Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Önkéntes karantén


Aranyosi Ervin: Önkéntes karantén

Én úgy beléd habarodtam
– láthatod – körkörösen.
A bálázó látta rajtam,
és röhögött erősen!
Nem tartottunk távolságot,
most meg már nem is tudunk,
nem gondoltuk, hogy büntetnek,
s karanténba vonulunk.

Levettük a maszkjainkat,
s mindegyik védőruhánk,
s így meg – látod – kígyót, békát
hajigál a falu ránk!
De még nem tudják kik vagyunk,
nincs még arcfelismerés,
megtettük a tőlünk telőt,
jöhet két hét pihenés!

Aranyosi Ervin © 2022.02.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kölnisüveg útja

Hartman Anikó rajza

Aranyosi Ervin: A kölnisüveg útja

Volt egyszer egy kölnisüveg,
hát az bizony körbejárt.
Meglocsolta Anyukámat,
azután a Nagymamát!

Aztán jött a szomszéd kislány,
vagyis ő következett,
s kihagyni az anyukáját,
bizony, azt sem lehetett!

Aztán jártam házról, házra,
sok házból állt a falu.
Sok szép verset megtanultam,
ne legyek egyoldalú.

Kinek ezt mondtam el szépen,
s volt, akinek másikat,
megpróbáltam kitalálni,
melyik tetszik, rá mi hat?

Volt olyan ki vidámabb lett,
s könnybe lábadt a szeme,
s csokival, hímes tojással
rakta tarisznyám tele!

Aranyosi Ervin © 2021-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula


Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula

Mese, mese, Fabula,
eljut messzi faluba,
bejárhat egy egész várost,
elkezdem mesélni mármost,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese csodaszép,
mesét gyárt a mesegép?
A mesélő kitalálja,
megkeresi, mi a pálya?
Hallgassátok gyerekek.

Refrén:

Gurul hát a Fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Mese, mese, Fabula,
meséből van a ruha,
Öltsd fel gyorsan, vedd magadra,
együtt szállunk fel a Napra,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese, csodaszép,
hallgassátok a zenét,
csendüljön a vidám dallam,
mese szóljon vidám dalban,
ti is énekeljetek,
velünk együtt gyerekek!

Refrén:

Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kukucskakutyák


Aranyosi Ervin: Kukucskakutyák

Vajon, miért kaptunk hárman közös nevet?
Talán, aki adta, minket nem is szeret?
Vagy csak lustaságból nevezett el minket,
így nem kell használni külön neveinket?
Kukucskakutyának hív az egész falu,
a három, az egyben, igen egyoldalú.
Pedig a mi gazdánk, adott három nevet,
a Kukucskakutyáin, azért ő is nevet,
mert ha odakintről bárki kiabálja,
kerítéshez rohan mindhárom kutyája.
Ám nem azért futunk, mert nevünket halljuk,
hanem mert a gazdit védeni akarjuk.

 Aranyosi Ervin © 2018-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó


Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó

Falu végén, erdőszélen
nagyapócska éldegélt.
Unokának – ha épp ott volt –
mindig szép mesét mesélt.

Az udvaron tüzet gyújtott,
elűzve a hűvöset.
Mesebontó imát mormolt,
varázsosat, bűvöset.

Karosszékben kényelmesen
megpihent jó nagyapó.
Unokája az ölében,
mert ott jobban hallható!

Nagyapó hát el is kezdte
szőni mesefonalát,
s átléptek egy új világba,
s izgalmas volt odaát.

Előttük a tűz lobogott,
szikrát szórt a parazsa,
s röpködtek, mint darázsfészek
száz zümmögő darazsa.

Szólt a mese, s odavonzott,
kutyát, cicát, madarat.
Mindenki jött még időben,
– mert attól félt, lemarad!

A tűz lángja felragyogott,
táncot járt az arcukon,
mesefonál tűbe fűzve
átkúszott a gomblyukon.

Mesevilág életre kelt,
tündér, s manó megjelent.
Hétmérföldest lépő csizma
bejárta a végtelent.

Szegénylegény csupa jót tett,
megnyitotta a szívét,
rút boszorkány átalakult,
változtatva a színét.

Persze, győzött az igazság,
s mindig boldog vége lett.
Lám a mese így ragyogtat
álmos, kedves, szép szemet.

Ha eljött a mese vége,
álmos lett az unoka.
Ágyba vitte, betakarta
a mesélő nagyapa.

– Álmodd tovább a mesédet,
legyél boldog kisgyerek!
Remélem, a szép mesémmel,
jó lenni segíthetek.

Erdő szélén, falú végén
minden este szól mese.
Gyere el, ha kíváncsi vagy,
ne maradj le már te se!

Aranyosi Ervin © 2017-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezdődjék a Karácsony

Mandoki_Halasz_Zsoka_-_Telapoka_megerkezett_kicsi

Festmény: Mándoki Halász Zsóka – Télapó megérkezett

Aranyosi Ervin: Kezdődjék a Karácsony

Falu végén kicsi ház,
hófelhő rá havat ráz,
porcukorral szórja be
hófehér a teteje.

Erdő szélén nagy a hó,
ott éldegél Nagyanyó,
ott él vele Nagyapó,
náluk lenni csoda jó!

Havas úton száll a szán,
meg is érkezik talán.
Leugrál a sok gyerek,
hóbuckákon hempereg.

Majd kis lábuk odafut,
hova vezet csoda út.
Háznak nyílik ajtaja,
ott vár rájuk Nagyapa.

Ott vár rájuk Nagyanyó.
Csak amikor nagy a hó,
nehézzé lesz minden út,
amin a szán idefut.

Betódul a sok gyerek,
mind jókedvű, mind nevet,
osztoznak a kalácson,
kezdődjék a Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2015-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kovács és az inas

Aranyosi Ervin: Kovács és az inas

Volt a kis falunak egy ügyes kovácsa.
– Vasból volt a falu kerítése, rácsa,
kapája, kaszája, ásója, ekéje,
de sok volt a munka, egy inas „elkélne”.
Talált is egy fiút, olyan inas félét,
benne megtalálta méltó segítségét.
Szorgalmasan tette, mit a mester mondott,
ám egy furcsa napon valamit elrontott.
Amit tenni kellett, kovács mindig mondta,
ám aznap beszédét kicsit elrontotta:
– Először kiveszem a patkót a kohóból –
kezdte a tanítást, s az inas ért a szóból.
– A hosszú fogóval az üllőre teszem,
hogy az izzó vas ne égesse a kezem.
Amikor azt látod, megrázom a fejem,
a nagy kalapáccsal üss egy nagyot ezen.
És az inas úgy tett, ahogy kérték tőle!
Mestere szörnyethalt – de kovács lett belőle!

Aranyosi Ervin © 2010-06-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva