Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

Aranyosi Ervin: A Hold és a Föld románca

Éj tengerébe lám, a Hold
lehajtja megfáradt fejét.
Arcán megannyi ránc a folt,
de kitöltötte idejét.

Öreg, vén teste elpihen,
nappal álmodja álmait.
Ott nem zavarja semmi sem,
szívében nyugalom lakik.

Benne még él az ifjúság:
– legyeskedett a Föld körül –
átvette szíve ritmusát,
s hitte, a vén bolygó örül.

Érte sovány lett, megfogyott,
kacéran évődött vele.
A Föld imádta a Napot,
a Hold ezért sápadt bele.

Bejártak ezer éveket,
s a távolság örök maradt,
e kettő együtt létezett,
s szálltak, mint boldog madarak.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva