
Szeretném, ha látnád, én is vagyok, élek,
és a lét csodáját látni akarom!
Ám Te jogot formálsz, hogy dönthess felettem,
határt szabsz, s köröttem bezárul a tér.
Hiába is érzem, szabadnak születtem,
s hiába ugatok, itt az mit sem ér!

Aranyosi Ervin © 2018-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyanús macska


Aranyosi Ervin: Gyanús macska

Gyanús nekem ez a macska,
nem találja a helyét.
Figyelem és közben érzem,
rosszban töri a fejét.
Attól tartok nagyon éhes,
s reám feni a fogát.
Nem tudom, hogy honnan veszi
vágyaihoz a jogát.
Jobb, ha innen tovaszállok,
biztonságot keresek,
a vadász meg menjen innen,
rettegjetek egerek!

Aranyosi Ervin © 2014-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Fogyatékkal Élők Társkeresője


Aranyosi Ervin: Fogyatékkal Élők Társkeresője

Mért hiszed, hogy mások? – Mert fogyatékkal élnek?
Éppúgy részei Ők, a teljes egésznek!
Rájuk is szükség van, példát vehetsz róluk!
Van, e szép világról, mondanivalójuk!
Ők tudják magukról, – valami hiányzik!
– Ám ne hidd, hogy teljes, ami épnek látszik!

Mert, aki azt hiszi, hogy tökély a teste,
magában a hibát sohasem kereste.
Ezért a hibát csak másokban találja,
s előítélettel, gúnnyal honorálja.
Szeretettel sosem pillantott még másra,
szüksége lenne még, egy kis tanulásra!

Hiányzik belőlünk lelkünk másik része,
és ha nem keressük, vajon, kárba vész-e?
Mert minden lélek fél, s teljességre vágyik,
s hosszú utat jár be a végső megnyugvásig.
Mindenkinek joga szebb világban élni,
magányt, ürességet életre cserélni.

Minden jó embernek szüksége van társra,
szeretettel nézzen fel valaki másra,
kivel megoszthatja örömét és gondját,
kivel szebb a világ, mint aminek mondják!
Fogyatékosként is, lehet szép az élet,
ha részt veszel benne, s tiszta szívvel éled!

Aranyosi Ervin © 2013-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva