jelen | Aranyosi Ervin versei

jún
23

Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álmok, Aranyosi Ervin, éltető, érzések, forrás, jelen, lelkünk, Milyen jó dolog is..., nép, rím, ritmus, szeretet, szeretett, szív, útja, vers, verseim, vezet Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Milyen jó dolog is,
ha figyelnek szavamra!
Ha úgy, mint egy ruhát
felveszem magamra,
s tükör elé állok:
– hadd lássam,
hogy néz ki!
Lehet-e a szép szót,
még jobbal tetézni?

A tükröm ti vagytok,
kedves olvasóim,
ti dekódoljátok,
leírt, igaz szóim,
s talán, mindőtöknek
egy-egy vers mást jelent,
ha elgondolkodtat,
átírja a jelent.

Ha a szívetekbe,
érzéssel találok,
amikor megírom,
mi lehet ránk átok,
mikor a szeretet
szép nyelvén beszélek,
akkor érzem, tudom,
küldetésben élek!

Úgy kell a szeretet,
a mosoly ragyogása,
mint az éltető víz,
az élet forrása.
Amikor mutatom
hozzá a jó utat,
megleled magad is
a fényt hozó kutat!

A vers csak egy eszköz,
nem túl tudományos,
mint egy sámán dobja,
varázsoló táltos.
Segít elrévedni,
a jövőbe látni:
lelkünk, helyes útját,
hol fogja találni!

Ritmusától a szív
sokkal szebben dobog,
a megfáradt lélek
lángjához kuporog,
s akar melegedni,
rímtől felvidulni,
érzések és álmok
tengerébe hullni.

Nem irányítalak,
még nem is vezetlek,
csupán a fényt adom,
látni a szemednek.
Festem én színesre,
dicsérő szavakkal,
s lelki-ételekkel
telik meg az asztal.

Ha válogatós vagy,
az sem baj énnékem,
adok választékot
hőn szeretett “népem”.
Te pedig csak olvasd
jövőd ki belőle,
s lépj az igaz útra,
ne fuss el előle.

Örülök, ha sokan
figyelnek szavamra,
s gondolattal, verssel
telik meg a kamra.
Jó lesz jövőre is,
s ha eljön a jövő,
szeretetet adhat,
minden álmot szövő!

De, tudod, a verset
tovább kéne adni,
szájról, szájra szállva
tud élő maradni.
Hadd legyen hát sólyom,
szabad szárnyú madár,
akit vár az égbolt,
s a végtelen határ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-23..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Napi versek

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, egy, élerjel, háború, holnap, jelen, lelkünk, most, Napi versek, naponta, szélmalmok, végtelen, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Napi versek

Naponta adok életjelt magamról,
hogy tudd, hogy vagyok, létezem.
Verset írok a pillanatról,
éld meg te is, eléd teszem!
Vagyok e kornak krónikása,
ki olykor útjelződ lehet,
kinek talán nincs semmi mása,
csak szeretetből pár szelet.

Nyújtom feléd, bár elfogadnád,
bár elérne a gondolat,
hogy kérdésre a választ adnád,
s bár megoldanád gondodat!
Fényem, bárcsak napként elérne,
hogy lásd te is a holnapot,
költöznék szíved közepébe,
hisz veled én is csak egy vagyok!

Lelkeddel egy, s a végtelennel,
mely nap mint nap újat teremt!
Ki folyton küzd a félelemmel,
mely átitatja a jelent.
Hiszem, érted jöttem világra,
egymásért vagyunk mind mi itt!
Anyagba gyúrtan, testbe zárva,
s hajtó erőnk a gyönge hit.

Felvértezlek minden tudással,
hogy hagyd abba a háborúd,
foglalkozz, kérlek, bármi mással,
a tegnapodból így van kiút!
Szélmalmokat nem tudsz legyőzni,
többre hivatott szellemed,
a most-ban kéne elidőzni,
ezért írom versem neked!

Aranyosi Ervin © 2021.10.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredezés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Ébredezés, fény, jelen, madárdal, nap, szunnyad, újjászületés, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ébredezés

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin © 2011-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: akadály, Aranyosi Ervin, Helyed az időben, jelen, jövő, Múlt, nap, sors, vágy, vers, világ, vonzás 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elme, felhők, festmény, idő, jelen, jövő, Múlt, nyugalom, Szitár Éva, tükörkép, vers Leave a Comment

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élj a mában

Category: szonett Tags: Aranyosi Ervin, Élj a mában, gondolat, jelen, jövő, most, Múlt, tegnap, tudás, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Élj a mában

Meríts erőt a tegnapok sodrából,
de ne állítsd meg, hadd folyjon tovább!
Ne támadjon fel halotti porából,
legyél jelen és inkább éld a mát!

Hiszen tiéd a gondolat hatalma,
erre épül jövőd, s az életed.
de múltadba a vágyad belehalna,
hisz célt kitűzni a most-ban lehet!

Hát rakd csak össze megszerzett tudásod,
s ne erőlködj nem ez itt a cél!
Gondolattal alapjait ásod,
hogy holnapodban boldogabb legyél!

Teremts tehát a mában gondolattal!
Ne legyen múlt mely tegnapban marasztal!

Aranyosi Ervin © 2018-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, elengedem, gondolat, igazságok, jelen, jövő, Múlt, szeretném 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Elengedem most a fájó múltat.
A jövőm hív – jöjjek – van remény.
Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak,
s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok,
új álmokat lát képzeletem.
Átformálom a régi világot,
s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád,
a gondolat világot teremt.
Velem együtt te is megcsodálnád,
s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat,
legyél mától teremtő, s szabad!
A teremtés módját megtanultad,
új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot,
nyisd fel bátran mások vak szemét.
Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod,
s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben,
ami rég fájt, azt mind elengedem!
Valósággá válhat életünkben,
amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat,
s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt!
Használjuk az eddig megtanultat,
figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, gondolatok, jelen, jó, jövő, Múlt, rossz, sorsod, teremtője, vágyak 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2016-10-26.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezek

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, Aranyosi Ervin, csupasz, fény, jelen, kezek, lépés, mozdulat, remény, simulva, szív, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Kezek

Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?
S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?
Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,
ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.
Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,
csiklandozó mosolygás, – a szív ekként mulat.
A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,
s az összeolvadásból feléled a remény…

Aranyosi Ervin © 2012-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: hinta, holnap, jelen, jövő, teremtő 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!

Aranyosi Ervin © 2015-01-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Milyen jó dolog is, ha figyelnek szavamra! Ha úgy, mint egy ruhát felveszem magamra, s tükör elé állok: – hadd lássam, hogy néz ki! Lehet-e a szép szót, még jobbal tetézni?

A tükröm ti vagytok, kedves olvasóim, ti dekódoljátok, leírt, igaz szóim, s talán, mindőtöknek egy-egy vers mást jelent, ha elgondolkodtat, átírja a jelent.

Ha a szívetekbe, érzéssel találok, amikor megírom, mi lehet ránk átok, mikor a szeretet szép nyelvén beszélek, akkor érzem, tudom, küldetésben élek!

Úgy kell a szeretet, a mosoly ragyogása, mint az éltető víz, az élet forrása. Amikor mutatom hozzá a jó utat, megleled magad is a fényt hozó kutat!

A vers csak egy eszköz, nem túl tudományos, mint egy sámán dobja, varázsoló táltos. Segít elrévedni, a jövőbe látni: lelkünk, helyes útját, hol fogja találni!

Ritmusától a szív sokkal szebben dobog, a megfáradt lélek lángjához kuporog, s akar melegedni, rímtől felvidulni, érzések és álmok tengerébe hullni.

Nem irányítalak, még nem is vezetlek, csupán a fényt adom, látni a szemednek. Festem én színesre, dicsérő szavakkal, s lelki-ételekkel telik meg az asztal.

Ha válogatós vagy, az sem baj énnékem, adok választékot hőn szeretett “népem”. Te pedig csak olvasd jövőd ki belőle, s lépj az igaz útra, ne fuss el előle.

Örülök, ha sokan figyelnek szavamra, s gondolattal, verssel telik meg a kamra. Jó lesz jövőre is, s ha eljön a jövő, szeretetet adhat, minden álmot szövő!

De, tudod, a verset tovább kéne adni, szájról, szájra szállva tud élő maradni. Hadd legyen hát sólyom, szabad szárnyú madár, akit vár az égbolt, s a végtelen határ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-23.. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Napi versek

Naponta adok életjelt magamról, hogy tudd, hogy vagyok, létezem. Verset írok a pillanatról, éld meg te is, eléd teszem! Vagyok e kornak krónikása, ki olykor útjelződ lehet, kinek talán nincs semmi mása, csak szeretetből pár szelet.

Nyújtom feléd, bár elfogadnád, bár elérne a gondolat, hogy kérdésre a választ adnád, s bár megoldanád gondodat! Fényem, bárcsak napként elérne, hogy lásd te is a holnapot, költöznék szíved közepébe, hisz veled én is csak egy vagyok!

Lelkeddel egy, s a végtelennel, mely nap mint nap újat teremt! Ki folyton küzd a félelemmel, mely átitatja a jelent. Hiszem, érted jöttem világra, egymásért vagyunk mind mi itt! Anyagba gyúrtan, testbe zárva, s hajtó erőnk a gyönge hit.

Felvértezlek minden tudással, hogy hagyd abba a háborúd, foglalkozz, kérlek, bármi mással, a tegnapodból így van kiút! Szélmalmokat nem tudsz legyőzni, többre hivatott szellemed, a most-ban kéne elidőzni, ezért írom versem neked!

Aranyosi Ervin © 2021.10.19. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ébredezés

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre. Menekül a sötét, – nehogy utolérje. Madárdalra ébred a szunnyadó világ: az újjászületés élményét éli át. Lassan ébredezem. – Mi történik velem? Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin: Helyed az időben

Tova szállt a tegnap, a mának lassan vége. Azt, hogy lesz-e holnap, senki nem ígérte! Ha lesz, az milyen lesz? Csupán rajtad múlik, napi teremtésed a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént, hát tanulj belőle, ami nem sikerült, ne vetítsd előre! Ne ismételd újra, ne járj körbe-körbe, mosolyogva nézhess holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz, ne állj meg a vágynál! Képzeld el, hogy tiéd az, amire vágynál. Lásd lelki szemeddel, kezeidben érezd, s vigyázz, kétségekkel nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne, majd kézbe foghatod, ha éppúgy elvárod, mint a kelő Napot! Akkor is, ha éppen felhő eltakarja, azért tudd, hogy ott van, hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz, az elindul feléd, s ha hited nem gátol, el is juthat eléd. Hacsak hitrendszered meg nem akadályoz, lelked vágyott tárgyát bevonzza magához.

Ne merengj hát azon, hogy más írja sorsod, a teremtés kulcsát önmagadban hordod. Jó kedved támogat, a rossz akadályoz, tőled függ, hogyan állsz, a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Aranyosi Ervin: Élj a mában

Meríts erőt a tegnapok sodrából, de ne állítsd meg, hadd folyjon tovább! Ne támadjon fel halotti porából, legyél jelen és inkább éld a mát!

Hiszen tiéd a gondolat hatalma, erre épül jövőd, s az életed. de múltadba a vágyad belehalna, hisz célt kitűzni a most-ban lehet!

Hát rakd csak össze megszerzett tudásod, s ne erőlködj nem ez itt a cél! Gondolattal alapjait ásod, hogy holnapodban boldogabb legyél!

Teremts tehát a mában gondolattal! Ne legyen múlt mely tegnapban marasztal!

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Elengedem most a fájó múltat. A jövőm hív – jöjjek – van remény. Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak, s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok, új álmokat lát képzeletem. Átformálom a régi világot, s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád, a gondolat világot teremt. Velem együtt te is megcsodálnád, s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat, legyél mától teremtő, s szabad! A teremtés módját megtanultad, új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot, nyisd fel bátran mások vak szemét. Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod, s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben, ami rég fájt, azt mind elengedem! Valósággá válhat életünkben, amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat, s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt! Használjuk az eddig megtanultat, figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Légy a sorsod teremtője

Múltad szemetére sose építs várat! Abból keserűség, harag, méreg árad. Életed kormányát vedd saját kezedbe, gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül, a szép gondolattól a holnapod szépül. Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban, lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél? Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél? Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet, adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok, s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog. Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó, amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz, csupa kellemetlent vonz oda magához. Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed, gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod, álmokra, vágyakra épül szép világod. Mindened meglehet, csak hinned kell benne, csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője, azt ne mások írják, és ne rettegj tőle! Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét, s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Aranyosi Ervin: Kezek

Egy ág végére ültem én és az, mint hinta leng velem. Így született e költemény, e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott, s bár túl komolyan vettem én, a mozgás vidámnak hatott, s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet, bár gyenge még a sugara, még nem küld nyári meleget, de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog, Mindennap tudja, kelni kell! Hite hívja a holnapot, s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt, lelkében holnapot teremt. Szabadság vágya hajtja Őt, s éli a teremtő jelent!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Milyen jó dolog is,
ha figyelnek szavamra!
Ha úgy, mint egy ruhát
felveszem magamra,
s tükör elé állok:
– hadd lássam,
hogy néz ki!
Lehet-e a szép szót,
még jobbal tetézni?

A tükröm ti vagytok,
kedves olvasóim,
ti dekódoljátok,
leírt, igaz szóim,
s talán, mindőtöknek
egy-egy vers mást jelent,
ha elgondolkodtat,
átírja a jelent.

Ha a szívetekbe,
érzéssel találok,
amikor megírom,
mi lehet ránk átok,
mikor a szeretet
szép nyelvén beszélek,
akkor érzem, tudom,
küldetésben élek!

Úgy kell a szeretet,
a mosoly ragyogása,
mint az éltető víz,
az élet forrása.
Amikor mutatom
hozzá a jó utat,
megleled magad is
a fényt hozó kutat!

A vers csak egy eszköz,
nem túl tudományos,
mint egy sámán dobja,
varázsoló táltos.
Segít elrévedni,
a jövőbe látni:
lelkünk, helyes útját,
hol fogja találni!

Ritmusától a szív
sokkal szebben dobog,
a megfáradt lélek
lángjához kuporog,
s akar melegedni,
rímtől felvidulni,
érzések és álmok
tengerébe hullni.

Nem irányítalak,
még nem is vezetlek,
csupán a fényt adom,
látni a szemednek.
Festem én színesre,
dicsérő szavakkal,
s lelki-ételekkel
telik meg az asztal.

Ha válogatós vagy,
az sem baj énnékem,
adok választékot
hőn szeretett “népem”.
Te pedig csak olvasd
jövőd ki belőle,
s lépj az igaz útra,
ne fuss el előle.

Örülök, ha sokan
figyelnek szavamra,
s gondolattal, verssel
telik meg a kamra.
Jó lesz jövőre is,
s ha eljön a jövő,
szeretetet adhat,
minden álmot szövő!

De, tudod, a verset
tovább kéne adni,
szájról, szájra szállva
tud élő maradni.
Hadd legyen hát sólyom,
szabad szárnyú madár,
akit vár az égbolt,
s a végtelen határ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-23..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Naponta adok életjelt magamról,
hogy tudd, hogy vagyok, létezem.
Verset írok a pillanatról,
éld meg te is, eléd teszem!
Vagyok e kornak krónikása,
ki olykor útjelződ lehet,
kinek talán nincs semmi mása,
csak szeretetből pár szelet.

Nyújtom feléd, bár elfogadnád,
bár elérne a gondolat,
hogy kérdésre a választ adnád,
s bár megoldanád gondodat!
Fényem, bárcsak napként elérne,
hogy lásd te is a holnapot,
költöznék szíved közepébe,
hisz veled én is csak egy vagyok!

Lelkeddel egy, s a végtelennel,
mely nap mint nap újat teremt!
Ki folyton küzd a félelemmel,
mely átitatja a jelent.
Hiszem, érted jöttem világra,
egymásért vagyunk mind mi itt!
Anyagba gyúrtan, testbe zárva,
s hajtó erőnk a gyönge hit.

Felvértezlek minden tudással,
hogy hagyd abba a háborúd,
foglalkozz, kérlek, bármi mással,
a tegnapodból így van kiút!
Szélmalmokat nem tudsz legyőzni,
többre hivatott szellemed,
a most-ban kéne elidőzni,
ezért írom versem neked!

Aranyosi Ervin © 2021.10.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Tova szállt a tegnap,
a mának lassan vége.
Azt, hogy lesz-e holnap,
senki nem ígérte!
Ha lesz, az milyen lesz?
Csupán rajtad múlik,
napi teremtésed
a jövőbe nyúlik.

A múlt már megtörtént,
hát tanulj belőle,
ami nem sikerült,
ne vetítsd előre!
Ne ismételd újra,
ne járj körbe-körbe,
mosolyogva nézhess
holnap is tükörbe!

Bármit megteremthetsz,
ne állj meg a vágynál!
Képzeld el, hogy tiéd
az, amire vágynál.
Lásd lelki szemeddel,
kezeidben érezd,
s vigyázz, kétségekkel
nehogy összevérezd!

Ha tudsz hinni benne,
majd kézbe foghatod,
ha éppúgy elvárod,
mint a kelő Napot!
Akkor is, ha éppen
felhő eltakarja,
azért tudd, hogy ott van,
hisz lelked akarja!

Mindaz, amire vágysz,
az elindul feléd,
s ha hited nem gátol,
el is juthat eléd.
Hacsak hitrendszered
meg nem akadályoz,
lelked vágyott tárgyát
bevonzza magához.

Ne merengj hát azon,
hogy más írja sorsod,
a teremtés kulcsát
önmagadban hordod.
Jó kedved támogat,
a rossz akadályoz,
tőled függ, hogyan állsz,
a táguló világhoz!

Aranyosi Ervin © 2018-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Meríts erőt a tegnapok sodrából,
de ne állítsd meg, hadd folyjon tovább!
Ne támadjon fel halotti porából,
legyél jelen és inkább éld a mát!

Hiszen tiéd a gondolat hatalma,
erre épül jövőd, s az életed.
de múltadba a vágyad belehalna,
hisz célt kitűzni a most-ban lehet!

Hát rakd csak össze megszerzett tudásod,
s ne erőlködj nem ez itt a cél!
Gondolattal alapjait ásod,
hogy holnapodban boldogabb legyél!

Teremts tehát a mában gondolattal!
Ne legyen múlt mely tegnapban marasztal!

Elengedem most a fájó múltat.
A jövőm hív – jöjjek – van remény.
Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak,
s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok,
új álmokat lát képzeletem.
Átformálom a régi világot,
s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád,
a gondolat világot teremt.
Velem együtt te is megcsodálnád,
s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat,
legyél mától teremtő, s szabad!
A teremtés módját megtanultad,
új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot,
nyisd fel bátran mások vak szemét.
Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod,
s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben,
ami rég fájt, azt mind elengedem!
Valósággá válhat életünkben,
amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat,
s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt!
Használjuk az eddig megtanultat,
figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!

Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!

Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!

Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.

Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.

Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!

Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!