Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Aranyosi Ervin: Engedjük el a múltat

Elengedem most a fájó múltat.
A jövőm hív – jöjjek – van remény.
Gyötrelmeim egy mély kútba hullnak,
s csak a mában hiszek, s élek én!

Nem gyötörnek fájó igazságok,
új álmokat lát képzeletem.
Átformálom a régi világot,
s remélem, majd ott leszel velem.

Szeretném, ha te is végre látnád,
a gondolat világot teremt.
Velem együtt te is megcsodálnád,
s végre élnéd, ezt a szép jelent.

Fel a fejjel, engedd el a múltat,
legyél mától teremtő, s szabad!
A teremtés módját megtanultad,
új világot építhet szavad!

Ha szeretnél élhetőbb világot,
nyisd fel bátran mások vak szemét.
Mondd el, hogy a jövőnk titkát látod,
s hallasz már egy boldogabb zenét!

Mert a jövő itt épül szívünkben,
ami rég fájt, azt mind elengedem!
Valósággá válhat életünkben,
amit láthat becsukott szemem.

Engedjük hát együtt el a múltat,
s álmodjunk egy sokkal szebb jövőt!
Használjuk az eddig megtanultat,
figyelve az álmokat szövőt!

Aranyosi Ervin © 2017-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva