Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nincsen szükség háborúra!


Aranyosi Ervin: Nincsen szükség háborúra!

Nincsen szükség háborúra,
hogy a világ szebb legyen,
s nem kell, hogy az egyik ember
a másiktól elvegyen!
Nincs szükség felhalmozásra,
– a gazdagság mennyit ér? –
míg közben egy embertársnak
nem jut egy falat kenyér!

Nincsen szükség hatalomra,
békében is élhetnénk,
egyszerűen learatnánk
a jót, amit elvetnénk!
Nem okoznánk bánatot
és a szeretet vezetne,
ez a világ végre békés
és csodás hely lehetne!

Nincsen szükség háborúra,
nem kellenek fegyverek!
Engedjék meg, hogy én végre,
világommal egy legyek!
Hadd tiszteljem embertársam,
hadd élhessek boldogan,
Béke lesz, ha a szívünkben
a szeretet megfogan!

Aranyosi Ervin © 2023-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!


Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!

Szeretet-magokat vetettem,
és képzeld el, az mind kikelt!
Fénylő korong repült felettem,
a jóság álma szárnyra kelt!
Lám csak, a szívek ébredeztek,
érezték, ébred a csoda,
zarándokokként útra keltek,
s együtt indultak el oda…

Szólni akartam: – Álljatok meg,
el ne induljon senki sem,
hiszen a csodák földjén élünk,
én érzem, tudom, és hiszem!
Mi kaptuk ezt a gazdagságot,
csak másoknak fáj rá foga!
De ezt a földet birtokolni,
csak nemzetünknek van joga!

Szeretet-magokat vetettem,
hát ébredjetek magyarok,
a jövő itt él lelketekben,
s hozzá hűséges maradok!
Foggal, körömmel védem népem,
s ígérem nekik, van jövőnk,
csak tegyük a dolgunkat szépen,
s legyen hozzá elég erőnk!

Évszázadok mocskát lemosni,
csak tiszta szívvel van esély,
ne engedd magad eltaposni,
s tegyél azért, hogy szebben élj!
Teremtsd meg az utókornak
módját, boldog hogy legyen,
hogy fénylő Kánaán viruljon,
itt, ezen a szent helyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok


Aranyosi Ervin: Végtelen szabad vagyok

Mit akarsz tőlem? Nincsen semmim!
Hát vedd csak el, tiéd lehet!
Semmiből építs fellegvárat,
s legyen csak abból több neked!
Mit érdekel, ha pénzben dúskálsz,
s közben napodat mérgezed.
Tiéd a világ gazdagsága,
enyém az élő képzelet!

Leigázhatsz, börtönbe zárhatsz,
s amim van, úgyis megmarad!
Nem tudod kalitkába zárni,
a bennem élő madarat.
Képzeletem az égben szárnyal,
övé a fénylő végtelen,
s ha akarom, hát visz magával,
bárhová elrepül velem.

Mit ér a te nagy gazdagságod,
a sok vagyon, a drága kincs?
Önző lelkeddel meg nem látod,
hogy az a legnagyobb bilincs!
A szívedet fagyasztja jéggé,
míg én bennem a Nap ragyog,
önmagad börtönödbe zártad,
s én végtelen szabad vagyok!

Aranyosi Ervin © 2022-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én nem értem…


Aranyosi Ervin: Én nem értem…

Nem értem, miért kell az egyre több vagyon,
miért boldogíthat az önző hatalom?
A Föld számos kincsét boldogan szórja szét,
s adja önmagától, mindőnknek, mindenét.
Hiszem, hogy az érzés, még jobban boldogít,
ha jószándék emel, s a hit látni tanít,
mikor álmot adhatsz, békét, megélhetést,
s jó szót, amely ápol, s abból nem is kevést!
Hogy tudnánk mi végre jól elhitetni azt,
nem nyújt a gazdagság felhőtlenül vigaszt!
Hogy sokkal boldogabb az, ki mást megetet,
kinek a szívéből árad a szeretet.

Nem értem, hogy miért hazudnak annyian,
igazságból talán – mint ember – annyi van?
Az egyik emberét, másik mért nyomja el?
A gyengébbik léte, miért nem érdekel?
Ma már csak az erős hoz rút törvényeket,
amit betartani, nem is kell, csak neked!
Mert behajtják rajtunk és leverik, ha kell,
de a jóemberségünk, sosem vehetik el!
Mért nem hagyják nekünk, hogy éljünk egyszerűn?
Most szegénynek lenni, már néha-néha bűn!
Mért kötik meg folyton a dolgos kezeket,
melyeket vezérel önzetlen szeretet!

Nem értem, hogy miért lett ilyen a világ,
hiszen önként nyílik mindegyik kis virág,
a természet élőn magától működik,
csak az ember az, ki pénzéért ügyködik.
Csodálkozol rajta, hogy egyszer kihalunk?
Ki lehet a hibás? Vedd észre, mi magunk!
Mert hogy hibás célok tévútra vezetnek,
s a szívek megfagynak, oly ritkán szeretnek.
A bús fejünkre száll félelem, rettegés,
s a bölcs ember ki szól, már rettentőn kevés,
hiszen mások írják sorsunk és életünk,
lézengünk a létben, mert ez jutott nekünk!

Nem értem, mért nehéz a sarkunkra állni,
itt, e földi létben, boldogokká válni?
Ember számba venni, mindazt, aki magyar,
aki szép hazánkban boldogulni akar?
Nem értem, mért nehéz újra összefogni,
mért könnyebb egy népnek elbújni, nyafogni?
Annyit szenvedett már ez a drága nemzet,
mások bűnét hordjuk, mint súlyos keresztet!
Meg kellene fognunk végre egymás kezét,
nem hagyva világunk szóródni szerteszét!
Itt e szép országban építsünk szebb jövőt,
szeretettől élőt, szebb világra törőt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Kép: François Villon – Wikipédia

Aranyosi Ervin: Villon utolsó villongása

Tudom, neked ez fájni fog!
A hosszú haldoklásom.
De ez csupán, mit adhatok,
mert sohasem volt másom!
Na jó, életnek hívtam én,
viseltem nagy vidáman,
s ebbe már más is belehalt,
korábban a világban!

S ha csak a költő halna meg,
s nem írna többé verset?
Látod, a lét nem babra megy,
fröcsögjek bús keservet?
Hazudjak egy szebb holnapot,
olyat, amelyre vágyom?
Inkább a lábam lógatom,
nyűgös, halálos ágyon.

Kiélvezem fájdalmaim,
nem muszáj, hogy leírjam!
Volt kor, mikor volt valamim,
kell, hogy azt visszasírjam?
Gazdagság, kincs nem érdekelt,
nem tettem szert vagyonra,
csak arra vágytam, arra telt:
-Bár lelkem gazdagodna!

Nem loptam én, nem volt kitől
– a gazdagoktól féltem –
a mások szegénységiből
semmit se lopni, érdem!
Miközben álmodtam vakon,
ellopták a világot.
Élveztem szép gyümölcseit,
min féreg foga rágott.

Villongok hát, mert ez maradt,
tán lopott kincs az élet,
s nézem a vándormadarat,
de fenn szárnyalni félek!
Tudom, nyakamon a kötél,
bár bűnömet leróttam,
s fejfámra írni ösztökél:
– Éltem, míg meg nem hóttam!

Aranyosi Ervin © 2020-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az igazi felismerés


Aranyosi Ervin: Az igazi felismerés

Mikor problémád van, ne siránkozz rajta,
ne sírd világodat bánattal teli!
Hiszen a forrásod nem veszted akarta,
tudja, a megoldást lelked megleli.
Mert már minden válasz ott van régen benned,
külvilág zajától mégsem hallhatod!
A negatív érzés épülni nem enged,
ha fájdalmaidnak tested átadod.

Mindig csak a jóról, s szépről kéne szólnod,
kerülni a rosszat és a nyafogást.
Hinni, gondjaidat könnyedén megoldod,
s nem kell érte tenned, hidd el, soha mást:
– csak a lelked mélyén szépen elmerülni,
a külvilág zaját megszüntetni már.
Saját szép lelkeddel egy síkra kerülni,
ahol csend és béke, s Isten szava vár.

Ott van az életnek minden tudománya,
a tudásnak fénye ott majd rád vetül,
megoldódik könnyen életed talánya,
lelkednek tavából felszínre kerül.
Harcnak, küzdelemnek nincsen semmi haszna,
boldoggá az embert csak szeretet tehet.
Melletted az élet könnyen elszaladna,
és csak történnének a dolgok veled.

Adj örömöt másnak, ha örömre vágynál,
vidámíts, vigasztalj, így emelve fel!
Nincs nagyobb gazdagság egy igazi társnál,
akinek a lelke lelkednek felel.
Tapasztald meg azt is, milyen öröm adni,
csodálatos érzés, boldogabb a szív,
és ha felismered, jó akarsz maradni,
hisz maga az élet egy szebb világba hív!

Aranyosi Ervin © 2019-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adjon Isten!


Aranyosi Ervin: Adjon Isten!

Bort, búzát és békességet,
jót-teremtő képességet,
álmot hozó fáradtságot,
egy élhetőbb szebb világot,
adjon Isten nékünk!

Önbecsülést, tudást, hitet,
poharunkba tiszta vizet,
felvirágzó magyar földet,
élő piros, fehér, zöldet,
adjon Isten nékünk!

Világmentő csodás álmot,
szép szóban mért gazdagságot,
összefogást, barátságot,
egymást dicsérő jóságot,
adjon Isten nékünk!

Adjon erényt, igazságot,
az élethez bátorságot,
sírig tartó egészséget,
éltet, ami nem ér véget,
adjon Isten nékünk!

Szeretetet bőven adjon,
hogy szívünkből kiáradjon,
áldást hozva visszatérjen,
lángot, ami folyvást égjen,
adjon Isten nékünk!

Utódokat, tisztes jövőt,
családfát, az égig növőt,
táncot, zenét, műveltséget,
amely naggyá tesz egy népet,
adjon Isten nékünk!

Adjon hozzá akaratot,
erőt, mely sikert aratott,
magot, amely kikel bennünk,
legyen mire büszkék lennünk,
adjon Isten nékünk!

Aranyosi Ervin © 2019-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai


Aranyosi Ervin: Éhező szívek farkasai

Eljön a tél, s a világra
az a sok hó rászakad.
Az emberek feldíszítik
kívülről a házakat.

Égők gyúlnak utak mentén,
csillogón és fényesen,
csillagokkal telik a Föld
s fontos is, hogy szép legyen!

Kirakat lesz a világunk,
a gazdagság látható,
fényfüzérek pislogása,
fényjátéka várható.

És az emberek szívében?
Ott is kigyullad a fény?
Nem láthatják, hogy ott bujkál,
s néha éhezik egy lény.

Ő a szeretet farkasa,
és a jóra éhezik,
az emberek nem is tudják,
azt, hogy ott bent létezik.

Persze, néha-néha érzik,
amikor fáj a szívük,
mikor elvész a reményük,
s köddé válik a hitük.

Ezt a farkast szeretettel,
megetetni kellene,
ne a gyomra korgásától
kapjon szárnyra a zene.

Szeretetet kéne adni,
a világba szórni szét!
Megetetni szép szívünket,
ápolni a másikét!

Könnyű lenne jóllakatni
szívünk éhes farkasát.
Szeretetet kéne adni,
nem csak fénylő maskarát.

Sokkal szebb, ha a szem csillog,
és a szívünk felragyog,
ha az emberek szívében
jól laknak a farkasok!

Aranyosi Ervin © 2018-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dúdoljuk a szeretet dallamát!


Aranyosi Ervin: Dúdoljuk a szeretet dallamát!

Minek kell a gazdagság,
ha nem vagy tőle boldog?
Minek kell a szerelem,
ha nem szívből szeretsz?
Minek kell egy munkahely,
ha kényszer adja dolgod?
Minek vannak vágyaid,
ha boldog nem lehetsz?

Minek kell a boldogság,
ha folyton sírsz a mában,
kinek mutatsz más arcot,
ha lelked közben fáj?
Mért hiszed, hogy nincs helyed
a jólét áramában?
Minek kell a szerelem,
ha rád úgysem talál?

Refrén.:
Gyere dúdoljuk együtt a szeretet dallamát,
gyere hirdessük együtt, hogy szebb lesz a világ!
Alkossunk kört mind itt a Földünk körül
és érezzük, hogy a szívünk örül!

Gyere dúdoljuk együtt a szeretet dallamát,
szívdobbanásunk adja a ritmusát!
érezzük együtt, minden szív velünk örül,
érintsük meg egymást a Földkörül!

Miről szól az életünk,
ha rabszolgák vagyunk,
ha csak egyhelyben álldogálunk,
és nyomot sem hagyunk!
Miről szól az életünk,
ha nincsen szeretet?
Szeressünk hát,
s éljünk mától teljes életet!

Refrén.:
Gyere dúdoljuk együtt a szeretet dallamát,
gyere hirdessük együtt, hogy szebb lesz a világ!
Alkossunk kört mind itt a Földünk körül
és érezzük, hogy a szívünk örül!

Gyere dúdoljuk együtt a szeretet dallamát,
szívdobbanásunk adja a ritmusát!
érezzük együtt, minden szív velünk örül,
érintsük meg egymást a Földkörül!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: GONDtalan gondolatok


Aranyosi Ervin: GONDtalan gondolatok

Becsüld meg amid van,
s légy általa boldog.
Kitárt tiszta szívvel,
– úgy végezd a dolgod!
Próbálj másnak adni,
legyen boldog tőle.
Fogadd el, mit más ad,
ne térj ki előle!

Higgyél önmagadban,
csodákra vagy képes!
Szívvel teremteni
mindig lehetséges.
Ne irigykedj másra,
attól nem lesz neked,
az irigység lehúz,
s vágyad késlelteted.

Mindened meg lehet,
amire csak vágynál,
teremtő erőd van,
mire rászolgáltál.
Hangolódj a jóra,
készülj fel a szépre,
s bízd rá a világra,
hadd hozza azt létre!

Haraggal és dühvel
ne keserítsd magad!
Figyelj beszédedre,
hisz teremt a szavad!
Ne félj a haláltól,
lelked örök, élő,
magát betegíti
a rettegő, félő.

Ne vágyj gazdagságra,
könnyen jövő pénzre,
úgy sem az boldogít,
csak amit kapsz érte!
Inkább vágyj olyanra,
mitől boldog leszel,
mit örömmel csinálsz,
mit jó kedvvel teszel.

Végül, ha az elméd
nem képes leállni,
próbálj lassítani,
csendben meditálni!
Hagyd lelked pihenni,
titkokra találni,
új álmokra lelni,
teremtővé válni!

Aranyosi Ervin © 2017-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva