Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról

Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról

Elmúlás, halál jár most az eszemben,
az élet súlya agyonnyom, eltemet.
Cipelem én, de szívem menthetetlen,
méreg forrázza zilált lelkemet.

Ó Istenem, mondd mért adtál szerelmet?
Minek a vágy, mely magával ragadt?
Ha örömem, csak fájdalmat teremtett,
s helyén sötétség, kínzó seb maradt.

Egyszer már úgy is elhagytam e létet,
s angyalok szárnyán tértem vissza én,
de testembe csak hálni jár a lélek,
s úgy érzem köddé vált minden remény!

Mi volt a cél, mindezt miért kapom?
Segíts Uram! Legyen szebb holnapom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva