Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Aranyosi Ervin: Ne mástól várd!

Mástól várod a megoldást?
Sohasem leszel szabad!
Azt kellene észrevenned,
hogy világod elszalad!

Más nem tudja megoldani
helyetted a gondodat,
tüzet nem fog eloltani,
ki csak odamondogat!

Bár segítők segíthetnek,
hogy megtaláld jó utad,
de a tudás ott él benned,
s ha figyelsz rá, jót mutat.

Állj csak meg a rohanásban,
vizsgáld csak meg lelkedet,
száguldozva, kapkodásban,
a jót fel nem ismered!

Mi lenne, ha megkeresnéd
magadban az okokat,
s visszavennéd kezedbe
a döntést hozó jogodat!

Más nem érezhet helyetted,
s nem tudja, mi jó neked,
egyedül csak te vagy képes
helyrehozni életed!

Az orvos nem gyógyított még,
tanár tudást nem tanít,
jogász is csak megkutyulja
az igazság dolgait.

Az ember szemétre termel,
csak fogyjon el egyre több,
a jóság nem is feltétel,
és a romlás szembeköp!

Látod, magunk alatt vágjuk
büszke ésszel ki a fát,
így omlik le Bábel-tornya,
és agyonnyom a világ.

Élhetetlen lény az ember,
csak harácsol, s nem szeret,
mindig csak utólag bántja
lelkét lelkiismeret.

Fel kellene szemed nyitnod,
végre látnod kellene,
mielőtt még elnyel minket,
az önzésnek tengere.

A világ nem minket szolgál,
mert a szolgák mi vagyunk,
ha így folytatjuk a dolgunk,
mindannyian kihalunk.

Nem is marad más utánunk,
csak lézengő robotok,
kik egy maréknyi gonoszért,
lapátolnak homokot.

Új létforma lesz a földön,
mely érezni képtelen,
ám, a hazugság-tudásból,
tudománya végtelen.

Aranyosi Ervin © 2026-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újévi vágyakozás

Aranyosi Ervin: Újévi vágyakozás

Bárcsak megváltozna e naptól a világ,
és egy boldog korszak köszöntene miránk!
Eltűnne a gonosz, az önző, a Földről,
szeretet áradna a most eljövőből!

Bárcsak a szeretet költözne a szívbe,
a jóság, s igazság léphetne ma színre!
Az emberek mától egymásért tennének,
békében megférő lényekké lennének!

Bárcsak megváltozna egy mély lélegzettel,
bár együtt kívánná mától minden ember!
Önző viták nélkül, holnapot teremtve,
és az emberiség földi Mennybe menne!

Bárcsak megszűnhetne az „enyém és tiéd”
az életről szólna az igaz, földi lét!
Beérné mindenki azzal csak, ami van,
s nem vágyna máséra önzőn, vagy naivan.

Bárcsak mindenkinek jutna végre elég,
s nem várnánk el soha, hogy más tegye elénk!
Mindenki kivenné részét teremtésből,
s jutna is egyformán mindnek az egészből.

Bárcsak a félelem eltűnne örökre,
s nem a haszonszerzés tenne minket tönkre!
Rájönnénk emberek, hogy testvérek vagyunk,
s attól válunk többé, ha másoknak adunk!

Bárcsak az önzésünk mind eloldalogna,
lelkünk szeretete folyton kiragyogna!
Változna a célunk, nem egymásból élnénk,
gondolatainkat szépen kicserélnénk!

Bárcsak több figyelmet adhatnánk egymásnak,
s nem bántana lelket a magány, a bánat!
Nem vennénk el mástól, nem zsákmányolnánk ki,
inkább minden élőt boldoggá kell tenni!

Bárcsak napi munkánk örömet okozna,
és a világunkba napi csodát hozna!
Szívünket jó érzés, hála fürösztené,
s testünk egészséges érzéssel töltené!

Bárcsak munka után jutna pihenésre,
s napi csodáinkat könnyen vennénk észre!
Eltűnne hatalom, nem lenne szolgaság,
hiszen testvérekből épülne a világ.

Bárcsak a tudomány levetné köpenyét,
s a való világot vetítené elénk.
Eldobná a gőgjét, s értelemre lelne,
s nem a nyerészkedőt szolgálná ki egyre!

Bárcsak kezet mosna a lét forrásában,
s nem tudományt látnánk, önző technikában!
Nem zsákmányolna ki bennünket a munka,
létező közösből mindenkinek jutna!

Bárcsak minden fegyver eltűnne a Földről,
s gondoskodnánk mindig, minden éhezőről!
Egészséget adnánk, megélt emberséget,
s újra virulhatna az éltető természet!

Bárcsak a mosolyunk egyformán ragyogna,
s ráadnánk a ma még szomorú arcokra!
Jókedv és nevetés gyógyítana lelket,
ami teljesebbé tehetné a testet!

Bárcsak rálelnénk a kijelölt utunkra,
s nem Úrként gondolnánk a mi Jézusunkra!
Ki a szeretetét nem könyvekbe írta,
hanem szívjóságát megmutatni bírta!

Bárcsak szeretete lenne csak a törvény,
mások szívét akkor össze sose törnénk!
Szeretnénk társunkat, úgy mint önmagunkat,
s Teremtőnk kegyelme, mint érző szavunk hat!

Bárcsak elfogadnánk Isten ajándékát,
hiszen a gyermeke mutatta a példát!
És ha elfogadnánk, hogy mind azok vagyunk,
a jólét teremne, mikor szívből adunk!

Bárcsak szokásunkká válna, jól szeretni,
minden testvért, társat boldogabbá tenni!
Bár ne lenne vallás, mely falakat emel,
s önző politika, mely megosztón terel.

Bárcsak a gazdaság eltűnne a Földről,
s mi gondoskodhatnánk, minden éhezőről!
Nem válna eszközzé egyetlen lélek sem,
s nem lenne értéke többé a pénznek sem!

Bárcsak jövőt adnánk utódok kezébe,
hogy egy mesés élet járhasson fejében!
Az idős, bölcs lelkek mutatnák az utat,
mely után a lélek oly szomjasan kutat.

Bárcsak a nyugalom költözne mibelénk,
a világ szépsége tárulhatna elénk!
Egészséges testben, a jót tapasztalnánk,
közös-s-égben élnénk, semmit sem uralnánk!

Bárcsak a birtoklás ne lenne már célunk!
Nem kellene többé, túlélni tanulnunk!
Elég lenne csupán minden jót megélni,
s nem kellene többé semmitől sem félni!

Bárcsak eltűnne a földi élet pokla,
s nem gondolnánk többé nehezebb napokra!
Vigyáznánk egymásra, és jó Földanyánkra,
s lelkünk az úgy vágyott létre rátalálna!

Bárcsak rájönnénk, hogy ez a világ itt volt,
amit a hatalom előlünk eltitkolt.
Csak mi nem mertünk még jó emberré válni,
szeretet útjára együtt rátalálni!

Aranyosi Ervin © 2026-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Építsünk egy új országot,
mely mással határtalan,
hol az ember nem érzi majd,
hogy élete hasztalan!

Mert életét ő formálja,
holnapjának részese,
és nem kerül fáradságba,
fájdalomba, pénzbe se!

Ahol a pénz eszköz lesz csak,
nem parancsol, nem ural,
ahol mérték, csereeszköz,
s nem a gonoszra utal.

Hol az ember szeretni tud,
és tisztelni másokat,
nem épít rút irodákat,
s nem sírokat ásogat.

Hol az élet rákfenéje,
nem riogat, betegít,
ahol méltán jó az ember,
és a társain segít!

Egy igazán szép világhoz
minden megvan, ami kell,
csak nekünk kell megértenünk,
s lelkünk válaszokra lel!

A tudomány szolgálhatja
az emberek életét,
hol a törvény nem tükrözi
a gazdag ítéletét.

Nem vallások uralják
a világban a lelkeket,
hisz uralni nincsen oka
annak, ki tisztán szeret!

Nem gazdagság mutatja meg,
hogy az ember mennyit ér,
mert mindenki jóllakhat majd,
aki éhes, s enni kér!

A siker, ha varázsolunk
boldog, fénylő arcokat,
s befejezzük világszerte
a fájdalmas harcokat!

Csupán fel kellene állnunk,
a „hatalmas”, gyáva nép,
attól retteg álmaiban,
hogy elveszti mindenét.

Mit tennének, ha az ember,
nem szolgálna már tovább,
megismerné földi célját,
s végre ő tenne csodát!

Mert nélkülünk semmijük sincs,
s nincs ki eléjük tegye,
a meglévő tönkre megy majd,
ha nincs, aki megvegye!

A pénzüknek nincs értéke,
csak egy nyomtatott papír,
digitálisan meg annyi,
mennyit kedvük lapra ír.

Építsünk egy szebb országot,
ahol él a szeretet,
ahol lelkünk eggyé válik.
s minden éhest megetet!

A Mennyország földi mását,
hol a lélek már szabad,
hol egymásért tesszük dolgunk,
megtisztelve másokat!

Aranyosi Ervin © 2025-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret


Aranyosi Ervin: A Jóisten úgy szeret

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekem életet, életet,
ha megélem szép lehet, szép lehet,
csupa jót remélhetek, és élhetek!

A Jóisten jó nagyon, jó nagyon,
van már őrzőangyalom, angyalom,
amit kérek megkapom, megkapom,
amint lesz rá csudaszép alkalom.

A Jóisten nem fiú, nem leány,
nem vizsgálja jelenlétét tudomány.
Ő pont olyan, amilyennek képzelem,
ő a világ, ás mégis egy én velem!

A Jóisten úgy szeret, úgy szeret,
csak az enyém világából egy szelet,
ő küld nekem napsütést, vagy szelet,
s nem mondja meg mit tilos és mit lehet!

A Jóisten, de jó hozzám – Istenem! –
a lelkembe szép verseket írt nekem.
Azt írom le, valahányszor alkotok,
a Jóisten hírvivője én vagyok!

A Jóisten, Ő maga a szeretet,
de jó, hogy az Ő írnoka lehetek,
Szép szívekhez verseken át eljutok,
tőle kaptam minden jót, amit tudok!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
s csudajó, hogy nem egyedül engemet,
hisz szereti Ő az összes gyermekét,
és ha tudod, hogy létezik, szebb e lét!

A Jóisten úgy szeret és tesz csodát,
fogadd el a szeretetét, s add tovább,
A fényével gyújts tüzet más szívekben,
ne maradjon érző lélek hidegben!

A Jóisten úgy szeret, de úgy szeret,
adott nekünk életet, életet,
engedd hát a szeretetét hatni rád,
s meglátod, hogy szebbé válik a világ!

Aranyosi Ervin © 2023-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek


Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel!

Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan.

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited!

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia!

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom!

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét!

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér!

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt!

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Korunk kórja


Aranyosi Ervin: Korunk kórja

Infláció? Csuda jó, meseszép!
Ki találja ki nekünk e mesét?
Ki forgatja a világ kerekét?
Hol találjuk meg azt a remetét?

Miről szól a korunkbeli tudomány?
Az tud mindent, akinél a „dohány”!
Utasítja a tudóst, mi legyen,
tudatosan fókuszált a figyelem!

Ne gyűjtögess, minek az, elveszik!
Élvezd inkább a csepp lét perceit!
Az embernek, ami fontos, ami kell,
hidd el nekem, nem a pénz, nem a siker!

Szeretném hát felnyitni a szemedet,
a megoldás: csak a szív-szeretet!
Ki nem látja, sorsából nem okul,
pénzt hajszol csak, amíg él, konokul.

Aranyosi Ervin © 2022-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban


Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban

Hiába bizalom, hiába a jóság,
az emberben hinni hiábavalóság?
Fáj, amikor látom, némelyik barátom,
nem veszi komolyan élő igazságom.
Hazugoknak bedől, és Júdássá válik,
s mind, amit festettem, lelkéről lemállik.
Hiába nyitottam érte ki a számat,
bedőlt a mesének, s ezzel hátba támadt.
Győzött a sötétség hazug tudománya,
s elveszett a lélek összes szabad vágya.
Mekkora csalódás, hogy az is behódol,
akiről azt hittem, hogy értett a szóból.
Keserű a lelkem, hiába volt minden,
győzött a sötétség, innen kiút nincsen!
Az emberi érték mind csak üres szólam,
elveszett angyalként égek a pokolban.
Lelkemet tépázza az elárulásom,
szeretetem nem kell, s nekem nincsen másom.
Oly kevesen élünk ma már nyitott szemmel,
s vajon mire megyünk a sok küzdelemmel?
Felemészti lelkünk. S a csalóknak hisznek.
Nem valós e világ, csak óriási díszlet!

Aranyosi Ervin © 2021-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Keressük az igazunkat,
s beletörik a fogunk.
Lepattanunk a világról,
aztán pedig nyafogunk.
Hirdetjük, mit szívünk diktál,
hátha lesz, ki majd megért,
mindennapi harcainkban
hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet,
nem számít, hogy kik vagyunk!
A Föld is csak terepasztal,
s kivetítőnk az agyunk.
Lelki harcainkat vívjuk,
felesleges sok csatát,
s valójában nem is látjuk,
a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk,
vágytuk, hogy majd felnövünk,
s átvesszük az irányítást,
s mindenbe belejövünk.
Ám a világ megváltozott,
s kapkodjuk a fejünket,
mert az emberek világa,
hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom,
cyber világ érkezik,
s kihal végül az a lény,
ki érzésekre éhezik.
A tudomány mesterséges,
nincs már benne emberi,
az ember a helyes útját
nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi,
azt őrültnek nevezik,
s amit tudománynak hívnak,
inkább rombol, nehezít.
Korunknak végére értünk,
újba kéne lépni át,
de sajnos a pusztulásra
megérett ez a világ.

Aranyosi Ervin © 2020-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Így élhetsz – így élj!

FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS GYAKORLATI SZEMMEL

Fotó: Internet

Fotó: Internet

Aranyosi Ervin: Így élhetsz – így élj!

„Segíts jobbá válnom, emberibben élnem,
hogy a holnapomtól legyen mit remélnem!
Összhangba kerüljek drága Földanyánkkal,
csodás Természettel, falunkkal, hazánkkal!”

Segítek hát neked! Már hozzá is fogtam,
mindent jól megmértem, szépen kiszámoltam.
Napkollektorral és kemencével kezdtem,
őseink tudását mind-mind összeszedtem.
Modern tudománnyal frissítettem itt-ott,
és mivelhogy kész lett, megosztom a titkot.
Földünk ezer kincsét nem szórom két kézzel,
inkább hatékonyan használom fel, ésszel!

Utazásra villany-vonatot használok,
kisebb távolságért biciklire szállok.
Fosszilis anyagot kiiktattam végképp,
így nem is sürgetem szép világunk végét.
Ügyelek a vízre, saját kutat ások,
segítik a munkám tudós kutatások.
Szürkevíz-tisztítás nádas gyökerével,
esővíz-használat a felhők vizével.

Hatékonyan, szépen, anyaggal spórolva,
úgy, mintha ez a Föld a testvérem volna.
Őrzöm tisztaságát, óvom egészségét,
megtisztelem ezzel utódaim létét.
Kerékpárral járok, utánfutót húzok,
ésszerűen élek, s hidd el, hogy nem túlzok.
Hőszigeteléssel csökkenhet a költség,
nincsen túl nagy hideg, vagy eszement hőség.

Kérlek te is segíts, s legyél elégedett,
tanítsd meg a jóra gondatlan népedet!
Emeld fel lelküket, legyen mind-mind boldog,
járj elöl példával, csak ennyi a dolgod!
Fontos lehet házad pontos tájolása,
hadd érvényesüljön a Nap hőhatása,
Termeld meg áramod, s fűtsél száraz fával,
ám takarékosan bánj majd a baltával…

Ültess is ezer fát a régi helyébe,
s tegyél végre rendet sok ember fejében!
Ne függj a villanytól, termeld meg magadnak,
s tudd, a napelemek áramot is adnak.
Áramot termelhetsz nappal, vízzel,
széllel, ám spórolj is vele, sose szórd két kézzel.
Négy napelemtábla ellátja a házad,
odafigyelés kell hozzá, és alázat.

Akkumulátorban tárold áramodat,
s tanítsd meg a jóra minden barátodat.
Mutasd meg, hogyan kell, segíts nekik kérlek,
teremtő tudásod vezessen, ne érdek!
Kíméld meg világod mérges szennyezéstől,
betegség okától, fájó szenvedéstől.
Járj ősöd nyomában, munkád gazdagítson,
félresikeredett tudományt javítson!

Hallgass a szívedre, szeretet vezessen!
Hagyd, hogy a világunk boldogabb lehessen!
Engedd, hogy segítsek, s számíthassak is rád,
fenntarthatóságból abszolváld a vizsgád!
Engedd környezeted megtisztulni szépen,
ott az élet kulcsa az ember kezében!
Légy előrelátó, gondoskodó gazda!
Ültesd el a magját, s jövőd legyen haszna!

– Munkám adatait mellékletbe tettem,
nem rímel, de stimmel! Számokat vetettem,
minden paramétert sorban felsoroltam,
használd fel jövődért! Még időben szóltam…

Aranyosi Ervin © 2015-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Alap: 25-ös sávalap, földpárazárás, egy sor zsalukő lábazat, 5 cm polisztirol és 5 cm szerelőbeton vashálóval. Azért csak 5 cm lépésálló hungarocell, mert lefelé egyébként is kevés hő szökik. A lábazatra viszont már kell 10 cm-es hőszigetelés a végén.

Szuterén: Az alap kis részét érdemes megcsinálni 150-es belmagasságú gépészeti térnek betongerenda+beton béléstest födémmel. Itt helyezhető el a fúrt kút, az esővíztartály, a szürkevíz-szivattyú, akkumulátorok, inverterek stb.

Vizes blokk: kútvízszivattyú, esővízszivattyú mosáshoz, kád, babakád zuhanyzó; száraz-nedves vécé fűrészporos komposzttartállyal, eseti elszívóval, esetleg vizeletgyűjtővel, szolárbojler indirekt csőkígyóval.

Falazat: Szinte mindegy… (a bekerülés 10%-a), de érdemes nagy tömegű falazatban gondolkodni, pl. sárga agyag. Nagyon olcsó a 40-es porotherm, bontott tégla, 25-ös porotherm, belső vályogtégla borítás, lécvázas gipszkarton kombinációja. Az egészre annyi hőszigetelést kell felvinni, hogy bármely ponton meglegyen a 70 cm vastagság, és a nyílászáróknál 10 cm hungarocellel be kell fordulni.

Nyílászárók: Hőszigetelt gerébtokos ablakok 2+1 thermoplán üveggel. Bejárat zsilippel.

Árnyékolás: direkt termő szőlő, hőszigetelt külső redőny, szúnyogháló.

Betonkoszorú: 16-os hőhídmentes betonkoszorú tőcsavarokkal.

Födém: Alulról deszkázott gerenda födém gerendavastagságú (20 cm)  kőzetgyapottal, technikai járófelülettel.

Padlástér: Nem lakott, nincs tetősíkablak. Helyette szarufaközben (15 cm) kőzetgyapot hőszigeteléssel. A kialakuló tér használható gépészethez, kamaszszobának, tárolásra, stb. A ház így nem kétszintes, kockaalakú, hanem kicsit hosszúkás, déli tájolású, kb. 6*10 vagy 7*12 külméretű.

Fedés: körszélezett táskacserép. A déli oldalon az egybefüggő napelemrendszer alatt is érdemes cserepezni.

Napelem: 4 tábla (3+1). Ebből három betáplálós, a negyedik pedig kiegyensúlyozott a gépészettel, akkuteleppel, kapcsolóórákkal, szolárbojlerrel, mélyhűtővel, hűtővel. A 3 mikroinverteres tábla télen átszervezhető az akkutelep (24V, 400 Ah) irányába.

Kémény: 20-as, huzatfokozóval. Tömegkazán csikótűzhellyel. Nyáron PB-gáz és melegdoboz.

Energiaerdő: 1000 négyzetméter, 1000 nyárfa. Ezt kb. 5 év alatt el lehet telepíteni, locsolni, kapálni is kell.

Közlekedés: (elektromos) kerékpár + elektromos kötöttpályás visszatáplálós közösségi közlekedés. Tudni kell, hogy a napelemek egy év alatt termelnek annyi megújuló energiát, mint egy tankolásnyi benzin. Ez a háztartáshoz, LED-es világításhoz, hűtökhöz, internethez éppen elég; közlekedési célra viszont szánalmasan, nevetségesen aránytalan.

Melléképületek: fatároló, kerékpárgarázs, szerszámos, ólak, stb.
Itt olvasható a cikk: http://utajovobe.eu/hirek/varos-kozlekedes/5715-csupan-23-fok-van-a-valyoghazban-kint-meg-39
(Összeállította dr. Dőry István. Megtekinthető: di@repcenet.hu, Újkér-ig vonattal, csak oda-jegyet érdemes venni.)