Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az ébredés hajnalán

Aranyosi Ervin: Az ébredés hajnalán

Áldd meg Isten ezt a népet,
áldd meg Isten a magyart!
Add vissza neki ősi jussát,
s mutasd útját, hogy merre tart!
Ó Istenem, ébreszd e népet,
közös vérből vagyunk mi mind!
s legyen velünk a szép természet,
s élvezzük hazánk kincseit!

Ó nyújtsd karod, emelj fel minket,
nem szél által fújt por vagyunk,
öröm kísérje lépteinket,
s ismerjük végre meg magunk!
Adj békét, oltalmazd e népet,
hogy igazán testvér legyen,
hadd legyen jussa boldog élet,
s másokat is azzá tegyen!

Áldás, békesség legyen szívünkben,
szorítsuk meg egymás kezét,
váljunk nemzetté szép hitünkben,
s ezt ne téphesse senki szét!
Édes hazánk legyen sajátunk,
óvjuk, s teremtsünk szebb jövőt!
Legyen népünk a nagy családunk!
Legyen e nemzet szent, s örök!

Tartsunk össze, mint szem, a láncot,
legyen e nép ettől erős!
Így építsünk egy új világot,
mely szeretettől tehetős!
Jóság legyen a gazdagságunk,
mely minden élőt egybeköt,
hogy igaz emberekként álljunk,
tisztán a Teremtőnk előtt!

Jöttünk, hogy szebbítsük világunk!
Egymásért csak a jót tegyük!
valósággá tegyük az álmunk,
és igaz magyarok legyünk!
Bár hibázunk, nem bűnben élünk,
s ha figyelünk, tanulhatunk,
nincs okunk rá, nincs mitől félnünk,
magunk is teremtők vagyunk!

Szolgálnak a tapasztalások,
és van jövőnk, mikor hiszünk!
Egyek vagyunk, és nincs is más ok,
csak használjuk jól a szívünk!
Így majd világunk jobbra fordul,
s nem lesz köztünk boldogtalan,
s kiléphetünk e sötét korból,
az ébredés hajnala van!

Aranyosi Ervin © 2026-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva