Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ima a Madarak Urához

Fotó: Vehofsics Erzsébet Zsóka

Aranyosi Ervin: Ima a Madarak Urához

Imádkozom, imádkozom
Madarak Urához,
hidd el Uram, imádságom
nem embert utánoz!
Kérlek Uram, éltess minket,
óvd meg az erdőnket,
hadd végezzük általad nyert
földi teendőnket!

Mert az ember nem jó gazda,
fáinkat kivágja,
a szemetét szerteszórja,
s jövőjét sem látja.
Városai terjeszkednek
madarak kárára,
s olyan vak, hogy nem is látja,
mi ennek az ára!

Eltűnnek az élőlények,
lakóhelyünk gyérül,
kérlek Uram, tégy valamit,
hívlak segítségül!
Imádkozom, fohászkodom,
a szemeit nyisd fel!
Ő is bele fog pusztulni
a sok szerzett kinccsel!

Aranyosi Ervin © 2019-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról


Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról

Elmúlás, halál jár most az eszemben,
az élet súlya agyonnyom, eltemet.
Cipelem én, de szívem menthetetlen,
méreg forrázza zilált lelkemet.

Ó Istenem, mondd mért adtál szerelmet?
Minek a vágy, mely magával ragadt?
Ha örömem, csak fájdalmat teremtett,
s helyén sötétség, kínzó seb maradt.

Egyszer már úgy is elhagytam e létet,
s angyalok szárnyán tértem vissza én,
de testembe csak hálni jár a lélek,
s úgy érzem köddé vált minden remény!

Mi volt a cél, mindezt miért kapom?
Segíts Uram! Legyen szebb holnapom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz


Aranyosi Ervin: Kérdések az Úrhoz

– Uram, az emberek mért félnek szeretni,
a sérelmeiket végleg eltemetni?
Mért félnek megélni a valót, a szépet,
s mért magukon kívül keresnek csak téged?

Hozzád imádkoznak, de nem téged látnak,
csak az árnyoldalát egy fénylő világnak.
Önmagukat múló eszköznek tekintik,
könnyükkel a Földet bőven telehintik.

Úgy hiszik, egyedül te vagy csak a jóság,
és saját lelküket a földbe tapossák.
Te szereted őket, de ők ezt nem érzik,
vágyakozó szívük félelmektől vérzik.

Lelkük az ördögtől, a pokoltól retteg!
– Uram, mért nem mondod el az embereknek,
hogy az árnyék világ csak saját szülöttük,
s ha a fénybe lépnek, elmarad mögöttük!

Mért kötik lelküket rút feltételekhez,
amik rabbá tesznek, s árnyvilágnak kedvez?
Mért nem képesek a létet megcsodálni,
az élet, az öröm oldalára állni?

Pedig a világ szép, s jónak teremtetted,
gyönyörű természet dicsér minden tetted.
Csak az ember nem tud boldogságra lelni?
s hiszi másoknak kell folyton megfelelni!

– Uram, nem tudnád a terhüket levenni,
szeretet vizével boldogabbá tenni?
Ne kívül keressék, mi belőlük árad,
hogy egyenlők veled, s ott vannak tenálad!

Nem a másvilágon van a Te országod,
itt is meglelhetik mire szívük vágyott!
Nem kell nagy bátorság, csupán nem kell félni,
csak hinni, hogy lehet szeretetben élni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak egy hosszú futam?

csak egy hosszú futam
Aranyosi Ervin: Csak egy hosszú futam?

Látod édes Uram, mily gyarló az ember?
Hiába ruháztad fel őt értelemmel.
Minek adtál néki gondolkodó elmét,
ha úgy sem érti meg élete értelmét?
Pedig egytől-egyig szeretetre éhes,
s ezért elkövetni annyi mindent képes.
Dolgozik, robotol, vagy a szívét adja,
s gyakran a lényegest maga mögött hagyja!
Amikor szeretik, azt sem veszi észre,
s hiszi, az örömhöz szüksége van pénzre.
Mások szeretetét meg akarja venni,
pénzen vett világban akar boldog lenni!
S bár a legjobb dolgok mind-mind ingyen vannak,
– csókok, ölelések sorra elmaradnak –
mosoly és nevetés, együtt töltött percek,
a hétköznapoknak mély kútjába esnek.
A nagy rohanásban nem tudnak megállni,
lassan körbenézni, életet csodálni.
Mint hosszútáv futó, ki csak a célt látja,
ki a tehetségét dicsőségre váltja.
Ilyen az életünk, látod édes Uram,
születés, s halál közt, csak egy hosszú futam.

Aranyosi Ervin © 2016-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Uram légy útjelzőm
Aranyosi Ervin: Uram, légy útjelzőm!

Én csak visszatértem, mikor leszülettem,
mindent elfeledtem, „rövideszű” lettem.
Apró emlékmorzsák vezetnek az úton,
amit egykor tudtam, újra kell tanulnom.

Légy hát az útjelzőm, vezess az utamon,
nyisd fel két szememet, tágítsd a tudatom!
Nyisd fel szemeimet, mert látni akarok,
szeretetlen itt lent, tudom, nem maradok!

Keresem az utam, az élet értelmét,
kaptam érző szívet, gondolkodó elmét,
s társakat az útra, akik elkísérnek,
és kapok jeleket. Vajon mennyit érnek?

Vannak olyan lelkek, kik előttem járnak,
s hiszem, hogy az úton, valahol már várnak.
Jelenben lépdelek, lábnyomokban járok,
jönnek, és elhagynak közben jó barátok.

Néha rossz irányba indulok, s csalódom.
S van, hogy egy pont körül, körben forgolódom.
Sorsom csapdájába gyakran belelépek,
sajnálom magamat, ugyanakkor: élek.

Néha megtalálok rám váró csodákat,
hol öröm emel fel, hol lehúz a bánat.
Mégsem az a lényeg, hogy merre kell mennem,
hanem hogyan kéne boldogabbnak lennem.

Hogyan lehetne a szépséget fokozni,
másoknak is mindig örömet okozni?
Boldoggá szeretni sok-sok útitársat,
s nem menni elébe búnak, elmúlásnak.

Azt mondod jó Uram, teremtsek magamnak?
Akik hittel élnek, boldogok maradnak?
Hát akkor csak segíts a jó utat járnom,
jó példád vezessen végig a világon!

Aranyosi Ervin © 2016-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Uram, kérlek, sétálj át házamon!

Aranyosi Ervin: Uram, kérlek, sétálj át házamon!

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
Vidd el fájdalmam, oldd fel a bánatom!
Add hogy a létben boldogabb legyek!
Segíts tanulni, hogy kedvedre tegyek.

Ó, nem csak megfelelni vágyom én,
csak tenni dolgom, önként és könnyedén,
hogy a világ vidámabb hely legyen,
s ne uralkodjon ember, emberen.

Ó, jó Uram, nem várok új csodát,
csak legyen itt is úgy, mint odaát.
Jusson a Földre elég tiszta fény,
lehessen több a hívő, tiszta lény.

Én nem hiszem, létünknek ára van,
hogy nem lehet álmunk határtalan,
hogy a szeretet pénzben mérhető,
vagy nyitott szívvel el nem érhető!

Uram, engedd, hogy eszközöd legyek,
minden szavam töltse meg szeretet,
s úgy mint magot, igédet szórva szét,
legyen hasznos a vers, a szóbeszéd!

Hadd nyissam végre fel a szemeket,
az élet célja csak a szeretet!
S nem kell se harc, se véres küzdelem,
annak, ki így él, majd együtt, velem.

Uram, kérlek, sétálj át házamon!
A lét ne legyen teher vállamon,
élhessek végre szabadon, boldogan,
s kövessék léptem a Földön oly sokan!

Aranyosi Ervin © 2015-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva