Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hogyan is kellene?


Aranyosi Ervin: Hogyan is kellene?

Hogyha észrevennénk egymásban a szépet,
a csodást, istenit, a méltó tükörképet,
kiket a világra jókedvvel alkotott,
hogy egymásban hagyjunk, olykor pár szép nyomot!
Istenünknek vagyunk sok kedves gyermeke,
szeretet alkotta csodás műremeke!

Oly kevés volt mégis, ki megértette őt,
árnyoldal teremtett rengeteg kétkedőt!
Hiszen a sötétség gyorsabban terjed el,
mert oly sok elvakult, hitetlen szívre lel!
Ki elcsügged, retteg, elveszti szép hitét,
hogy lehetne még szép tőlünk a földi lét!

Hiába volt egykor, ki példát mutatott,
szeretettel reményt, áldást, hitet adott,
hagyták őt elveszni csak tehetetlenül,
mert Isten fiának hitték őt egyedül!
Hiába is mondta, hogy mind azok vagyunk,
testvért, a kereszten, máig is ott hagyunk!

Nem azt akarta, hogy örökké őt imádd,
hogy csak hozzá szálljon, könyörgő szép imád!
Ő pont azt akarta, hogy őszintén szeress,
hogy tudatos, érző, boldog ember lehess!
Azóta elszaladt nagyon velünk a ló,
hisszük, a teremtés, nem is nekünk való!

Hiszen a lelkünkben a félelem teremt,
nem éljük szabadon a most-ban, a jelent,
így a sötét oldal árnyaival ural,
rettegést szít bennünk hazug szavaival.
Judások váltak már a rossz szolgáivá,
s a lelkük csak sok pénzt és kényelmet kíván!

Nő a sötét egyre, és fogy a szeretet,
a gazdaság ontja a dömping szemetet.
A média hazug szavaival vakít,
a rettegés csalót, hazugot gazdagít.
Ők hoznak feletted hamis törvényeket,
nem is veszed észre, a sátánt etetted!

Hej, ha megértenéd, nincsen mitől félned,
csak valós életed kellene megélned!
Embertársaidat megértve, szeretve,
méltón felemelve, szép szóval etetve!
Vissza kéne venned a saját hatalmad,
hiszen azt hazugnak és csalónak adtad.

Isten gyermekeként tenni csak a dolgod,
hiszen a teremtést a lelkedben hordod!
Szabad akaratot kaptál, hát élj vele,
ne add más kezébe, és ne is halj bele!
Kövesd a Messiást, de ne a keresztre!
Az isteni tudást vonzd be életedbe!

Aranyosi Ervin © 2023-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban


Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban

Hiába bizalom, hiába a jóság,
az emberben hinni hiábavalóság?
Fáj, amikor látom, némelyik barátom,
nem veszi komolyan élő igazságom.
Hazugoknak bedől, és Júdássá válik,
s mind, amit festettem, lelkéről lemállik.
Hiába nyitottam érte ki a számat,
bedőlt a mesének, s ezzel hátba támadt.
Győzött a sötétség hazug tudománya,
s elveszett a lélek összes szabad vágya.
Mekkora csalódás, hogy az is behódol,
akiről azt hittem, hogy értett a szóból.
Keserű a lelkem, hiába volt minden,
győzött a sötétség, innen kiút nincsen!
Az emberi érték mind csak üres szólam,
elveszett angyalként égek a pokolban.
Lelkemet tépázza az elárulásom,
szeretetem nem kell, s nekem nincsen másom.
Oly kevesen élünk ma már nyitott szemmel,
s vajon mire megyünk a sok küzdelemmel?
Felemészti lelkünk. S a csalóknak hisznek.
Nem valós e világ, csak óriási díszlet!

Aranyosi Ervin © 2021-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét


Aranyosi Ervin: Elmúlt a húsvét

Vajon el tudjuk-e görgetni a követ,
képesek vagyunk-e a feltámadásra?
Szakad e sorsunkban a megszokás-szövet?
Vagy csak úgy, mint eddig, várunk egy csodára?

A saját csodánkat, mindig mástól várjuk,
mi meg nem változunk, körbe-körbejárunk?

Rabszolgák maradunk, kikben lélek nincsen?
Eldobjuk álmaink, Júdásként eladjuk?
Hisszük csak hóbortból teremtett az Isten?
Legszebb álmainkat nap, mint nap feladjuk?

Tesszük csak a dolgunk, hogy ezt-azt túléljünk?
Rácsok árnyékában, hogy a fénytől féljünk?

Kétezer év robot, semmi sem változhat?
Nem lelünk kiutat az elme börtönéből?
Nem hiszünk holnapban, mely új jövőt hozhat,
s függünk hatalomtól, semmit érő pénztől?

Mérgezzük világunk még élhető felét,
s várjuk a Megváltó újabb jövetelét?

Nem minekünk kéne megváltókká válnunk,
letépve láncaink, teremtve a jót?
Saját kalitkánkból szabad égbe szállnunk,
s boldoggá tennünk a jó Mindenhatót?

Feltámadni kéne, hisz elmúlt a húsvét,
tűnjön a világból az ily bánatos lét!

Anyagbörtönünkből tudunk szabadulni,
magasabbra szállva, emelkedni fel?
Muszáj állandóan földre visszahullni,
hiszem, megoldásnak, célnak lenni kell!

Ám, amíg bakancsok taposnak fejünkre,
nem kerülhetünk mi a méltó helyünkre!

Tapasztaljuk végre meg a teljességet,
lépjünk be a fénybe végre boldogan!
Hagyjuk magunk mögött a kínzó sötétet,
hiszen lelkünk a mag, amely megfogan!

Együtt és egymásért, vígan, mosolyogva,
értőn nézve mától fel a csillagokra!

Aranyosi Ervin © 2020-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Aranyosi Ervin: Embertelen állatok

Júdás az, ki állatát eladja.
Ki szeretetét tőle megtagadja!
Ki lakhelyéről utcára teszi.
A jogot ehhez, vaj’ honnan veszi?
Hisz felelős, mert megszelídítette,
és megbocsáthatatlan ez a tette.
Bűne egykor majd fejére szállhat,
de ettől nem lesz boldogabb az állat,
ki otthonát, s gazdáját veszti el,
az értelmet, amiért lenni kell!
Az ily ember lelke kasztráltatott,
de minek is tart ilyen állatot?
Őt kéne lökni vissza állatsorba,
és otthagyni magára lenn a porba’.

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken


Aranyosi Ervin: Gondolatok Nagypénteken

Fel lettünk szegezve mind-mind a keresztre.
Júdások a pénzért népet adnak el.
Tömik bankszámlájuk méltatlan degeszre,
miközben a nemzet lassan sorvad el.

Mirtuszkoszorúnktól számos sebből vérzünk,
de csak a sajátját érzi meg a nép!
Másokért nem teszünk, másikért nem érzünk,
s ünnepli az ország a kereszt ünnepét.

Jelkép lett az eszköz, amivel gyilkoltak,
fénylőn bizonyítva: a vezetőnk halott.
Talán azt mutatja, mi is legyünk holtak?
Lehet, a mi lelkünk halódik csak ott?

Le kellene venni őt is a keresztről,
s le kellene vennünk önmagunkat is.
De, hogy is lehetnénk szabadabbá ettől?
Hisz az egész világ csak a pénzben hisz!

Aranyborjút nézünk, tárgyakat imádunk,
elfolyt a szívünkből már a szeretet.
Igaz, egy-egy ügyért – megosztva – kiállunk.
Egymást felemelni miért nem lehet?

Hisz a te problémád, az én problémám is,
ami én rám sértő, az téged is bánt.
Ám, míg a te dolgod, nem tartozhat rám is,
külön, eltaposhat a hazug világ.

Külön nem tudunk a Földön mennybe menni,
hisz a sok kis béklyó – külön – nem ereszt!
Amíg hagyjuk magunk, sátántól vezetni,
mindegyikünkre vár a mártír-kereszt.

Pártatlanul kéne ezzel szembenézni!
Megosztva, jó irány nem is létezik!
CSAK magyarrá lenni, egy új korba lépni,
ez az, mire lelkünk régen éhezik.

Ne a keresztünket ünnepeljük immár,
ne csak a halállal szorítsunk kezet!
Hiszen bizonyított, mindőnkre a kín vár,
ha a pénz, a bank, és ha egy párt vezet!

Kössük hát be végre vérző sebeinket,
ne csak haldokoljunk, legyünk újra nép!
Nem kereszthalálra szült az anyánk minket,
s nem a halált, mint célt, tűzte ki elénk!

Vegyük le magunkat, s Jézust a keresztről,
jöjjön el számunkra a feltámadás!
Elég volt a megtűrt, méltatlan szerepből,
mától a keresztet hadd cipelje más!

Aranyosi Ervin © 2018-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva