Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mókás mókus


Aranyosi Ervin: Mókás mókus

Nézd a mókust, milyen mókás,
ideült a fejemre!
Mosolyt csalt az arcocskámra,
szájamra és szememre.
Ő már tudja, nem kell félni,
– én nem fogom bántani!
Nem tudnék a növényeknek,
s állatoknak ártani!
Nézd a mókust milyen bátor!
Vagy csak tudhat valamit?
Tudja, hogy az én szívemben
csupa szeretet lakik!
Attól bizony nem kell félni,
mert az éltető erő!
Nem csoda hát, hogy a mókus,
ilyen bátran jött elő!

Aranyosi Ervin © 2022.02.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha mosolyognál!

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha mosolyognál!

Szeretném, ha mosolyognál,
mit tehetnék érted?
Mitől lenne jobb a kedved?
Hisz csodás az élet.
Csak meg kéne tapasztalni,
s hinned önmagadban,
megtalálni a szépséget
minden pillanatban!

Szeretném, ha tudnád azt,
hogy mennyire csodás vagy.
Szeretnék az álmaidhoz
hitet adni, szárnyat!
Csupán el kellene hinned
különlegességed,
jóembernek, segítőnek
teremtett az élet.

Szeretném, ha bátor lennél,
s elkezdenél élni,
ha a múltat szebb jövőre
ki tudnád cserélni!
Jó lenne, ha megtalálnád
szíved legszebb álmát,
ha utadon elindulnál
és végigcsinálnád!

Szeretném, ha boldog lennél,
attól, amit érzel,
ha rájönnél mosolyoddal
sokkal többet érsz el!
Ne rejtsd azt el, engedd másnak,
hogy boldognak lásson,
lehet, a te mosolyod
a legszebb a világon!

Aranyosi Ervin © 2020-02-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 30. rész

A mai nap végét is
örömmel vártam,
s mentem a tündérhez,
úgy mint általában.

Hiszen a mesémnek
végére kell járjak,
s jól telik el a nap,
ha van mire várjak.

S lám a vendéglátóm,
ma is nagyon várt rám,
hej, a mese árát,
bizony megszolgálnám!

A vízzel telt edény
már ott volt előttem,
s a mese nézője
így vált én belőlem.

Ott volt hát előttünk
a varázsló vára,
innen folytatódott
a szép mese szála.

A mágus folytatta
a fiú tanítását,
izzítva a lelke
szunnyadó parázsát.

– Ha reád támadnak,
fordulj csak magadba,
mielőtt a dühöd
magával ragadna!

Azt, hogy mit kell tenned,
lelkedben meglátod,
többet ér, mint száz szó,
vagy ezer varázsbot.

Onnan megkapod majd,
azt a varázslatot,
amit megtanítok,
amit reád hagyok.

Rengeteg mágiát
gyűjtöttem már össze,
ez kell hogy szívedet
hitedben fürössze.

Mutatok is neked
néhány könnyű trükköt,
hogyan varázsoljál
mások elé tükröt.

– Mondta a varázsló
és máris mutatta,
csak még a varázsszót
a fiúval tudatta:

Mondd csak ki azt a szót,
ha reád támadnak:
– „DEPÉKRÖKÜTDASSÁL” –
s adj helyet magadnak!

Lépj hátrébb és lépj ki
az így készült képből,
mert ha benne ragadsz,
a mágia széttör!

A mágus is így tett,
egyet hátra lépett,
s a fiú előtt most
kitisztult a képlet.

Ott állt éppen szemben,
épp saját magával,
meg is érinthette
mind a két karjával.

Olyan eleven volt,
épp annyira élő,
láthatóan bátor,
senkitől sem félő.

És így szólt a mester,
birkózd le, ha tudod,
csak akkor hagyd abba,
amikor már unod!

Fiú, s tükörképe
rögtön ölre mentek,
a másikon fogást,
és hibát kerestek.

Ám, amit az egyik
a másikra kimért,
azt vissza is kapta,
Isten tudja miért.

Birkóztak, birkóztak,
nagyon elfáradtak,
aztán mind a ketten
a földön maradtak.

Hát szólt a varázsló:
– „LEJNŰTTSOMPÉKRÖKÜT” –
s lám a fiú mása,
ahogyan jött, eltűnt.

– Ha egy sereg lenne,
magával csatázna,
a tükörképével
együtt holttá válna.

Bizony e varázslat
sokszor lenne hasznos,
amikor az erős
gyengébbeket vagdos.

A mai mesém is
rövidre lett vágva,
elmentem aludni,
szép álomra vágyva.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önbecsülés


Aranyosi Ervin: Önbecsülés

Vagy-e elég erős,
hogy szembenézz a nappal,
vagy-e elég bátor,
hogy szembenézz magaddal!
Van-e elég merszed,
megismerni végre,
fejed felemelni,
s felnézni az égre?

Van-e önbizalmad
emelt fővel járni,
képes vagy mindig
magadért kiállni?
Hogy más megbecsüljön,
tisztelned kell magad!
Saját utad járni,
nem könnyű feladat.

Különleges lény vagy,
egyedi és csodás,
szebb létet teremthet
az ébren álmodás.
Hidd el, vágyaiddal
mindennap teremtesz,
Atyád a világban
hited szerint rendez.

Ha hiszel magadban,
ha hiszel a jóban,
akkor megláthatod
a jót a valódban.
Bármire képes vagy,
amit csak elképzelsz,
mit képes vagy látni,
azt valódban észlelsz.

Ne csak mást szolgáljál,
járj saját kedvedben,
csodás ez a világ,
élj hát jobban, szebben.
Mikor te változol,
változik világod,
csodássá alakul,
ha lelkedben úgy látod!

Tedd le terheidet,
engedd el a múltad,
azok leckék voltak,
s talán megtanultad.
És az eljövőtől
sohasem kell félni,
élvezd életedet,
kezdj el mától élni!

Aranyosi Ervin © 2017-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Jancsi és Juliska eltévedni vágyott,
inkább felfedezni a szép nagyvilágot!
Elindultak együtt, szerencsét próbálni,
mert a csavargáshoz nem kell sorba állni.

Hallották, hogy megnyílt a csúf banya háza,
aminek cukorból készült fala, máza,
mézeskalácsokból volt ott minden tégla,
tortát, kekszet, csokit szedhetnél marékra.

Csakhogy, azt a banya nem jó szemmel nézi,
fél, hogy gombócára nem jut elég prézli.
Ezért gyerekeket akar sütögetni,
és elég nehéz lesz őt lapátra tenni.

Jancsi és Juliska igen leleményes,
– bátor lesz a lélek, ha a gyomor éhes.
Olvastak egy mesét egy gonosz “banyárul”,
aki csellel, lopva mérges almát árul.

Be is öltöztek hát, vasorrú bábának,
kire bibircsókot varázsolt a bánat.
Juliska Jancsinak nyakába ült szépen,
görbe botot tartva az egyik kezében.

Nagymamájuk göncét magukra öltötték,
sötét főkötőjét szépen felkötötték
Juliska fejére, s rajzoltak sok ráncot,
hogy a kedves arca szinte nem is látszott.

Bő szoknya és bekecs, mit egy banya akar,
ami huncutságot vastagon betakar.
Néhány szép almájuk altatóban ázott,
amit egy patikus jól elmagyarázott.

A banya házához ekképpen érkeztek,
s mikor odaértek kopogtatni kezdtek,
ám de nem volt otthon a vasorrú banya,
üresen tátongott a cukormáz tanya.

Füstbe ment a szép terv, de azért nem bánták,
a sok finomságot kosarukba hányták,
földig bontották a mézes kalács házat,
s otthagyták az almát, ne legyen gyalázat!

Hazaért a banya és kukacoskodott,
az ázott almákhoz máris hozzá fogott,
ahogy ette rögtön el is álmosodott,
egy ültő helyében mély alvásba fogott.

Tán még most is alszik, ha még tart az alma,
ha az altatóknak van reá hatalma.
Jancsi és Juliska meg kalácsot majszol,
nem is mondom tovább, hisz már te is alszol…

Aranyosi Ervin © 2017-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A TŰZOLTÓK napjára


Aranyosi Ervin: A TŰZOLTÓK napjára

Tisztelegj előttük, s legyél büszke rájuk!
Hivatás, áldozat, egyben a munkájuk.
A tűzoltás mellett, élet, s vagyon mentés.
Életük árán is biztonság teremtés.
Hajts fejet előttük, többet érdemelnek,
kik viharban, télben, tűzben útra kelnek,
Életet mentenek, tiszta szívük bátor.
Mentő angyalok Ők népünk legjavából!

Aranyosi Ervin © 2013-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva