Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élni jöttem, élni szabadon!


Aranyosi Ervin: Élni jöttem, élni szabadon!

Elfáradtam, újra kezdem,
megpróbálok élni szebben!
Válaszúthoz megérkeztem,
merre hát tovább?

Hitem adtam, teremtettem,
hiszem, hogy jobb ember lettem,
boldog voltam és szerettem,
s éltem a csodát!

Élni jöttem, élni szabadon,
erőt venni olykor magamon,
mások között élni létem,
utat mutasson a léptem!
Élni jöttem, jóvá válni,
vagy legalább megpróbálni,
adni azt, akivé lettem,
jóságot, mi élő bennem!

Elfáradtam, segíts kérlek,
hálni jár belém a lélek.
holnapomtól mégse félek,
megyek csak tovább!

Lelkem nem lehet bezárva,
nem élhetek kalitkában,
szép utamon visz a lábam
árkon-bokron át!

Élni jöttem, élni szabadon,
erőt venni olykor magamon,
mások között élni létem,
utat mutasson a léptem!
Élni jöttem, jóvá válni,
vagy legalább megpróbálni,
adni azt, akivé lettem,
jóságot, mi élő bennem!

Élni jöttem, élni szabadon,
tiszta szívvel járni utamon,
Tiszta szívvel emberséggel,
jót akaró képességgel!
Élni jöttem, jobbá lenni,
másokat jobbá szeretni!
Éhes szíveket etetni,
teremteni, s csodát tenni,
töretlenül tovább menni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett


Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Az ember Istent teremtett
a saját képmására,
és bizony e teremtésnek,
hatalmas az ára.
Mert a megteremtett Isten
büntetni is képes,
bár azt mondják ember tervez
és az Isten végez.

Aztán hatalmat teremtett,
eljátszva az Istent.
Káosszá tette a rendet,
s ennél messzebb is ment.
Istent akart játszani
a többiek kárára,
ezért aztán pénzt nyomtatott
saját képmására.

Teremtett egy új világot,
hazugságban élőt,
elnyomva a természetest,
a pénz-istentől félőt.
Uralja a nagyvilágot
és hatalom éhes,
hazugságban és csalásban
igen tehetséges.

Szembemegy a törvényekkel,
mit Isten teremtett,
nem tiszteli, nem tartja fenn
az isteni rendet.
Leigázza a világot,
hatalomra éhes,
s megküzdeni vágyaival
sehogyan sem képes!

Bár élhetne boldogan is,
rossz vágyai nélkül,
de az álma csak a pénzre
és sikerre épül.
Elfelejt a többiekhez
szívvel közeledni,
csupán uralkodni képes,
nem tud már szeretni!

Vissza kellene találnunk
ősi Istenünkhöz,
aki gyermekeként szeret,
sosem bánt, nem üldöz!
Nem a pénzt, a csereeszközt
kellene szolgálnunk,
élni kéne életünket,
s boldogokká válnunk.

Úgy nézni a társainkra,
mint Isten gyermekére,
mint a lelkünk testvérére,
élő, szép tükrére!
Megérteni, haragunkkal
önmagunkat bántjuk,
szeretettel tegyük jobbá,
még élő világunk!

Váljunk azzá, akik vagyunk,
Isten gyermekévé,
s ne uralhassa elménket
rádió, vagy tévé!
Olvadjunk a természettel
szép harmóniába,
elmondhassuk, hogy életünk
sosem volt hiába!

Figyeljünk a belső hangra,
az Ő üzenetére,
bocsássunk meg a világnak,
dühünk tegyük félre.
Világunkat mától kezdve
ne a pénz uralja,
ne keveredhessen többé
fel a mocsok alja!

Feladat vár folyton reánk:
emberré kell válnunk!
Teremteni holnapunkat,
sarkunkra kell állnunk!
Keresnünk a lét értelmét,
magunkra találva,
szeretettel világunkat
élővé formálva!

Ne teremtsünk Isteneket,
arra nincsen szükség,
azok vagyunk mindannyian,
legyünk hát rá büszkék!
Atyánk minket teremtéssel
szépen felruházott,
csak az ember torzította
el a Napvilágot!

Fogadd el, hogy egy az Isten,
s része vagyunk mind-mind!
Egyik sem több, vagy kevesebb,
ki teremtést indít!
A gondolat, ami alkot,
mely lelkünkből éled!
Nem attól lesz szép a világ,
ha Istened féled!

Értsük már meg, nem a gonosz
uralja a lelkünk,
az emberség, az istenség
élőn itt él bennünk!
Csak hagynunk kell, mint egy magot,
földjéből kikelni,
csak a lélek útján tudunk
jobb világra lelni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!


Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!

Halottak napjából évente egy volna,
és a többi napunk az élőkről szólna!
Letennénk örökre rút félelmeinket,
s nem lehetne többé megvezetni minket!
Bárcsak választhatnánk a két dolog közül,
amitől a lélek retteg, vagy üdvözül!
Nem hagynánk a lelkünk tovább ijesztgetni,
s megtanulnánk végre őszintén szeretni!

Bárcsak egész évben élők napja lenne,
s az élet értelmét megtalálnánk benne,
s folyton ünnepelnénk, kik valóban vagyunk,
hogy mások lelkében élő nyomot hagyunk.
Legyen örök ünnep, élő tiszta fénnyel,
bánjunk szeretettel minden élő lénnyel!
Nem kell haldokolnunk életen át, folyton,
hagyd, hogy a világod jóra hangolódjon!

Énekkel, víg dallal emeld mások kedvét,
jó lenne, ha végre gondjaid letennéd!
Vedd saját kezedbe a lét teremtését,
arasd le kalászát, érted ért termését!
Érted érett azzá, éltetőn igazzá,
hadd váljon a szavad, másoknak vigasszá!
Ennek van értelme, létet ünnepelni,
Istent az emberben magasra emelni!

Hiszen egyek vagyunk mind, egy Istenünkkel,
s hiszem, ha a félszbe már nem merülünk el,
ha a hála jár át, szeretet vesz körül,
amikor a lelkünk az életnek örül,
amikor naponta élőt, szépet látunk,
s teremtéssel szépül meg tőlünk világunk.
Legyen egész évben az élőknek napja,
szeretet-kalászát szívünk learatja.

Aranyosi Ervin © 2021.11.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima


Aranyosi Ervin: Hétköznapi ima

A szeretet-energia
körbevesz és megvéd.
Ha a lelked gyógyítanád,
csendesítsd le elméd!
Figyeld meg az érzéseket,
mely szívedből árad!
Jó érzésből, örömökből
építs erős várat!

Ne enged, hogy harag és düh
gyakran rád találjon!
Bocsásd meg a mások vétkét,
ne engedd, hogy fájjon!
Bocsáss meg saját magadnak,
ürítsd ki a lelked!
Engedd át a belsőd mélyét,
a tiszta szeretetnek!

A szeretet-energiád
küld szét a világba,
a sok fáradt, kihűlt lelket
hadd gyújthassa lángra!
Ha a lelked végre gyógyult,
emeld fel a másét,
támogasd a jövő álmát,
ne az elmúlásét!

Imádkozz a benned élő,
szerető Istenhez!
Segíts végre önmagadon,
s kívüled is rend lesz!
Akarj hinni szebb holnapban,
élő, szép világban,
tiszta lelkű emberekben
élő igazságban!

Legyen ez az ima mától
hétköznapod része!
Veled együtt változik majd
a világ egésze.
Ne adj erőt a gonosznak,
sötét gondolattal,
ragyogj együtt a lelkedben
felragyogó Nappal!

Szórd széjjel a szereteted!
Ha jóságod terjed,
meglátod, egy szebb világba
emelkedik lelked!
Hol az élet fontosabb lesz,
minden egyéb másnál,
figyeld hát meg a jeleket,
hogy ébredhess, s lássál!

Úgy imádkozz az Istenhez,
hogy legyél egy véle!
Tapasztald meg létezik-e,
lelked mélyén él-e?
Ha már tudod, hogy létezik,
nincsen mitől félned,
csak az Isten gyermekeként
világod megélned!

Egy az Isten, egy az ember,
egyek vagyunk mind itt!
Nem szükséges az embernek
harcolnia mindig!
Hisz a Földre boldogulni
és szeretni jöttünk,
és ha együtt emelkedünk,
nem lesz más fölöttünk!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!


Aranyosi Ervin: Hagytuk kihűlni a Napot!

Hideg van, jaj nagyon hideg,
világunk, mondd, ki menti meg?
Arcunkra könnyünk ráfagyott,
hagytuk kihűlni a Napot!

Hová tűnt el a szeretet,
nincsen ki lélekkel etet.
Ha nincsen fény, én sem vagyok,
hagytuk kihűlni a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Nyisd meg szíved és tárd ki azt,
másoknak nyújts hitet, vigaszt,
lelkünk mélyén még fény ragyog,
keltsük életre a Napot!

Világunk újra szép legyen,
engedd, hogy boldoggá tegyen!
Hadd éljem meg, aki vagyok,
hadd élesszem fel a Napot!

Refrén:
Ébredni kéne már nagyon,
egy fázós őszi hajnalon,
ébredjetek, ébredjetek,
világítson a fényetek!
Ébredni kéne emberek,
fény nélkül élni nem lehet,
éljen tovább bennünk a fény,
maradjon élő a remény!

Ébredjetek, ébredjetek,
fény nélkül élni nem lehet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt és most


Aranyosi Ervin: Itt és most

Szembesülni önmagammal,
egy érdekes találkozás.
Együtt rezegni bent egy hanggal,
amit nem hallhat senki más.
Megismerni, hogy ott a mélyben,
egy érző, szép lélek lakik,
s eggyé válva, ott, egy személyben,
így lehetünk csak valakik…

Feloldódni az “itt és most-ban”,
megélni azt, mi adatott,
s tenni teremtő állapotban,
átírni jobbá a napot!
Értékeinket felismerni,
kiállni mindig magunkért,
s adni lélekből emberséget,
a jobbá váló holnapért!

Nem hagyni hajónk zötykölődni
hétköznapok hullámain,
sorsba önként beletörődni!
Teremtsenek már szavaink!
Miénk a gondolat hatalma,
ne adjuk hát át senkinek!
A tudás fáján érő alma,
ha nem használod, akkor minek?

Nem kígyó volt, ki nekünk adta,
s a tudás, az a hatalom!
Amiről tudatlan lemondok,
mert használni nem akarom?
Tudatlanok, megvezetettek
nyissátok végre szemetek,
a világ úgy tud jobbá válni,
ha győzni fog a szeretet!

Igazságot helyére tenni,
elzavarva a hazugot,
ne kelljen tudatlanná lenni,
ismerjem fel, hogy több vagyok!
Atyánk az élő, kegyes Isten,
mely mindenségben létezik,
nevével durván visszaélnek,
s a lélek ezért éhezik.

Jó lenne végre azzá válnunk,
akik valójában vagyunk,
Isten gyermekeként kiállnunk,
s tudni, hogy nyomokat hagyunk!
Egymás lelkébe szépet szórni,
lélek-magot, ami kikel,
lelkünkön át az Úrhoz szólni,
s nem versenyezni senkivel.

Élni, a létet megcsodálva,
a természetben Istenünk,
mert itt van, a csodává válva,
a világunkban, itt, velünk!
S nem is kell hozzá imádkozni,
beszélgess bátran el vele,
lelkedben meg fog mutatkozni,
benned is ott él eleve!

Az itt és most-ban megtalálod,
ha lelked mélyén jól figyelsz,
teremtőd, s egyben jó tanárod,
s nála majd megértésre lelsz!
Boldoggá tesz, ha reá hallgatsz,
ha lelked mélyén megleled,
megsúgja: – Többé meg nem halhatsz! –
s mindig is itt volt teveled!

Keresd hát őt a lelked mélyén,
hisz ő maga a szeretet,
örömre lelsz léted megélvén,
csak hunyd le bátran szemedet!
Csodád magadban megtalálod,
s ha azzal végre egyesülsz,
valóssá válik a világod
s végre a helyedre kerülsz!

Aranyosi Ervin © 2021.09.12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kövesd a lelked!


Aranyosi Ervin: Kövesd a lelked!

Megleltem önmagam,
lelkemben béke van,
megtisztul életem,
több lesz a lét velem!

Megtisztult életem,
álmaim éltetem,
holnapom álmodom,
itt hagyom lábnyomom!

Refrén1:
Kövesd a lelkedet,
figyeld, hogy mit súg,
teremtsen szellemed élő csodát!
Kövesd a lelkedet,
amerre indult,
haladj a megkezdett úton tovább!

Emeld fel lelkedet,
lent élned nem lehet!
Ragyogtasd fényedet,
add önnön lényedet!

Erősítsd meg hited,
életed csak tied,
álmodj szebb holnapot,
bármit kérsz, megkapod!

Refrén1:
Kövesd a lelkedet,
figyeld, hogy mit súg,
teremtsen szellemed élő csodát!
Kövesd a lelkedet,
amerre indult,
haladj a megkezdett úton tovább!

Refrén2:
Kövesd a lelkedet,
szebb létbe indult,
teremtsen szellemed élő csodát!
Árad a lét veled,
ne érezd, mint súlyt,
tedd le a terheket, ne vidd tovább!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem értem…


Aranyosi Ervin: Én nem értem…

Nem értem, miért kell az egyre több vagyon,
miért boldogíthat az önző hatalom?
A Föld számos kincsét boldogan szórja szét,
s adja önmagától, mindőnknek, mindenét.
Hiszem, hogy az érzés, még jobban boldogít,
ha jószándék emel, s a hit látni tanít,
mikor álmot adhatsz, békét, megélhetést,
s jó szót, amely ápol, s abból nem is kevést!
Hogy tudnánk mi végre jól elhitetni azt,
nem nyújt a gazdagság felhőtlenül vigaszt!
Hogy sokkal boldogabb az, ki mást megetet,
kinek a szívéből árad a szeretet.

Nem értem, hogy miért hazudnak annyian,
igazságból talán – mint ember – annyi van?
Az egyik emberét, másik mért nyomja el?
A gyengébbik léte, miért nem érdekel?
Ma már csak az erős hoz rút törvényeket,
amit betartani, nem is kell, csak neked!
Mert behajtják rajtunk és leverik, ha kell,
de a jóemberségünk, sosem vehetik el!
Mért nem hagyják nekünk, hogy éljünk egyszerűn?
Most szegénynek lenni, már néha-néha bűn!
Mért kötik meg folyton a dolgos kezeket,
melyeket vezérel önzetlen szeretet!

Nem értem, hogy miért lett ilyen a világ,
hiszen önként nyílik mindegyik kis virág,
a természet élőn magától működik,
csak az ember az, ki pénzéért ügyködik.
Csodálkozol rajta, hogy egyszer kihalunk?
Ki lehet a hibás? Vedd észre, mi magunk!
Mert hogy hibás célok tévútra vezetnek,
s a szívek megfagynak, oly ritkán szeretnek.
A bús fejünkre száll félelem, rettegés,
s a bölcs ember ki szól, már rettentőn kevés,
hiszen mások írják sorsunk és életünk,
lézengünk a létben, mert ez jutott nekünk!

Nem értem, mért nehéz a sarkunkra állni,
itt, e földi létben, boldogokká válni?
Ember számba venni, mindazt, aki magyar,
aki szép hazánkban boldogulni akar?
Nem értem, mért nehéz újra összefogni,
mért könnyebb egy népnek elbújni, nyafogni?
Annyit szenvedett már ez a drága nemzet,
mások bűnét hordjuk, mint súlyos keresztet!
Meg kellene fognunk végre egymás kezét,
nem hagyva világunk szóródni szerteszét!
Itt e szép országban építsünk szebb jövőt,
szeretettől élőt, szebb világra törőt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszi tánc


Aranyosi Ervin: Tavaszi tánc

Virág nyíljon,
rügy fakadjon,
vágyat, reményt,
hitet adjon!

Lelkünk vágyjon
élő szóra,
értünk múljon
minden óra!

Refrén:
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Vándoroljunk
szép hazánkban,
lássunk szépet
fűben fában!

Táncoljunk
az út porában,
éljünk együtt
itt a mában!

Refrén.
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Virág nyíljon,
rügy fakadjon,
vágyat, reményt,
hitet adjon!

Táncoljunk
az út porában,
vándoroljunk
szép hazánkban!

Refrén:
Tárd ki szabadon szíved,
álmodj szabadon jót!
Tárd ki szabadon szíved,
röptess szabadon szót!

Refrén2:
Tárd ki szabadon szíved,
érezd magadat jól!
Tárd ki szabadon szíved,
melyben ez a dal szól!

Aranyosi Ervin © 2021-03-09..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva