Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Megváltozik a világom,
mikor a szívem szeret.
Szebbnek és tisztábbnak látom,
ha használom szívemet.
Más szívekben felragyogva,
hitet, reményt adhatok,
hogy elhiggyék, mától fogva,
kitárulnak ablakok,
melyeken a fény beárad,
lelkünk öröm járja át,
s léttől senki el nem fárad,
ha megváltozik a világ!

Hisz megváltozik a világ,
amikor a szív szeret,
és átérzi majd, aki lát,
hogy ez itt nem csak egy szerep!
Hogy nem kell másnak megfelelni,
élhetünk mind boldogan,
szabad érzőn örömre lelni,
ha szeretetünk megfogan!
De mi tudunk csak változtatni,
hogy ez a világ szebb legyen,
jobbá kell tennünk ezt a Földet,
hogy mindenki boldog legyen!

Ha végre együtt, összefogva,
egymásért teszünk, emberek!
S nem éljük létünket nyafogva
úgy, hogy szívünk nem szeret!
Tanulunk őszintén szeretni,
s nem rettegve, mint birkanyáj.
Más szíveket tudunk etetni,
s őszintének lenni muszáj!
Akkor majd béke száll a Földre,
és újra emberré leszünk,
és megváltozunk mindörökre,
s egymásért csupa jót teszünk!

Aranyosi Ervin © 2023-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!


Aranyosi Ervin: Képzeld el, higgy benne!

Képzelj el egy nagy családot,
amely szeretettel áldott,
kik egymásért mind kiállnak
és mindent együtt csinálnak.
Mindent együtt és egymásért,
szebb jövőért, egy csodásért!
Lehetne ilyen egy nemzet,
kik múltjukból építkeznek!
Szép hagyományt újra élnek,
kikben eggyé lesz a lélek!
Együtt mennek, egy irányba,
szeretettől kapnak szárnyra,
teszik nap, mint nap a dolguk!
MAGuk teremtik a sorsuk!

Pártatlanul kéne élnünk,
egymással szépen beszélnünk,
segítséget, jó szót adva
olvadnánk a pillanatba!
Képzeld el és hátha látod,
az országnyi nagy családot,
akik végre összefognak,
boldogulnak, nem nyafognak.
Magyar nyelven, szép hazában,
élnek ősök igazában.
A magyarok Istenével,
mellyel hatalom nem ér fel!
Kiknek szóból épül képe,
MÁGusoknak ősi népe!

Jó lenne, ha hinnél benne,
s népünk újra naggyá lenne!
Itt az idő, tegyünk érte,
s többé ne omoljunk térdre!
Emelt fővel büszkén álljunk,
s miben hiszünk, azzá váljunk!
Lassan össze kéne gyűlni,
magyar nemzetgyűlést ülni!
Felemelnünk a koronát,
s rendeznünk az ország jogát!
Visszahozni ősi törvényt,
ami minket a bűntől véd!
Ezt adnánk az utókornak,
legyen boldogabb a holnap!

Aranyosi Ervin © 2021.12.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk


Aranyosi Ervin: Jövőt érő tennivalónk

Együtt és egymásért, egy közös jövőért,
felemelkedésért, éltető erőért,
szeretet bélelte tiszta létbe lépve,
félelem nélküli életre ítélve.
Valódi tudásért, haszonlesés nélkül,
amitől az ember boldogulhat végül!
Egymást kézen fogva, Napba felemelve,
szeretet melegét érzőn ünnepelve!
Teremtő erőnkkel a jövőt szolgálva,
világ színe elé emelt fővel állva.

Ez lenne a dolgunk, egymást támogatva,
a lét küzdelméhez elég erőt adva.
Hadd váljon valóra őseinknek álma,
álljunk a sarkunkra végre-valahára!
Igazság és béke legyen jog alapja,
boldoguljon népünk apraja és nagyja!
Vegyük vissza jussunk, amit eloroztak,
s töröljük a törvényt, mit ellenünk hoztak!
Adjuk a hazánkat népének kezébe,
s ne engedjünk tolvajt többé közelébe!

Szentkoronánk legyen életünk alapja,
az alkotmányunkat a nép szava adja!
Idegen uralom ne legyen e földön,
ne lehessen hazánk, nemzetének börtön.
Tűnjenek pokolra a megosztó pártok,
múljon el honunkról az ezer éves átok,
a világ népének így mutatva példát,
aranykor küszöbét kézen fogva lépd át!
Legyen szép hazánk egy új világ bölcsője,
büszke utódoknak élhető jövője!

Aranyosi Ervin © 2021.11.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?


Aranyosi Ervin: Mit is kéne tennünk?

Mit is kéne tennünk, hogy életben maradjunk,
hogy gyermekeinknek élő jövőt adjunk?
Megtanítsuk őket őszintén szeretni,
s itt a földi létben jóemberré lenni!

Értéket teremtve járni a világban,
örömünket lelni élő fűben, fában,
megtartani mindazt, mit őseinktől kaptunk,
s büszkék lenni arra, hogy emberek maradtunk!

Hogy tovább adhassunk méltó emberséget,
hogy élő világunk ne érhessen véget,
ne fulladjunk bele a hétköznapokba,
s ne legyen hazugság létromboló bomba.

Újra kéne élnünk őseinknek álmát,
gondolkodva, vajon ők hogyan csinálták,
hogy egymás oldalán magyarként kiálltak
és utódaiknak is élhetőt kínáltak.

Együtt és egymásért, szeretettel, hittel,
jósággal megtöltött, jót akaró szívvel.
Hogy a magyar újra nagy nemzetté váljon,
s ősei útjára még visszataláljon.

Keresd a megoldást, ott él lelked mélyén,
ne vesszünk el a lét gáncsos meredélyén,
adjunk újra esélyt, hogy feltámadhassunk,
és a holnapunkra szándékosan hassunk!

Ne hagyjuk, hogy mások sorsunkat megírják,
ne menjünk utunkon, mint megvezetett birkák,
hiszen a magyar nép sokkal többre képes,
tegyük hát a dolgunk, ami esedékes!

Ébredezni kéne, múljon ez az álom,
s legyen végre béke ezen a világon!
Mit is kéne tenni, keresd a megoldást,
akarj jobbá válni, hogy jövődet jól lásd,
emeld fel a fejed, s használd büszkén nyelved,
ez segít majd téged önmagadra lelned!

Aranyosi Ervin © 2021-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap, mint nap ne sértsük,
sőt felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk.

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni.

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve.

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog.

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz!

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked folyton csak ünnepeljen.

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd megéled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból


Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból

Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?
Beálltál a sorba és most nem találod?
Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,
s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!
Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,
hogyan kell harcolni, erősektől félni.
Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,
s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,
nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!
Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,
eladja a lelkét, s mást is erre tanít!
Ám, aki robotol magát teszi rabbá,
s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!
Mások irigysége az összes öröme,
s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,
elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!
Inkább kiélvezem perceimnek sorát,
fütyülök a széllel, rúgom az út porát.
Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,
gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.
Álmaim követem, békés úton járok,
a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,
ha akad cimbora, hát vele zenélek!
Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,
s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.
Minden gazdagságom képzeletem adja,
s minden reggel felkel életem új Napja,
nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,
s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,
ha az emberekből szabad lélek válna,
olyan, aki teremt, álmot vált valóra,
kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!
Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,
egymás örömére világot foltozni.
Szeretettel venni egymást körbe-körbe,
s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!

Aranyosi Ervin © 2017-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva