Nyár | Aranyosi Ervin versei

nov
16

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, arcod, dakszöveg, dal, fáj, felejt, ír, Küldöm csókomat, nap, nélküled, Nyár, szív, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Lassan búcsúzik a nyár,
s fáj a szívem,
emléked itt marad,
ne felejts el majd
pár sort írni nekem,
és nyomd rá csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Refrén:
Ha látom, kint a napfényt,
újra hallom a hangodat,
és mindig csak azt szeretném,
hogy lássam szép arcodat!

Hiszen rólad szól a nyár,
itt vagy velem,
lelkedből ragyog a Nap,
és nincs is szebb talán,
a Földön nekem,
ha érzem csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Aranyosi Ervin © 2024-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, deres, gazdagság, halál, huncut, Nyár, öreg, Őszi fényben..., őszi szél, szerelem, tündököl, vágy, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Őszi fényben tündöklő tájra
meredten néz a jó öreg,
próbálja szemét felnyitni tágra,
hátha a több fény menti meg.
Deres a táj, s hajába markol
huncutkodva az őszi szél,
megmenti még a végső bajtól,
s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre,
mikor másért dobban szíved?
Nem vágytál pénzre, gazdagságra,
mégis megvolt még mindened.
Felolvadtál a szerelemben,
s nemcsak kergettél álmokat,
érzéseidtől boldog voltál,
s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra,
ahogy a lét körülölelt?
Mindent legyőző, tiszta vágyra,
mely adott azt, mi tőle telt?
Nem féltél még az elmúlástól,
csak tiéd volt a nagy világ,
s bármivel bátran szembenéztél,
fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni,
hogy a halál nem létezik,
ha képes lennél abban bízni,
hogy lelked még leérkezik,
hogy újra jön, új testbe bújva,
és végigjár új életet,
elölről kezdve és tanulva.
Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban,
erősítsd meg csak szép hited,
hogy visszajutsz a mennyországba,
s visszanyered, mi elveszett!
Majd újra szeretetben élhetsz,
s egy boldogabb lét vesz körül,
ahol egy vágyott révbe érhetsz,
ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Búcsú a szerelemtől

Category: dalszöveg Tags: aki él, Aranyosi Ervin, Búcsú a szerelemtől, gondolj, levél, meghalok, ne keress, nem találhat, Nyár, szerettelek, tél, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Búcsú a szerelemtől

Elmegyek, mint a nyár, ha jön a tél.
Eltűnök, mint fáról a levél.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Ha majd meghalok egy éjszakán,
ha e dalt hallod, gondolj majd rám!
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Amíg éltem én szerettelek.
Jobban talán, nem is lehet.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Aranyosi Ervin © 2024-07-01.
(1976)
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, árnyékm Nap, ember, felhő, gyárt, gyerek, Már a Maci sem tudja, naptár, Nyár, régi tél, tavasz, vers, visszasír 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Ejnye Maci, mi lett veled,
nem találod régi helyed?
Kijönnél, vagy benn maradnál,
nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod,
vagy visszacsal téli álmod?
Nem is állsz szóba a Nappal,
nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást,
nem hagyják, hogy Napod jól lásd!
A felhőket ember gyártja,
csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár,
hisz várnak a tavaszra már!
De már te sem tudod lesz-e,
közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután –
vagy nyár jön már a tél után?
Ejnye Maci mi lett veled,
visszasírsz sok régi telet?

Aranyosi Ervin © 2024-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Category: Állatok, természet Tags: álpm, Aranyosi Ervin, elmúlás, fák, felhő, megújúlás, nap, Nyár, Őszbe öltöznek a fák, reggel, remény, ruha, tavasz, vers, vigasz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin © 2023-10-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, csupasz, él, fák, föld, halott, hull, léttelen, levél, Nyár, örök, Őszi bú, remél, szeretet, szív, tavasz, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin © 2023-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az ősz csak híd, bőség, elmúlás, emlék, föld, gyümölcs, hangol, jövő, múló, Nyár, szív, tavasz, tél, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Olykor bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin © 2023-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, csupasz ágak, elmúlás, esővíz, föld, Imádkoznak a fák, köd, közöny, Nyár, öreg, remény, tél tavasz, tél. jövő, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Jövőt várnak a múltért cserébe,
hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten,
fáradtan avarba hullanak.
Alant mint hősi csontok összetörten,
s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget,
s az elmúlástól fáj a pillanat!
Az idő folyton új tavaszt ígérget,
s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong
és elnyeli a hűs esővizet,
ő nem búsul a néma elmúláson,
a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában,
egy új tavasz? Lesz-e még kikelet?
A fák elfogynak lassanként a mában,
s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Nem néznek az emberek szemébe,
kik úgysem értik ezt a szép imát.

Aranyosi Ervin © 2022-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, borong, EKG, Forog-e tovább?, kikelet, Nyár, Ősz, tavasz, tél, tisztán látó, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Borongok én, akár az ősz
és jobb időkre várok,
s látom miként szélesedik
emberek közt az árok.
Világunk arctalanná,
látom, hogyan válik,
s bólogatva ballag
egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek,
csontjaimba marva,
terelhetővé vált
az ember, mint a marha.
Mind beáll a sorba,
vagy végleg eltapossák?
A tisztán látókat is
a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz,
nem lesz már kikelet?
Nincsen már értelme
szót váltani veled?
Hiszen rémhírekkel
végleg vakítottak,
s a jót akarókkal
szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is,
hihetünk még benne?
Számunkra még gyümölcs
idén is teremne?
Életünk kereke
forog-e még körbe?
Vagy kisimul végleg
az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, dal, élet, hit, Nyár, Ősz, szem, szép, szerelem, szív, tavasz, tél, tükör, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Lassan búcsúzik a nyár, s fáj a szívem, emléked itt marad, ne felejts el majd pár sort írni nekem, és nyomd rá csókodat!

Nélküled hideg a nyár, s fáj a szívem, elvitted álmomat, én nem felejtlek el, és majd írok neked, s küldöm csókomat!

Refrén: Ha látom, kint a napfényt, újra hallom a hangodat, és mindig csak azt szeretném, hogy lássam szép arcodat!

Hiszen rólad szól a nyár, itt vagy velem, lelkedből ragyog a Nap, és nincs is szebb talán, a Földön nekem, ha érzem csókodat!

Nélküled hideg a nyár, s fáj a szívem, elvitted álmomat, én nem felejtlek el, és majd írok neked, s küldöm csókomat!

Aranyosi Ervin © 2024-11-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Őszi fényben tündöklő tájra meredten néz a jó öreg, próbálja szemét felnyitni tágra, hátha a több fény menti meg. Deres a táj, s hajába markol huncutkodva az őszi szél, megmenti még a végső bajtól, s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre, mikor másért dobban szíved? Nem vágytál pénzre, gazdagságra, mégis megvolt még mindened. Felolvadtál a szerelemben, s nemcsak kergettél álmokat, érzéseidtől boldog voltál, s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra, ahogy a lét körülölelt? Mindent legyőző, tiszta vágyra, mely adott azt, mi tőle telt? Nem féltél még az elmúlástól, csak tiéd volt a nagy világ, s bármivel bátran szembenéztél, fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni, hogy a halál nem létezik, ha képes lennél abban bízni, hogy lelked még leérkezik, hogy újra jön, új testbe bújva, és végigjár új életet, elölről kezdve és tanulva. Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban, erősítsd meg csak szép hited, hogy visszajutsz a mennyországba, s visszanyered, mi elveszett! Majd újra szeretetben élhetsz, s egy boldogabb lét vesz körül, ahol egy vágyott révbe érhetsz, ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Búcsú a szerelemtől

Elmegyek, mint a nyár, ha jön a tél. Eltűnök, mint fáról a levél. Ne keress, hisz nem találhatsz meg, ne keress, hisz nem találhat meg, aki él!

Ha majd meghalok egy éjszakán, ha e dalt hallod, gondolj majd rám! Ne keress, hisz nem találhatsz meg, ne keress, hisz nem találhat meg, aki él!

Amíg éltem én szerettelek. Jobban talán, nem is lehet. Ne keress, hisz nem találhatsz meg, ne keress, hisz nem találhat meg, aki él!

Aranyosi Ervin: Már a Maci sem tudja

Ejnye Maci, mi lett veled, nem találod régi helyed? Kijönnél, vagy benn maradnál, nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod, vagy visszacsal téli álmod? Nem is állsz szóba a Nappal, nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást, nem hagyják, hogy Napod jól lásd! A felhőket ember gyártja, csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár, hisz várnak a tavaszra már! De már te sem tudod lesz-e, közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután – vagy nyár jön már a tél után? Ejnye Maci mi lett veled, visszasírsz sok régi telet?

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek az őszi fák, az ég alatt. Ünnepi díszük csodaszép. Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél, puha vánkosként elterül, megfáradt Napunk bús feje, rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ, sötét felhőt sodor a szél. Az elmúlás lehelete, dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el, kit hite éltet, érzi azt, hogy eljön a megújulás, addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák, viselve színpompás ruhát, majd ruhájukat levetik, a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél, már mind halott, már egy sem él, és mégis őrzik a nyarat, emléke így örök marad! Befogadja őket a föld, s mi nyáron zölden tündökölt, most rozsda ette, léttelen, és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog, és változnak az évszakok, mi is tán velük változunk, jó, vagy épp rossz kedvet hozunk! Ágainkról, mint levelek, szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad, s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél, tavasz, a nyár még bennem él! Azért is hinni akarok! Beérhetnek még a magok, beérhet még a szeretet, amit megosztok teveled, s talán tavaszba átviszed, ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin: Az ősz csak híd

Az ősz csak híd, nyárból a télbe, a lassú elmúlást megélve, s élvezve a gyümölcseit, mely napmeleggel megtelik. Olykor bőség, terített asztal, mely feltölt és kicsit marasztal, hogy ne szaladj a semmibe, hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül, csal fényét veszti csendesen, erőt gyűjt, ami szép reményt szül, hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet, s ha örömeit élvezed, rögtön nem hangol mélyen le, ne halj hát szép emlékekbe! Élvezd a percet, bármi áron, annyi a szépség a világon, csak éld meg ezt is és csodáld! Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan, s élvezd a múló perceket! A jövő méhében fogan, s tél után tavaszt hoz neked!

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Csupasz ágak merednek az égbe, imádkoznak az útszéli fák. Jövőt várnak a múltért cserébe, hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten, fáradtan avarba hullanak. Alant mint hősi csontok összetörten, s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget, s az elmúlástól fáj a pillanat! Az idő folyton új tavaszt ígérget, s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong és elnyeli a hűs esővizet, ő nem búsul a néma elmúláson, a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában, egy új tavasz? Lesz-e még kikelet? A fák elfogynak lassanként a mában, s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe, imádkoznak az útszéli fák. Nem néznek az emberek szemébe, kik úgysem értik ezt a szép imát.

Aranyosi Ervin: Forog-e tovább?

Borongok én, akár az ősz és jobb időkre várok, s látom miként szélesedik emberek közt az árok. Világunk arctalanná, látom, hogyan válik, s bólogatva ballag egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek, csontjaimba marva, terelhetővé vált az ember, mint a marha. Mind beáll a sorba, vagy végleg eltapossák? A tisztán látókat is a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz, nem lesz már kikelet? Nincsen már értelme szót váltani veled? Hiszen rémhírekkel végleg vakítottak, s a jót akarókkal szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is, hihetünk még benne? Számunkra még gyümölcs idén is teremne? Életünk kereke forog-e még körbe? Vagy kisimul végleg az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szerelemben, szépben

Szerelemben, nyárban, szemed sugarában, szíved pitvarában, magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben, hosszasan időztem, szemedben, tükörben, fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben, szíved közepében, megtaláltam fészkem, a szív melegében.

Szerelem tavaszban, hitem visszakaptam, minden pillanatban kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben, körbejártam, éltem, szép szívedhez értem, hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Lassan búcsúzik a nyár,
s fáj a szívem,
emléked itt marad,
ne felejts el majd
pár sort írni nekem,
és nyomd rá csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Refrén:
Ha látom, kint a napfényt,
újra hallom a hangodat,
és mindig csak azt szeretném,
hogy lássam szép arcodat!

Hiszen rólad szól a nyár,
itt vagy velem,
lelkedből ragyog a Nap,
és nincs is szebb talán,
a Földön nekem,
ha érzem csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Aranyosi Ervin © 2024-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Őszi fényben tündöklő tájra
meredten néz a jó öreg,
próbálja szemét felnyitni tágra,
hátha a több fény menti meg.
Deres a táj, s hajába markol
huncutkodva az őszi szél,
megmenti még a végső bajtól,
s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre,
mikor másért dobban szíved?
Nem vágytál pénzre, gazdagságra,
mégis megvolt még mindened.
Felolvadtál a szerelemben,
s nemcsak kergettél álmokat,
érzéseidtől boldog voltál,
s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra,
ahogy a lét körülölelt?
Mindent legyőző, tiszta vágyra,
mely adott azt, mi tőle telt?
Nem féltél még az elmúlástól,
csak tiéd volt a nagy világ,
s bármivel bátran szembenéztél,
fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni,
hogy a halál nem létezik,
ha képes lennél abban bízni,
hogy lelked még leérkezik,
hogy újra jön, új testbe bújva,
és végigjár új életet,
elölről kezdve és tanulva.
Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban,
erősítsd meg csak szép hited,
hogy visszajutsz a mennyországba,
s visszanyered, mi elveszett!
Majd újra szeretetben élhetsz,
s egy boldogabb lét vesz körül,
ahol egy vágyott révbe érhetsz,
ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

Elmegyek, mint a nyár, ha jön a tél.
Eltűnök, mint fáról a levél.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Ha majd meghalok egy éjszakán,
ha e dalt hallod, gondolj majd rám!
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Amíg éltem én szerettelek.
Jobban talán, nem is lehet.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Ejnye Maci, mi lett veled,
nem találod régi helyed?
Kijönnél, vagy benn maradnál,
nem ébreszt fel már a naptár?

Árnyékodat nem találod,
vagy visszacsal téli álmod?
Nem is állsz szóba a Nappal,
nem bírsz el a feladattal?

Nem vállalsz már időjóslást,
nem hagyják, hogy Napod jól lásd!
A felhőket ember gyártja,
csíkos fent az égi pálya?

A sok gyerek válaszra vár,
hisz várnak a tavaszra már!
De már te sem tudod lesz-e,
közel van-e, avagy messze?

Lesz-e tavasz, – nézel bután –
vagy nyár jön már a tél után?
Ejnye Maci mi lett veled,
visszasírsz sok régi telet?

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Az ősz csak híd, nyárból a télbe,
a lassú elmúlást megélve,
s élvezve a gyümölcseit,
mely napmeleggel megtelik.
Olykor bőség, terített asztal,
mely feltölt és kicsit marasztal,
hogy ne szaladj a semmibe,
hiszen lassul a Föld szíve.

De jaj, ne félj, nem halni készül,
csal fényét veszti csendesen,
erőt gyűjt, ami szép reményt szül,
hogy aztán új tavasz legyen!

Az ősz csak híd, mely átvezet,
s ha örömeit élvezed,
rögtön nem hangol mélyen le,
ne halj hát szép emlékekbe!
Élvezd a percet, bármi áron,
annyi a szépség a világon,
csak éld meg ezt is és csodáld!
Erre vártál egy nyáron át!

Menj át e hídon boldogan,
s élvezd a múló perceket!
A jövő méhében fogan,
s tél után tavaszt hoz neked!

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Jövőt várnak a múltért cserébe,
hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten,
fáradtan avarba hullanak.
Alant mint hősi csontok összetörten,
s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget,
s az elmúlástól fáj a pillanat!
Az idő folyton új tavaszt ígérget,
s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong
és elnyeli a hűs esővizet,
ő nem búsul a néma elmúláson,
a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában,
egy új tavasz? Lesz-e még kikelet?
A fák elfogynak lassanként a mában,
s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Nem néznek az emberek szemébe,
kik úgysem értik ezt a szép imát.

Borongok én, akár az ősz
és jobb időkre várok,
s látom miként szélesedik
emberek közt az árok.
Világunk arctalanná,
látom, hogyan válik,
s bólogatva ballag
egy régen várt halálig.

Hideg telet érzek,
csontjaimba marva,
terelhetővé vált
az ember, mint a marha.
Mind beáll a sorba,
vagy végleg eltapossák?
A tisztán látókat is
a vászonról lemossák!

Hiába jön új tavasz,
nem lesz már kikelet?
Nincsen már értelme
szót váltani veled?
Hiszen rémhírekkel
végleg vakítottak,
s a jót akarókkal
szembefordítottak?

Vajon lesz nyarunk is,
hihetünk még benne?
Számunkra még gyümölcs
idén is teremne?
Életünk kereke
forog-e még körbe?
Vagy kisimul végleg
az EKG-n a görbe?

Aranyosi Ervin © 2021-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szerelemben, nyárban,
szemed sugarában,
szíved pitvarában,
magam megtaláltam.

Szerelemben, őszben,
hosszasan időztem,
szemedben, tükörben,
fénylőn tündököltem.

Szerelemben, télben,
szíved közepében,
megtaláltam fészkem,
a szív melegében.

Szerelem tavaszban,
hitem visszakaptam,
minden pillanatban
kaphattam és adtam.

Szerelemben, szépben,
körbejártam, éltem,
szép szívedhez értem,
hónapokban, évben.

Aranyosi Ervin © 2019-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva