Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Halloween

Aranyosi Ervin: Halloween

Mátyás, mikor Bécs várát elhagyta,
még visszaintett, mondván: – Helló Wien!
A feltaláló címét learatta,
s elügetett büszkén a lován…

Na jó, nem rímel ez a röpke szólam,
de azóta is ünnepelni kell!
Rím kell oda, hát nyilvánvalóan,
s a bolondra, a sipkát tenni fel!

Szellemesen kell ma ünnepelni,
mert akkor a halál nem arat!
Kövek közé, temetőbe menni,
s ki túl öreg már, jobb is, ha ott marad!?

Jut eszembe, mára hagyomány lett,
szellemekkel mást riogatni,
pedig ez a játék csak silány tett,
mint halottakról sort írogatni.

Töklámpással szellemet elűzni,
ez még érthető is volna tán,
de tököket vágni, kibelezni,
ennyivé lett a nagy hagyomány?

Majmolni kell a sok butaságot,
s veszekedni, melyik ünnep jó!
A vidámságot tessék eltemetni,
a tökölés temetni való!

Bohóckodás – kelta hagyományból,
lám a nyugat, ily furán mulat!
Halálit, vagy szellemeset ápol,
nyelvet nyújt, és más arcot mutat.

Aranyosi Ervin © 2024-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán véget ér…


Aranyosi Ervin: Talán véget ér…

Talán véget ér a balsors,
amit nyög a büszke népünk!
Elnyomásnak, megtorlásnak
egyszer tán végére érünk.
Talán megfogjuk majd szépen
egymás kezét, összefogva,
talán végre áldás szállhat
miránk, büszke magyarokra!

Talán új világ lesz végre,
felvirágzik ez az ország,
nem hagyjuk, hogy kincseinket
farkashordák szerte hordják!
Talán ledobjuk a láncot,
amit hordunk Mátyás óta,
talán szól népünk ajkáról
újra élő, boldog nóta!

Talán végre visszavesszük,
ami miénk, ősi jussunk.
Tán az Isten is velünk lesz,
hogy már végre révbe jussunk!
Talán erős lesz a népünk,
önellátó lesz a nemzet,
utódoktól felvirágzó,
kiket magyar szülő nemzett.

Talán újra kalákában
építhetjük szép hazánkat,
s újra magyar lesz az Isten,
jog és törvény, ami ránk hat!
Talán szabad lesz a lélek,
és a testünk egészséges,
újra jelentős csodákat
tehetünk, vihetünk véghez!

Talán, aki tud, tanítja,
így lel méltó követőre,
saját népét gazdagítja,
nyomot hagyva lép előre!
Talán, majd az utódaink
tőlünk igazat tanulnak,
s birtokában lesznek kincsnek,
igazságnak, büszke múltnak!

Talán még valóra válhat,
hiszem, sosincs hozzá késő,
megvan még a józan eszünk,
s kezünkben még ott a véső!
Faragjunk embert magunkból,
egyedekből büszke népet!
Szeretettel, jó szándékkal,
álmodjunk új jövőképet!

Ne csak feltételes módban,
sose függjünk többé mástól,
merjünk tenni, cselekedni,
nem félve az elmúlástól!
Van-e erő, mely erősebb
Istenünknél? Egyáltalán?
Legyen erős a reményünk,
legyen a lét több, mint TALÁN(Y)!

A szeretet erejével
tartsuk egyben ezt a népet,
hisz mi MAG-unk MAG-ok vagyunk,
s bölcsőnk az anyatermészet.
Isten áldd meg hát a magyart,
add vissza minden reményünk,
kérünk, mutass utat nekünk,
s emeld újra fel a népünk!

Aranyosi Ervin © 2017-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva