Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Magyarnak lenni jó
Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Mikor a szívünk együtt dobban,
érzem, magyarnak lenni jó!
Nem tarthatom azt sem titokban,
mitől gazdag a magyar szó!

Mit ad a nyelv, hogyan tanítgat?
MegMAGYARáz és megmutat,
képeket képez, képessé tesz,
elképzelteti az utat.

Szárnyakat ad a képzeletnek,
kitűzött célod láthatod,
és amit látsz, azt megteremted,
s büszkén vállald: – Magyar vagyok!

Fejleszd tudásod életfogytig,
tanulj, hogy ettől több legyél!
Figyeld és ismerd a világod,
a bölcs tisztán lát, s szebben él!

Az oktalan boldogtalan csak,
kiben a vágya nem ragyog.
Ha célom éltet, lelkesít is,
– már ettől is boldog vagyOK!

A jó Isten sosem ver bottal,
nem ver sehogy, mért bántana?
Egy jó atya, a gyermekének,
ok nélkül miért ártana?

Növény a lét, belőled sarjad,
s hited vizével öntözöd,
biztatlak hát, a jót akarjad,
a valósághoz legyen közöd!

Vigyél hát fényt a sötétségbe,
világosítsd fel a ma még butát!
Ördög, s pokol a tudatlanság,
az ad rád fájdalom ruhát.

Keresd a fényt, hogy tisztán láthass,
a hazugság csak elvakít.
Az igazság a te fényszóród,
Ő-szintén csak jóra tanít.

Akarj végre magyarrá válni,
lerázni vállról rabigát!
Ne higgy a fennen trónolónak,
ki a múlt ármányát menti át!

Ne hagyd, hogy megosszák a néped,
ötszáz éve nem vagy szabad,
bedőlsz a hazug zsarnokoknak,
és nem magad vagy, nincs szavad!

Hiába drága anyafölded,
ha bőségét mind elveszik.
Kifosztanak és megaláznak,
s mondják, csak miattad teszik.

Ébredj álmodból, lelj magadra,
Légy újra erős nemzetem!
Tegyél azért, hogy ez az ország
újra erős és nagy legyen!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva