Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Magyarnak lenni jó
Aranyosi Ervin: Testvér, magyarnak lenni jó!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Mikor a szívünk együtt dobban,
érzem, magyarnak lenni jó!
Nem tarthatom azt sem titokban,
mitől gazdag a magyar szó!

Mit ad a nyelv, hogyan tanítgat?
MegMAGYARáz és megmutat,
képeket képez, képessé tesz,
elképzelteti az utat.

Szárnyakat ad a képzeletnek,
kitűzött célod láthatod,
és amit látsz, azt megteremted,
s büszkén vállald: – Magyar vagyok!

Fejleszd tudásod életfogytig,
tanulj, hogy ettől több legyél!
Figyeld és ismerd a világod,
a bölcs tisztán lát, s szebben él!

Az oktalan boldogtalan csak,
kiben a vágya nem ragyog.
Ha célom éltet, lelkesít is,
– már ettől is boldog vagyOK!

A jó Isten sosem ver bottal,
nem ver sehogy, mért bántana?
Egy jó atya, a gyermekének,
ok nélkül miért ártana?

Növény a lét, belőled sarjad,
s hited vizével öntözöd,
biztatlak hát, a jót akarjad,
a valósághoz legyen közöd!

Vigyél hát fényt a sötétségbe,
világosítsd fel a ma még butát!
Ördög, s pokol a tudatlanság,
az ad rád fájdalom ruhát.

Keresd a fényt, hogy tisztán láthass,
a hazugság csak elvakít.
Az igazság a te fényszóród,
Ő-szintén csak jóra tanít.

Akarj végre magyarrá válni,
lerázni vállról rabigát!
Ne higgy a fennen trónolónak,
ki a múlt ármányát menti át!

Ne hagyd, hogy megosszák a néped,
ötszáz éve nem vagy szabad,
bedőlsz a hazug zsarnokoknak,
és nem magad vagy, nincs szavad!

Hiába drága anyafölded,
ha bőségét mind elveszik.
Kifosztanak és megaláznak,
s mondják, csak miattad teszik.

Ébredj álmodból, lelj magadra,
Légy újra erős nemzetem!
Tegyél azért, hogy ez az ország
újra erős és nagy legyen!

Testvér, magyarnak lenni jó!
Kitüntetés, hidd el nekem!
Csodállak szép, magyar hazám,
imádlak drága nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva