Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam


Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam, keltem,
benne megnyugvásra leltem.
Végre élveztem a csendem,
rendeződött minden bennem.

Eltűntek a napi gondok,
értelmet nyert, amit mondok.
Megcsodáltam sűrű lombot,
szellő zöld vitorlát bontott.

Aztán selymes réthez értem,
zöldjét lenyűgözve néztem.
Nap fényében megfürödtem,
madárdal szólt körülöttem!

Patak futott kavicságyon,
békesség ült a világon!
Az erdőnek része lettem,
amint csendben tovább mentem.

Aztán rém rossz hangok jöttek,
gépfűrészek felpörögtek,
élő, sudár fákba martak,
mind-mind gyilkolni akartak!

Nem a szárazt, a kidőltet!
A még élőt, üdezöldet,
döntögette ki a fűrész,
azt érte el keserű vész!

Így lesz vége az erdőnek,
eladják mind tüzelőnek,
menekülhet minden állat,
madár hontalanná válhat!

Mert az ember üzérkedik,
eladja az élőt megint!
Marad hát a poros, sáros,
kikövezett, halott város.

Néhány év és minden kihal,
az ember is álmaival,
s nem talál majd sehol csendet,
hol a léten elmélkedhet.

Aranyosi Ervin © 2023-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni


Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin © 2023-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fát növesztek


Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula


Aranyosi Ervin: Mese, mese, Fabula

Mese, mese, Fabula,
eljut messzi faluba,
bejárhat egy egész várost,
elkezdem mesélni mármost,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese csodaszép,
mesét gyárt a mesegép?
A mesélő kitalálja,
megkeresi, mi a pálya?
Hallgassátok gyerekek.

Refrén:

Gurul hát a Fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Mese, mese, Fabula,
meséből van a ruha,
Öltsd fel gyorsan, vedd magadra,
együtt szállunk fel a Napra,
hallgassátok gyerekek!

Mese, mese, csodaszép,
hallgassátok a zenét,
csendüljön a vidám dallam,
mese szóljon vidám dalban,
ti is énekeljetek,
velünk együtt gyerekek!

Refrén:

Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
nem lesz ebből galiba?
A mesénkben nincs hiba!
Tündér, király, kis manó,
égen szálló kis hajó,
és beszélő állatok,
varázslóvá válhatok!
Gurul hát a fabula,
városba és faluba,
könnyet szárít, nevettet,
szép álmaid lehetnek.

Aranyosi Ervin © 2020-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ima a Madarak Urához

Fotó: Vehofsics Erzsébet Zsóka

Aranyosi Ervin: Ima a Madarak Urához

Imádkozom, imádkozom
Madarak Urához,
hidd el Uram, imádságom
nem embert utánoz!
Kérlek Uram, éltess minket,
óvd meg az erdőnket,
hadd végezzük általad nyert
földi teendőnket!

Mert az ember nem jó gazda,
fáinkat kivágja,
a szemetét szerteszórja,
s jövőjét sem látja.
Városai terjeszkednek
madarak kárára,
s olyan vak, hogy nem is látja,
mi ennek az ára!

Eltűnnek az élőlények,
lakóhelyünk gyérül,
kérlek Uram, tégy valamit,
hívlak segítségül!
Imádkozom, fohászkodom,
a szemeit nyisd fel!
Ő is bele fog pusztulni
a sok szerzett kinccsel!

Aranyosi Ervin © 2019-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

13231197_10204583624630565_105888919_n
Aranyosi Ervin: A Debreceni Nagyerdő pályázatához

Óvd és védd az erdőt, őrizd minden ágát,
szeresd selymes füvét, csodáld sok virágát!
Élvezd a szépségét, legyél jó gazdája,
ne engedd senkinek meg azt, hogy kivágja.
Tudd, az erdő otthon, szép állatok lakják,
távolról figyeld csak, mikor fészkük rakják.
Utódot nevelnek, jövőt építenek,
napról napra élnek, álmot szépítenek.

Itt kószálnak köztünk, szebbítve világunk,
s ha szeretjük őket, jobb emberré válunk.
A zajos világból jó ide kijönni,
élők közelében, új álmokat szőni.
Tanuld meg az erdőt tisztelni, csodálni,
segítenek néked jobb emberré válni,
hogy ez a Nagyerdő fenn maradjon szépen,
üde színfolt legyen a város szívében.

Sétálj ki a zöldbe, hagyd, hogy reád hasson,
hogy az itt töltött perc örök maradhasson!
Írd le, amit gondolsz, mit lelkeddel érzel,
amit papírra vetsz, hidd el, sosem vész el!
Legyen vers, vagy próza, ami neked tetszik,
a szép gondolattól a lélek melegszik.
Tanítsd meg másoknak, hogyan kéne élni,
hogy ne legyen oka az erdőnek félni!

Dicsérd az életet, lásd meg minden báját,
szeretettel tiszteld erdő minden fáját.
Tartsd tisztán! Szemeted ne hajigáld széjjel,
nappal csodáld létét, s hagyd aludni éjjel!
Ha a Nagyerdőre te is majd vigyázol,
lesz, hol megpihenhess, hely, mely lelket ápol.
Légy figyelmes őre, óvjad szeretettel,
mert az utókornak is tartozol ezzel!

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Törpeváros, gombaházak ablakában fény ragyog.
Amikor az erdőt járom, az óriás én vagyok!

A gombákat jól megnézem, nem szedem le, ha lakott!
Figyelem, hogy tettek-e rá ajtót, avagy ablakot?
Nem bántom a kis törpéket, ők sem ártanak nekem,
és ha látok néha egyet, kíváncsian figyelem.
Ha észrevesz, integetek, így kívánok szép napot.
Ő is visszaint illendőn, s meglenget egy kalapot.
– Azért szólok, ha erdőn jársz, lábad elé jól figyelj!
Ha törpét látsz, s gombaházat, lépésedre jól ügyelj!
Szeretettel figyeld őket, csodáld apró életük,
hidd el, – jó, hogy ők is vannak, gazdagabb a lét velük!

Aranyosi Ervin © 2014-03-03.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

Aranyosi Ervin: Te milyennek látsz másokat?

A város mellett, az út szélén
egy öreg bölcs üldögélt,
Itt született e városban,
azóta itt éldegélt.
Városába igyekezvén,
arra járt egy idegen,
a bölcset megszólította,
s érdeklődött ridegen.
Milyen népek laknak erre,
milyenek itt az emberek?
Az öreg csak felnézett rá,
s lassan visszakérdezett.
Mondd, te vajon honnan jöttél,
hol élted az életed?
Ahol laktál, hogy érezted
milyenek az emberek?
– Csupa csaló, önző, lusta,
Igaztalan és hazug.
Ezért hagytam magam mögött,
s ide hozott ez az út.
Hát azt bizony nem jól tetted,
elhagytad az otthonod.
Otthagytad a szülőfölded,
de itt is csak azt kapod.
Az emberek oly galádok
erre felé, mint felétek,
rossz célpontot választottál,
rosszból van itt temérdek.
Csupa csalót fogsz találni,
önzőt, lustát, hazugot!
– Azt sem tudod, hogy mit mondok?
Igazat, vagy hazudok.
És a vándor mordult egyet,
sarkon fordult, s távozott:
– Úgy látszik mindegyik város,
s minden ember átkozott.

Alig telt el egy fél óra
s jött egy másik utazó,
Illendően köszöntötte
úgy, ahogyan az való.
Kíváncsi volt Ő is arra,
amit meg is kérdezett:
– Aztán mondja, erre felé,
milyenek az emberek?
A bölcs kicsit gondolkodott…
– Hát milyenek nálatok?
Ha te előbb elmeséled,
megjönnek a válaszok.
Lám, a vándor büszkén mondta,
– Hol máig éltem életem,
csupa igaz emberrel volt,
eddig dolgom énnekem.
Mindenkinek segítenek,
mindenkihez kedvesek,
nagyszerű mind, egytől egyig
igazak és rendesek.
Vajon itt a városodban,
milyen az ember és a nép,
kérdezte az, a bölcs öregtől,
– elmeséled, ha várok még?
– Szerencséd van, városunkban
csupa kedves ember él.
Szólt az öreg – s a helyiekről
minden szépet elmesélt.
Ugyanazt fogod találni
nálunk, amit nálatok.
Békésen élnek a népek,
mesébe illő állapot.
Vándort mindez megnyugtatta,
s fütyörészve ment tovább.
Csodásnak látta a világot,
nem úgy, mint az ostobák…

Egy helybéli ifjú ember,
– a bölcset ismerte rég, –
meghallgatva a két beszédet,
szidta a bölcset ezért.
– Hát öreg, csalódtam benned,
ily kétszínű hogyan lehetsz?
Sosem hittem volna rólad,
hogy bárkit így félrevezetsz!
– Bizony tévedsz ifjú barátom!
válaszolta a jó öreg.
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót,
nem fog találni kedves embert,
csakis galádot és csalót.
Ám, ki szívét szeretettel,
és jósággal tölti fel,
járhat bárhol a világon,
olyan emberekre lel.
Gondold meg kedves barátom,
téged kik vesznek körül?
Szívedben, ha jó a válasz,
örömöt kaphatsz örökül…

Aranyosi Ervin © 2011-04-13.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva