Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!


Aranyosi Ervin: Engedjük szívünkbe a Nap sugarát!

Nagy a világ, csepp az ember,
vízcseppekből áll a tenger,
sokan vagyunk, mégis félünk,
bezárt falak között élünk.

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
egy világot jobbá tenni,
elesettet felemelni.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Legyünk együtt, eggyé váljunk,
holnapunkra így találjunk,
ősök útját újra járjuk,
emlékezzünk szívvel rájuk!

Nem tudunk még jól szeretni,
társainkért tűzbe menni,
kupába nem csöppen vérünk,
nem él ősi szerződésünk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
daloljuk el népünk ősi dalát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
találja meg lelkünk is végre magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
jó lenne a holnapot élni veled,
szívünket fürössze a szép szeretet!

Tegyünk csodát, hozzunk békét,
őseinknek szép emlékét,
őrizzük meg hagyományát,
lélekből vett nagy tudását.

Lássunk álmot, éljük is meg,
őrizzük az ősi kincset,
újra egy nemzetté váljunk,
mindig emelt fővel járjunk.

Refrén:
Engedjük szívünkbe a Nap sugarát,
hallassuk a nyelvünknek ősi szavát,
szabad lélek előtt nincs soha gát,
érezze büszkének a magyar magát!

Érjen el szívünkhöz a szép üzenet,
csodás ez az ország, itt élni lehet,
szívünket fürössze a szív-szeretet,
legyen a világod így teljes veled!

Aranyosi Ervin © 2024-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettél kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Békevágy


Aranyosi Ervin: Békevágy

Ha fegyverekre költött pénzek
éhezőket etetnének,
szebbé tehetnék a világot,
visszaadva egy régi álmot,
hogy az ember jobb lehet.

De inkább nekimegyünk a falnak,
mert elvárják a nagyhatalmak,
hogy szórjuk pénzünket a kútba,
ne legyen a sok ember útban,
akit a gazdag nem szeret.

Fegyver, oltás és hazugságok,
mérgezik ma a világot,
a pénz beszél, a szív meg néma,
a jóság szinte nem is él ma,
mert utunk során elveszett.

Tengődő lelkek haldokolnak,
börtönbolygóján a pokolnak,
s nem látják, játszanak velük,
sírnak, mert nincsen fegyverük,
szívük haldoklik, s nem szeret.

Ébren kellene álmodozni,
másoknak örömöt okozni,
hinni és vágyni szebb világot,
valóra váltva régi álmot,
hogy planétánkon béke van!

Emberré válhatna az ember,
életet értő értelemmel,
nem uralhatna senki, senkit,
mert Isten szép országa lesz itt,
s élhetünk együtt boldogan!

Én magam csak békére vágyom,
élhessünk végre e világon,
szabadon, mástól nem uralva,
nem a bőségben éhen halva,
mindenhol egymást támogatva!

Lelkünkben kell békére lelnünk,
s a nagyvilágot átölelnünk,
a rosszat is jobbá szeretve,
az éltető fényt csak követve,
a jövőnek is álmot adva!

Aranyosi Ervin © 2022-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Minden háborúnak véget kéne vetni!


Aranyosi Ervin: Minden háborúnak véget kéne vetni!

Minden háborúnak véget kéne vetni,
minden gyilkos fegyvert le kellene tenni!
Nem támadná senki védtelen hazádat,
s nem akarná senki befogni a szádat.

Hisz normális ember sosem háborúzna,
a nemzetek közé árkot sosem húzna,
nem gyilkolna sosem egy hozzá hasonlót,
s így nem is találna országára rontót.

Minden háború a gazdagot szolgálja,
ám a harc ösvényét csupa szegény járja,
s amíg a katonák harcba menetelnek,
a páncélszekrények nagy pénzekkel telnek.

Az eladott lelkek feszülnek egymásnak,
átadják testüket mocskos elmúlásnak,
de a háborúhoz sohasem volt közük,
nincs belőle hasznuk, nincs benne örömük.

A háborút nem is a harctéren vívják,
bár a szegényeknek ott ássák meg sírját.
Egyedül a pénz a háborúzás oka,
erről dönteni a gazdagnak van joga.

Nincsen honvédelem, a fegyver csak üzlet,
hazug minden szólam, mit zászlókra tűznek!
Ország, ország ellen sosem menne harcba,
ha a gazdaság nem fulladna kudarcba.

Újra kéne írni az ember történelmét,
használni a szívet, s jót akaró elmét.
Minden háborúnak véget kéne vetni,
minden gyilkos fegyvert le kellene tenni!

Aranyosi Ervin © 2022-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?


Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?

Nézem, nézem a világot,
hová tűnt az értelem?
A butaság mért packázik,
s ha packázik, mért velem?
Józan paraszti eszemmel,
miérteket keresek,
értelmetlen döntéseknek
hátterébe belesek!

Furcsállom, hogy csak én látom,
mást a rontás nem zavar,
mért nem képes felébredni,
s végre tenni a magyar?
Mért nem tud sarkára állni
és kiállni magáért?
Hazafiként tenni végre
a megkínzott hazáért?

Előttünk van a szakadék,
s az ország előre megy,
hogy ennek mi lesz a vége,
könnyű, mint az egyszeregy!
A sötétség a fejekben
napról napra egyre nő,
s zuhanunk a süllyesztőbe,
mint az arrébb rúgott kő!

Megosztottság, értetlenség
butítja a nemzetet,
odújában retteg a nép,
és már senkit sem szeret!
Az értelem elparázslik,
reánk borul a sötét,
szeretetlen szívek sorát
a hatalom töri szét.

Történelmünk elhazudták,
gyilkos árny a jelenünk,
ma is gyarmat ez az ország,
s nem tudjuk, mi lesz velünk!
Haldoklik bennünk a lélek,
testünk megfáradt, beteg!
Tűrjük, mit reánk kimértek.
A jövőt, ki menti meg?

Aranyosi Ervin © 2022.01.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Trianon emlékére


Aranyosi Ervin: Trianon emlékére

Ne várj igazságot a hatalmasoktól,
te csak néző lehetsz, távoli sarokból.
Elhitetik veled, van beleszólásod,
de ha megszólalnál, saját sírod ásod!
Senki vagy, semmi vagy a történelemben,
s bár néha a függöny szemedről lelebben,
mégsem láthatod át gazok cselszövését,
akik eltervezték szép nemzetünk végét.

Nem voltunk okai a gaz háborúknak,
amik gazdasági érdekekért dúltak,
csak belecsöppentünk a lángoló világba,
mint egy monarchia eluralt országa.
Vitték fiainkat, golyófogó kellett,
és mi kitartottunk a vesztesek mellett.
Az árulók pedig, akik épp átálltak,
országrészek felett hiénákká váltak.

Széttépték hazánkat gyilkos farkashordák,
a nagyobbik felét kirablóknak szórták,
szanaszét szaggatva egy nagy, s érző népet,
mert a magyaroktól ezer éve féltek.
Aranyunk, ezüstünk, sónk, mind odaveszett,
vitték gyárainkat, a magyar földeket,
tenger-kikötőnket, az összes hajóval,
csodás tájainkért, ma is száll a sóhaj.

Ilyen csúfos rablást nem látott a világ,
azóta is nyögjük a súlyos rabigát.
Németek, Szovjetek, s Európa krémje,
rajtunk élősködik, a nyakunkra lépve.
Kisemmizett földünk, drága magyar honunk,
koldusokká válunk, aztán elpatkolunk.
A megosztott nép már nem tud összefogni,
csak magukban tudnak csendesen nyafogni.

Eltelt száz esztendő, semmi sem változott,
a magyar szív csendes, végleg elkárhozott.
Akik kiraboltak, mind lenéznek minket,
s büszkén mutogatják fel értékeinket.
Nincsen már hatalmunk, az erőnk is fogytán,
és a magyar nemzet holnapra elfogy tán.
Kiürül az ország teljes éléstára,
átcsap fejünk felett tolvaj nép határa.

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!

Festmény: Munkácsy Mihály. Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!
(dalszöveg)

Hej magyarok, magyarok,
szemetek mért nem ragyog,
mért nem látok örömet,
nincs hála, nincs köszönet.

Hej magyarok, magyarok,
lomhán lógnak a karok,
kiürült a lelketek,
hol van Isten bennetek?

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Ébredezni kéne már,
cél nélkül a lét sivár,
ébredjetek, éljetek,
senkitől se féljetek!

Ez az ország a hazánk,
őseink bízták reánk,
csodás népünk szétesett,
idegen szól ékeset.

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Hej magyarok, magyarok,
szebb országot akarok!
Összefogót, fényeset,
szebb világra éheset!

Hej magyarok, magyarok,
közületek egy vagyok,
eggyé válnék veletek,
erős néppé legyetek!

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

BDY fafaragása – 1919-es címer

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

Hej, magyar barátim, ha megértenétek,
gyakran szállana fel ajkatokról ének!
Többször lenne jó ok vidám kacagásra,
büszkén nézhetnétek mostantól egymásra!
A szeretet újra néppé kovácsolna,
s bennünk a szeretet élő kovász volna.
Felemelnénk egymást, csillagokra lépnénk,
ősi szóval áldott magyarságunk élnénk!

Kiállva magunkért, hinnénk is magunkban,
szanaszét karistolt szép birodalmunkban,
mert bárhol vagy magyar, a magyar föld ápol!
A távoli földrész kilök majd magából.
Ám, ha szíved lelked magyar szóval áldott,
teremthetsz magadnak csoda szép világot,
csak nem kéne folyton sírdogálni, félni,
teremtő erőnkkel, csodánk kéne élni!

Hiszen a szeretet szép csodákat teremt,
oly hatalmas erő, melytől a képzelet
nekilódul, s alkot, létre hoz világot,
amilyet sok ősünk álmaiban látott.
Hej, magyar barátim, ne legyetek búsak,
hiszen a jó kedvünk csupán rajtunk múlhat!
Csak szeretni kéne siránkozás nélkül,
amitől az élet élhetővé szépül!

Aranyosi Ervin © 2019-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Aranyosi Ervin: Éljen május elseje

Ez volt ám az ünnep,
május első napja!
Felvonult az ország
apraja és nagyja!

Mert hát menni kellett,
láttatni az erőt,
hogy a munkásosztály
megy a tribün előtt!

A pártvezetőknek
meg kellett mutatni:
sörrel és virslivel
is jól tudunk lakni!

Ez volt a szeretet,
s kikelet ünnepe.
Ki kellett vonulni,
s nem szerettünk bele!

Játszott arra felé
számos rezesbanda,
ez volt a mi bulink,
nem csajok, meg Fanta!

A munka ünnepén
nem kellett dolgozni,
csupán a családot
a térre kihozni.

A kezekben léggömb,
magyar papírzászló,
vonult a sok ember,
mint szabad igásló.

Aztán kultúrműsor
is jutott a népnek,
s szállt a pártvezetést
dicsőítő ének.

Május első napja,
ez volt ám az ünnep!
Lám a munka ellen
egy egész nép tüntet…

Aranyosi Ervin © 2019-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva