Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Őszi fényben tündöklő tájra
meredten néz a jó öreg,
próbálja szemét felnyitni tágra,
hátha a több fény menti meg.
Deres a táj, s hajába markol
huncutkodva az őszi szél,
megmenti még a végső bajtól,
s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre,
mikor másért dobban szíved?
Nem vágytál pénzre, gazdagságra,
mégis megvolt még mindened.
Felolvadtál a szerelemben,
s nemcsak kergettél álmokat,
érzéseidtől boldog voltál,
s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra,
ahogy a lét körülölelt?
Mindent legyőző, tiszta vágyra,
mely adott azt, mi tőle telt?
Nem féltél még az elmúlástól,
csak tiéd volt a nagy világ,
s bármivel bátran szembenéztél,
fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni,
hogy a halál nem létezik,
ha képes lennél abban bízni,
hogy lelked még leérkezik,
hogy újra jön, új testbe bújva,
és végigjár új életet,
elölről kezdve és tanulva.
Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban,
erősítsd meg csak szép hited,
hogy visszajutsz a mennyországba,
s visszanyered, mi elveszett!
Majd újra szeretetben élhetsz,
s egy boldogabb lét vesz körül,
ahol egy vágyott révbe érhetsz,
ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megújult gólyafészek

Gulyás Éva fotói

Aranyosi Ervin: A megújult gólyafészek

(Jászapáti)

Gólyafészek, öreg, régi,
s nem tartja már fenn az égi…
Földre hullna, széjjel esne,
s nem várna már gólyatestre.
Nem várna már gólyapárra,
akik jönnek nem sokára…
Hacsak néhány igaz ember,
a kellő szakértelemmel,
nem építené meg újra,
kiktől más is jót tanulna!

Ám, néhányan összefogtak,
hegesztettek, befoltoztak,
s kerek lett a gólyafészek,
s nem rágta szét az enyészet.
Ember-gólyák kibélelték,
szeretettel rendbe tették!
Így várták a vándornépet,
hogy tán végre hazatérnek!
Talán tetszik majd a fészkük,
sokan fáradoztak értük!

Hazajött a rég várt gólya,
a fészeknek van lakója!
Beköltözött gólyapárunk,
tőlük utódokat várunk!
Ám, a fészek nagyon szép lett,
helyt adott az irigységnek,
másik gólya elfoglalná,
ha a régi lakó hagyná!
De nem hagyja, védi óvja,
s ő maradhat a lakója.

Megköszönjük mindazoknak,
akik annyit fáradoztak,
hogy gólyáink maradjanak,
s új életnek helyt adjanak.
A fészek már biztonságos,
násztáncolt a gólyapáros,
nemsokára tojást raknak,
fiókákat táplálhatnak.
Köszönjük az emberséget,
újra lakható a fészek!

Aranyosi Ervin © 2023-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák


Aranyosi Ervin: Imádkoznak a fák

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Jövőt várnak a múltért cserébe,
hogy holnap is szép lesz a világ.

Öreg ágak, széltől meggyötörten,
fáradtan avarba hullanak.
Alant mint hősi csontok összetörten,
s felettük még kereszt sem marad.

Hideg, nyirkos köd nyalogat ma kérget,
s az elmúlástól fáj a pillanat!
Az idő folyton új tavaszt ígérget,
s így a remény örökre megmarad.

A föld nyáron kiszáradt torka tátong
és elnyeli a hűs esővizet,
ő nem búsul a néma elmúláson,
a közönyével, s csendjével fizet.

De jön-e majd a fagyos tél nyomában,
egy új tavasz? Lesz-e még kikelet?
A fák elfogynak lassanként a mában,
s betonná válik, hol élni lehet.

Csupasz ágak merednek az égbe,
imádkoznak az útszéli fák.
Nem néznek az emberek szemébe,
kik úgysem értik ezt a szép imát.

Aranyosi Ervin © 2022-11-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Gólyavárás

Kis Csaba fotója

Aranyosi Ervin: Gólyavárás

Egy fényűző gólyafészek,
holdudvara van neki.
Fényben úszó, csodás részek.
Van, aki így szereti.
Az öreg Hold gyertyát gyújtott,
fészek alján gólyapár.
Fiókákban reménykednek,
– „jöhetne a gólya már”!

Aranyosi Ervin © 2022-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…


Aranyosi Ervin: Gyerek voltam, gyerek leszek…

Gyerek voltam, de már elmúlt.
Én még most is játszom!
Nem érdekel, hogy mit szólnak,
hogy milyennek látszom.
Mindig kell a játékosság,
s vidámnak kell lennem!
Nem öregszik meg a lelkem,
míg játék él bennem.

Gyerek szeretnék maradni,
ameddig csak élek!
Megismerni árnyékomat,
amitől még félek.
Nem a ráncaim számolom,
nem éveim számát,
csak élem a szabad lelkek
üdítő világát.

Játszadozom a szavakkal,
sorba rakom őket,
s bátran merem követni
az álmokat szövőket.
Így hát amit elképzelek,
az valóra válik,
s ezt a játékot játszom majd,
egészen halálig.

De ne hidd, hogy ott már vége,
hiszem, tovább is van,
láttam már a folytatását
színes álmaimban.
Már pedig, ha van folytatás,
nincsen mitől félnem,
nincs más dolgom csak játszani
és álmaim élnem.

Hej, ha minden felnőtt ember
újra gyerek lenne,
úgy hiszem a világában
rögtön rendet tenne.
Mind-mind örülnénk a létnek,
tudva, hogy csak játszunk.
Elhitették, mindannyian
halandónak látszunk.

Ez az élet örökké tart,
s új játékot kezdhetsz,
ha félelmet és aggódás
mind szélnek eresztesz.
Gyermek voltam, öreg lettem?
Gyermek leszek újra!
Lelkem minden játékban
az életet tanulja!

Aranyosi Ervin © 2021-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!


Aranyosi Ervin: Sose hagyd el magad!

Hej, de sokan sírnak, hogy megöregedtek,
hogy nehezen mozgók, fáradtabbak lettek.
Pedig ez nagy dolog, hosszú létet élni,
sok régi kalandot, újakra cserélni.
Persze, az embernek, gyakran fáj a teste,
nyűgös, lassan jön el számára az este.
Kár, hogy a vágyait hagyja kialudni,
pedig jó lett volna, ennyi mindent tudni!

Csakhogy a figyelem iránya változott,
s amit egykor talán álmokra áldozott,
az most fájdalmakra, testi betegségre,
s hogy az pont attól van, nem is veszi észre.
Hiszen, ha figyelme, a rosszra irányul,
még több rosszat vonzhat, s az élet silányul.
A panaszkodással és a kesergéssel,
fájdalmat, kórságot a szívedbe vésel.

Pedig van már időd magadra figyelni,
bölcsen gondolkodni, új utakra lelni,
csak az öregségért hálásnak kell lenned,
és a régi szikra újra gyúlhat benned.
Hiszen akad olyan, mit még te sem láttál,
amit fiatalon sohasem próbáltál,
Amire az idő, akkor nem volt elég,
mikor csalogatón tették egykor eléd.

Most a régi vágyat le kéne porolni,
írj hát bakancslistát, kezdjed felsorolni,
mi az, amit régen, úgy szerettél volna,
aztán fogj csak neki, valósítsd meg sorban.
A kifogásokat ne keresd, sőt, vesd el,
vágyaidnak sorát soha ne temesd el!
Amíg élsz és mozog a kezed, a lábad,
keress örömöket, teljesítsd be vágyad.

Nyisd, hát ki az ajtót, mi rabbá tett téged,
enged ki rab lelked, vár reád az élet!
Okkal éltél eddig, s nem, hogy beteg legyél,
hanem örülj, szeress, alkoss, csodát tegyél!
Valósítsd meg álmod, vagy segíts másoknak,
kik negatív hittől folyton nyomorognak!
Mutasd meg, hogy lehet örülni, nevetni,
panaszkodó létet magadról levetni.

Sose hagyd el magad, járd az utad végig,
ne félj, hogy a lábad, lekopik majd térdig!
Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!
– Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!
Hogy, ami nem tetszik, azon én javítsak,
jövő nemzedéket új hitre tanítsak!
A zokszót, a panaszt, a földbe tapossam,
hogy a lelkem vásznát szép, tisztára mossam.

Ami berágódott, meg kell olajozni,
lelked a pokolból vissza kéne hozni!
Rájönni, hogy sírod eddig magad ástad,
esélyt kéne adnod a feltámadásnak!
Hát ne hagyd el magad, mutass másnak példát,
s mire régen vágytál, azt a mában éld át!
Meglátod, ha végre szeretet vezérel,
Isten is támogat, mind a két kezével!

Hiszen mit veszthetnél, ha tennéd a dolgod?
Mi szeretnél lenni, szomorú, vagy boldog?
Nyisd ki azt az ajtót, mit magadra csuktál,
s engedd létrehozni, amit szíved diktál.
Élőn haldokolni többé sohasem kell,
a szép földi létbe élni jön az ember!
Teremts szeretettel, holnap váró vággyal,
gazdagodj az élő, csodaszép világgal.

Aranyosi Ervin © 2020-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A suszter fiatalsága

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A suszter fiatalsága

Élt egyszer egy öreg suszter, mondhatni, már alig élt.
Minden éjjel imádkozott, s minden félét megígért:
– Jaj Istenem, hagyj még élni! – minden nap rimánkodott.
Egy nap angyal szállt a földre és egy új csodát hozott!

Bekopogott a cipészhez, elmesélte honnan jött,
Isten miért küldte Földre, milyen mókán ügyködött!
Célja volt jövetelének, amit rögtön elmesélt,
A jó Isten csodát küldött, amilyet a suszter kért!

– Mától úgy végezd a dolgod, hogy szebb legyen a világ,
minden tehetős embernek, lábbelijét megcsináld!
Fogadd el a fizetséget munkádért, mit érte kapsz,
s végezd mindig jól a dolgod, s lásd majd jó úton haladsz!

Ha egy cipőt megfizettek, indulj el és nézz körül!
Találsz olyan elesettet, ki egy cipőnek őrül?
Szegény embert, rászorulót keress, kinek cipő kell,
és ha találsz, műhelyedbe nagy örömmel hívd őt el!

Készíts neki egy jó cipőt, ami tartós, ami jó,
ami segít jobban járni, s ami lábára való.
Ne kérj tőle fizetséget, csupán azt, hogy jó legyen,
szeretettel a világban ő is csupa jót tegyen!

Téged meg a jó Isten fog kifizetni rendesen,
és hogy tisztességgel végezd, a munkádat meglesem.
Minden szívből szőtt cipőért kapsz egy egész hónapot,
ennyivel lesz korod kisebb, béredül majd ezt kapod.

Újra lehetsz fiatal majd, és később egy kisgyerek,
tisztességgel tedd a dolgod, én pedig majd figyelek!
Ahogy aztán telt az idő, a cipész jól dolgozott,
s bizony minden jóság cipő fiatalabb kort hozott.

Ahogy teltek hosszú évek, úgy lett ifjú, majd gyerek,
s körülötte szép cipőben jártak mind az emberek.
De a cipész nem csak cipőt készített és javított,
sokat mesélt szeretetről és jóságra tanított.

Mire újra gyermekké vált, munkája is elfogyott,
nem kellett már cipőt varrni, hanem most már játszhatott.
Így már nem lett fiatalabb, újra kezdte életét,
de most már a munka mellett, oly sok minden belefért.

Mert a suszter megtanulta, mire jó a szeretet,
onnan kezdve tanítgatott felnőttet és gyereket.
Szépen, lassan öregedett, szíve sok széppel teli,
mert ki útját szívvel járja, békéjét is megleli!

Aranyosi Ervin © 2018-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

13051684_535299680009913_474161284556824697_n
Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

Éj tengerébe lám, a Hold
lehajtja megfáradt fejét.
Arcán megannyi ránc a folt,
de kitöltötte idejét.

Öreg, vén teste elpihen,
nappal álmodja álmait.
Ott nem zavarja semmi sem,
szívében nyugalom lakik.

Benne még él az ifjúság:
– legyeskedett a Föld körül –
átvette szíve ritmusát,
s hitte, a vén bolygó örül.

Érte sovány lett, megfogyott,
kacéran évődött vele.
A Föld imádta a Napot,
a Hold ezért sápadt bele.

Bejártak ezer éveket,
s a távolság örök maradt,
e kettő együtt létezett,
s szálltak, mint boldog madarak.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Aranyosi Ervin: Kocsányos tölgy

Magányos tölgy, gömb alakban égre tárja ágait,
dúsan tömött ágak között megannyi levél lakik.
Az ágai szétterülő, imádkozó szép kezek,
egyenes, nem hajlik törzse, tán, mert sosem vétkezett.
Az öreg fa a magasba, fel az égbe tör utat,
a sok levél nyugtatólag, kellemes zöld színt mutat.
Kérge mintha ráncosodna, barázdákat rejteget,
hullámvonal veszi körbe a sok üde levelet.
Termővirág ötösével kocsányokon megpihen,
kis csészényi kupacsokban makk fejlődik íziben.
Ha a makkot kiemeled, a kupacsból síp lehet,
ha nem sikerül megfújnod, a tölgyfa is kinevet…

Aranyosi Ervin © 2016-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg karácsony

öreg karacsonyAranyosi Ervin: Öreg karácsony

Mikor megöregszel, szűkül kívánságod,
a karácsonyt nem az ajándékért várod.
Sőt inkább szívedből te szeretnél adni,
az ünnep varázsát vágyod megragadni.
De mi a te vágyad, amit szíved képzel?
Az öröm szívedben, amit akkor érzel,
mikor szeretteid reád mosolyognak,
mikor veled vannak, körötted forognak.
Életet lehelnek megfáradt szívedbe,
melegséget hoznak a téli hidegbe.

Mikor megöregszel, teszed csak a dolgod,
ha mások örülnek, attól leszel boldog.
Szívesen elnézed arcuk ragyogását,
ebben látod ma már az ünnep varázsát.
Elfeledsz fájdalmat, kínzó betegséget,
megfáradt testedbe visszatér az élet.
Visszafiatalodsz, mert szíved motorja
újra a szeretet fényét birtokolja.
Látod a szeretet ma is mire képes?
Ma csodaszép minden, ami máskor rémes.

Mikor megöregszel, vajon mi hiányzik,
mitől ez a néhány óra szebbnek látszik?
Miben különbözik a hétköznapoktól?
Miért szenvedsz hiányt ölelő karokból?
Miért csak az ünnep ad pár boldog órát?
a hétköznap miért betegséget ró rád?
Hogyan tölthetnéd meg szíved szeretettel,
vajon mit is tehet ma egy öreg ember?
Vajon álom marad, ami ma még álom?
Miért is nem lehet mindennap karácsony?

Aranyosi Ervin © 2015-12-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva