Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szonetteim szállnak feléd


Aranyosi Ervin: Szonetteim szállnak feléd

Szonetteim szállnak feléd,
megérintik a lelked.
Érzések költöznek beléd,
velem kell ünnepelned!

Olvasd szívvel a könyvemet,
ha kell tanulj belőle!
Ha fáj is, kérlek, le ne tedd,
sose fuss el előle!

Nézz szembe azzal, aki vagy,
legyél már végre bátor!
Akarj kihozni jobb valót,
a gyötrődő világból!

Elmélkedj, figyeld szívedet,
a választ megtalálod!
Teremts élhetőbb életet,
tedd szebbé a világod!

Elszórtam gondolat-magot,
hogy lelkedben kikeljen,
hogy másképp várd a holnapot,
s lelked örömre leljen.

Tanulni jöttünk mind ide,
s mind-mind mesterré válunk,
nem tűnünk el a semmiben,
nem végünk, a halálunk!

Az is csupán egy állomás,
egy percnyi vég, majd kezdet,
megértéstől lesz végre más,
ezt szolgálják most a versek.

Szonetteimet kaptam én,
lelkemből mind kiírtam,
felgyullad bennem „az” a fény,
s tudattam veled nyíltan:

Hogy élni másképp is lehet,
még ebben a világban,
ebben segít e pár szonett,
az útra rátaláltam.

Hiszem, neked is adhatok,
reményt, hitet és álmot,
lelkedhez szállnak kis dalok,
mint millió zsarátnok.

Kiszáradt szíved lángra kap,
és újra akar élni,
sok elrontott, rossz tegnapot,
szebb holnapra cserélni.

Ha szonetteim olvasod,
gondolkodj el, és értsd meg,
a válaszokat megkapod,
miről is szól az élet!
A SZÖSZ SZONETTEK CÍMŰ KÖTET MEGRENDELHETŐ
a WEBÁRUHÁZBAN, IDE KATTINTVA!

Aranyosi Ervin © 2022-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.

Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.

S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!

A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.

Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.

A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.

– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!

Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.

Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.

Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.

Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.

– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:

Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!

Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!

A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.

Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.

Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.

És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!

Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.

Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.

Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.

Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.

– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.

Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.

A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kovács és az inas

Aranyosi Ervin: Kovács és az inas

Volt a kis falunak egy ügyes kovácsa.
– Vasból volt a falu kerítése, rácsa,
kapája, kaszája, ásója, ekéje,
de sok volt a munka, egy inas „elkélne”.
Talált is egy fiút, olyan inas félét,
benne megtalálta méltó segítségét.
Szorgalmasan tette, mit a mester mondott,
ám egy furcsa napon valamit elrontott.
Amit tenni kellett, kovács mindig mondta,
ám aznap beszédét kicsit elrontotta:
– Először kiveszem a patkót a kohóból –
kezdte a tanítást, s az inas ért a szóból.
– A hosszú fogóval az üllőre teszem,
hogy az izzó vas ne égesse a kezem.
Amikor azt látod, megrázom a fejem,
a nagy kalapáccsal üss egy nagyot ezen.
És az inas úgy tett, ahogy kérték tőle!
Mestere szörnyethalt – de kovács lett belőle!

Aranyosi Ervin © 2010-06-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva