Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész
A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.
Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.
S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!
A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.
Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.
A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.
– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!
Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.
Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.
Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.
Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.
– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:
Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!
Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!
A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.
Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.
Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.
És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!
Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.
Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.
Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.
Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.
– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.
Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.
A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.
A folytatáshoz kattints ide
Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Pingback: Aranyosi Ervin: A könyv tündére 29. rész | Aranyosi Ervin versei