Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Aranyosi Ervin: Őseink nyomában

Ősi föld, hol csend beszél,
mely a lelkünkben benne él!
Ahol a múltunk szól reánk,
sebzett szívekben éled a láng.
Már nem tör meg minket semmi rég,
magyarnak lenni gyönyörű szép!
Talpra kell állni, és menni kell,
múltunkból semmit sem feledni el!

Bár sok jó ősünk a porba hullt,
tőlük lett példás, s erős a múlt.
Sorsuk ma is él, és egy velünk,
hogy magyar nemzetként létezünk.
Hallgassuk fülünkbe, mit súg a szél,
őseink nyelvén, miről mesél,
messzi időkből atyák dala szól,
dobban a szívünk, nekik válaszol!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Ébred a nemzet, éled a fény,
szívünkben újra él a remény,
nem tört meg minket semmi vihar,
él még a nemzet, és élni akar!
Túl múlton, időn, és túl tűzön,
az égi jel fentről reánk köszön!
Közös a léptünk, akaratunk,
magyarok voltunk, s azok vagyunk!

Álljunk fel egyként, hisz tenni kell,
mában a jövőnket dönteni el!
Indulni, menni száz tűzön át,
égig emelni a magyar hazát!
Újjá születve élni e kort,
lerázni lábat, mely eltiport!
Hogy újra népünkön áldás legyen,
Istentől szálljon ránk szép kegyelem!

Refrén:
Dobban a föld, dobban szívünk,
nem halhat ki a mi nemzetünk!
Nem hal, míg érzünk és hiszünk,
amíg magyarként létezünk!
Amíg erünkben lüktet a vér,
amíg a dalunk az égig ér!
Atyáink álma végig kísér,
s bennünk a múlt majd nyugodni tér!

Aranyosi Ervin © 2025-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Új kenyér ünnepén

Aranyosi Ervin: Új kenyér ünnepén

Szeretném az új kenyeret megosztani véled!
Szeretném ha megértenéd, rólunk szól az élet!
Szeretetről, jóságról és igaz emberségről,
s akkor jó, ha belülről jön, az ember lelkéből!

Szeretném, ha evés közben megjönne étvágyad!
Életed jobbítására megjönne a vágyad!
Nem adnád ki a kezedből másoknak a gyeplőt,
nem szolgálnád szolgaként a sötétben teremtőt!

Bár megjönne az igényed, végre tisztán láthass,
felébredve, fényeddel a zord világon át hass!
Hozd vissza ősök tudását, szeretettel élve,
teremthetnél szebb holnapot, hittel és nem félve!

Gyógyítsd be a Föld sebeit, emeld fel hazádat,
nem elég, ha zsörtölődsz, ha fájó lelked lázad!
Technokrata világodból ki kellene lépni,
nem elég célt választani, s más döntését élni!

Ha ma elveted a magot, jövőd abból sarjad,
a szabad akaratodat használni akarjad!
Ha mások írhatják sorsod, rád nem is lesz szükség,
lemondanod önvalódról, igazán őrültség!

Ma még megtermett a búza, s kenyér lett belőle,
ma még juthat neked is, és jól is lakhatsz tőle!
Ne hagyd hogy a szemfényvesztők lekössék figyelmed,
lopott kincsük értéktelen, nincs mit irigyelned!

Tűzijáték, felvonulás, népnek lökött koncok,
határtalan szórakozás, udvari bolondok!
Ez az ünnep nem rólunk szól, ezt kell, hogy megértsed,
maradj csendben, a hatalom hangzavarát sértsd meg!

Ott belül, ha ezt szeretnéd, célod megtalálod,
lelkedben is lesz új kenyér, meglátod, ha várod!
Fényesebb lesz, ízesebb lesz, értelmet nyer minden,
eljöhet a Mennyországod égi, s földi szinten!

Aranyosi Ervin © 2025-08-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről


Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazaváró cica


Aranyosi Ervin: Hazaváró cica

Lesem, mikor jössz már haza,
várom már, hogy itt legyél,
simogassál, kényeztessél,
tálkámba kaját tegyél!
Amikor a szíved távol,
az enyém is kesereg,
lesem, mikor jössz már haza,
mikor lehetek veled!

Aranyosi Ervin © 2023-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet visszavár!


Aranyosi Ervin: A szeretet visszavár!

Bárhová mész a világban,
a szeretet visszavár,
mindegy az, hogy más tájakon
érző lelked mit talál!

Ha a szíved itthon hagytad,
a sok emlék visszahúz,
itt vár rád a boldogságod,
emberséget itt tanulsz!

Szereteted a szívedből
kitörölni nem lehet,
emlékekbe csomagolva
az is utazik veled!

Minél messzebb visz az utad,
annál jobban húz haza,
a szeretet-kötődésed
sosem lehet túl laza!

Annak, akit itthon hagytál,
majd megszakad a szíve,
hiányod nem pótolhatja
hidd el, soha, senki se!

Bárhová mész, kell hogy érezd,
a szeretet vissza vár,
sóvárogva várja jöttöd,
hogy mikor térsz vissza már?

Aranyosi Ervin © 2023-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Édes hazám


Aranyosi Ervin: Édes hazám

Mondd csak, elvesztheti hazáját a szív,
Azért, mert egy álom messzi-földre hív?
Úgy mardos a honvágy, mennél már haza,
ez erős kötődés, sosem lesz laza.

Haza hív száz emlék, a magyar, tiszta szó,
hívnak gyermek évek, hisz otthon lenni jó!
Régi jó barátok, a szívbe égett táj,
amikor rágondolsz, a szíved újra fáj!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Élhetek jólétben, talán, szebb életet,
láthatok világot, gyűjthetek kincseket,
de bár merre élek csak idegen vagyok,
hiába vesznek körbe, itt is magyarok.

Távoli világban a helyem nem lelem,
valami hiányzik, sosem lesz itt velem,
itt sohasem érzem, hogy már itthon vagyok,
a nap ott fent az égen, az is másképp ragyog!

Refrén:
Édes hazám, a Kárpátok között,
fiad messze tőled, oly messze költözött.
Édes hazám, hiszem vissza térek én,
hívó szavad eljut, szállón jön felém..

Álmomban visszavágyom, mert hív a magyar szó,
álmaimban érzem, hogy otthon lenni jó,
visszahúz a honvágy, a szép hon szeretet,
mert magyar igazából, csak otthon lehetek.

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat


Aranyosi Ervin: Növesszünk fákat

Kezdjük hát el, mutassunk példát,
eltökéltségünk bizonyítékát
facsemeték jelezzék bátran,
égre nyúlva a szép határban.
Ha majd a sok csemete felnő
és újra élni kezd az erdő,
boldog szívünkkel elmondhatjuk,
hogy világunkban nyomot hagytunk!

Ha majd a lombok összeérnek,
ha majd leveleik zenélnek,
ha a Nap fénye beragyogja,
élő hazánkat mosolyogva,
akkor, lehet itt Kánaán,
élhet boldog nép e hazán!
Élhet vággyal egy büszke nép,
kinek jussa a büszkeség!

Növesszünk fákat, élő vágyat,
mely ég felé nyúlt kezet, s ágat,
mely imádkozik istenéhez,
mely nem fojtja el, amit érez!
Váljunk a természettel eggyé,
teremtő ember-istenekké,
kik múltból vesznek élő példát,
s megóvják ezt a szép planétát!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy


Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Indiántánc


Aranyosi Ervin: Indiántánc

Táncolunk, varázslunk,
elrévülünk mélyen.
Tábortűz fényénél,
csillagporos éjen.
Megéljük valónkat,
végre eggyé válunk.
Kitárul előttünk,
valódi világunk.

Táncolunk, révülünk,
új világba lépünk,
s látjuk, rossz úton jár
manapság a népünk!
Büszkesége elfolyt,
álmait sem látni,
behódolt, képes volt
szolganéppé válni.

Táncolva temetünk,
hagyományt és múltat,
tábortűzre vetve,
ősöktől tanultat.
Nyelvünket rongáljuk
idegen szavakkal,
sosem nézünk szembe
igazán a Nappal?

Újra fel kell szítsuk
a szunnyadó tüzet,
újra látnunk kell, mit
sok hős ősünk üzent:
Legyünk az urai
szép, magyar hazánknak,
idegen kéz ellen
honfi lelkünk lázad!

Újra egybeöntve
járjuk hát a táncot,
lerázva magunkról
minden béklyót, láncot!
Szabadság és haza,
legyen egy a sorsunk,
teremtő szavakkal
erre hangolódjunk!

Csak a látó érti,
csak az érző látja,
az életfolyónknak
hol épül a gátja!
Az éltető vizünk
pénz-tengerbe vezet,
egy közös utunk van,
s az a szívszeretet!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szabadság-virág


Aranyosi Ervin: Szabadság-virág

Vihar kell!
Ne játszanak a tűzzel!
Hát varázsoljunk nagy vihart!
Esőcsepp hulljon puszta földre,
amiből majd jövőnk kihajt!
Villám tépje fel ostorával
a felhők öntelt bársonyát!
Ébresszük fel a mélyen alvót,
ki veszni hagyja szép honát!
Villám cikázzon felragyogva,
világítson már fényesen,
a sötét pedig meneküljön,
dörögjön hangunk érdesen!
Mossuk le végre napjainkról
a ránk öntött gyalázatot,
kergessük el ki bűneiért,
mindig minket hibáztatott!
Emeljük fel az élő népet,
alkossunk igaz nemzetet!
Aszállyal sújtva, jól lakatni,
az éhes lelket sem lehet!

Vihar kell!
Nem kell tűzijáték!
Szemfényvesztésnek nincs helye!
Eljött végre a rendcsinálás,
sorsunkba berótt ideje!
Adjuk össze fájdalmainkat,
ne sírjunk csak külön-külön,
a megosztás álomba ringat,
fogjuk a hazugot fülön!
Kérjük csak számon történelmünk,
elhazudott népet, hazát,
nem egymással kell ölremennünk,
megvédve magunk igazát!
Miért kell függjünk bárki mástól,
mért más írja történetünk?
Alantasok miért tehetnek
kedvükre bármit meg velünk?
Judások adták el hazánkat,
nyakunkra ültek amazok,
akik oly rég e földre vágynak,
ezért nem vagyunk szabadok!

Kell a vihar!
Mert néma csöndben
nem hallatszik a gondolat!
Ki kell bukjon, hiszen különben,
minden ugyanaz marad!
Villám kell szürke, hűvös égre,
mennydörgés, hangos dobbanás!
A földnek tiszta esőcseppek,
fejeken sok-sok koppanás.
Ébresztő, féktelen üvöltés,
ne aludjon a nép tovább,
nélkülük senki nem varázsol,
a puszta létbe szép csodát!
Kell a villám, a tisztítótűz,
igaz törvények tégelye,
amit egy egész nép varázsol,
emberi jogokkal tele!
Keljen élet, vihar nyomában,
egy észszerű, egy szebb világ,
magját, ha elvetjük a mában,
kinő a szabadság-virág!

Aranyosi Ervin © 2022-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva