Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod..


Aranyosi Ervin: A legrosszabb, ha látod…

A legrosszabb, ha látod azt, ami megmérgez,
de nem tudsz eljutni az emberek szívéhez,
az értelem, mint kő a falról lekoppan,
és nincs megváltás már fénylőn holnapokban.

A legrosszabb, ha látod, győzött a sötétség,
s nincs az emberekben ellenkezés, kétség!
Elfogadnak bármit, ha szépen hazudnak,
s elfelejtik azt is, amit régen tudtak.

A legrosszabb, ha látod tehetetlenséged,
s hiába világít gondolkodó fényed,
elvész az esélyed, hogy jövőt teremthess,
visszavezess mást is az isteni rendhez.

A legrosszabb, ha látod, hogy akiben hittél,
a sátánra hallgat, hazugság szerint él,
s nem látja világát, s nem akarja látni,
így hát könnyű vele bármit megcsinálni!

A legrosszabb, ha látod, több van már a vakból,
süketből, ki nem ért jobbító szavakból,
s kit nagyra tartottál, ma beáll a sorba,
buta követőit magával sodorva.

A legrosszabb, ha látod, s nem tudsz cselekedni,
nem tudod világod jobbá, szebbé tenni,
s mint egy ócska filmet, könnyes szemmel nézed,
hogyan rombolják le fentről az egészet.

A legrosszabb, ha látod, s nem akarod látni,
a megoldást nem vagy képes megtalálni,
csak mocsarat látsz, hol lelkek fuldokolnak,
s mindennap zsákutca, s tán nem is lesz holnap.

A legrosszabb, ha látod, börtön a világod,
s éljük a tervezett, rút rabszolgaságot,
és a rabszolgákból már nem is kell ennyi,
elfelejt az ember őszintén szeretni.

Aranyosi Ervin © 2021-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…


Aranyosi Ervin: Ami nem kerül semmibe…

Tudod, a szeretet nem kerül semmibe,
s könnyen ajándékoz, akinek van szíve.
Érte nem vár semmit, mégis hála száll rá,
s jó lenne, ha minden ember kipróbálná!

A pénz hamis érték, dolgoznod kell érte,
s hónap végén érzed, talán meg sem érte!
S látod azt, hogy páran könnyen jutnak hozzá,
ők meg köteleznek, éhbérért dolgozzál!

Hát itt van a kutya szép sunyin elásva,
ha a gazdag foga oly sokra nem vásna,
akkor mindenkinek bőven, jócskán jutna,
az emberek gondja is világgá futna.

Eltűnne a nyomor és nem lenne éhség,
fény virradna ott, hol úr ma a sötétség!
Csak a közös vagyont szétosztani kéne,
s lenne a jó tettnek élő eredménye.

A pénz csere eszköz, minden más ruhája,
csak a hatalmasat, a fösvényt szolgálja.
Hiába szórnánk szét, nem lehet megenni,
pedig világunkat jobbá kéne tenni!

Szívünket kellene megnyitni, kitárni,
szeretettel élve, szebb jövőre várni,
adni mindenkinek, s vissza fogjuk kapni,
és meg kell tanulnunk hálával fogadni!

Tudod, a szeretet semmibe sem kerül,
de ha jó érzés hajt, felmelegít belül,
kilépsz az árnyékból, ki a tiszta fényre,
s nem ural a sötét, boldoggá válsz végre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Allergia


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e “nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Aranyosi Ervin: Képzeld el

Képzeld el, hogy lesz egy háború,
háború, hová senki sem megy el!
Senki nem lesz többé szomorú,
s az ember úgy dönt: – Inkább élni kell!

Béke száll a földre és reánk.
a szívekbe a szeretet költözik.
Velünk együtt örül jó Atyánk,
s a világ fényruhába öltözik.

Képzeld el, minden harc véget ér,
a fény győz majd a sötétség felett.
Az ember végre boldog révbe ér,
nem harcol, mégis győz a szeretet!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Ne csatározz, hisz nem legyőzni kell!
A világunk békére szomjazik!
Szeress inkább, s egy szebb jövő jön el!
a béke már a lelkünkben lakik!

Refrén:

Képzeld el, és legyél boldogabb,
alakítsd át a saját sorsodat!
Példát mutass, figyeljen reád,
s lépjen nyomodba a rettegő világ!

Aranyosi Ervin © 2017-10-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Festmény: Harsányi István – Fények

Aranyosi Ervin: A fény templomában

Isten valódi templomában jártam.
Ott volt, jelen volt, köszönt is nekem.
Csodásabb volt annál, amit vártam,
s én ámuldoztam – Drága Istenem!
Mondd mért nem látunk lelki szemeinkkel?
Mondd mért teremt az ember poklokat?
Hisz világunknál csodásabb hely nem kell,
mondd hogy lehetnénk ettől boldogabb?

Nagy rohanásban elsuhan az élet,
megállni, és egymásra sincs időnk.
A teremtésed porrá, semmivé lett,
s magunkra húztuk fájón a szemfedőnk?
Pedig a fény özönlik, egyre árad,
csak szemünk nehéz nyitva tartani,
mert attól tartunk, abba belefárad,
próbáljuk inkább szavad meghallani.

A hangokat a külvilágból várjuk,
ha lelkünkből szólsz nem figyelünk rád,
pedig templomod bárhol megtaláljuk,
hisz lépten-nyomon ott él a csodád.
Inkább a rosszak árnyékában élünk,
s a fény helyett sötétség vesz körül.
A tudatlan lét homályában félünk,
ahol a lélek sohasem örül.

Én templomodra végre rátaláltam,
és mutatnám, hogy más is lássa meg!
Hisz élhetnénk mind boldogokká váltan,
ha kérnénk fényed, lelkünk váltsa meg!
Tán általa mi is feltámadhatnánk.
Napfényre lépve élni kezdenénk.
Látva a fényt, csodádnak hangot adnánk,
s talán a jóság költözne belénk.

Aranyosi Ervin © 2019-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet nem fáj…


Aranyosi Ervin: A szeretet nem fáj…

Sokan gondolják úgy, hogy fáj a szeretet,
pedig az sose fáj, hisz szíveket etet.
Ami igazán fáj, az a magányosság,
mikor csak árnyék van és nincs világosság.

A szeretet nem fáj, csak ha nem szeretnek,
ebből kéne mindig több az embereknek!
Fáj az elvesztése egy szeretett lénynek,
mert, kik itt maradnak keserűbben élnek.

Csak a szeretet az, ami mindent gyógyít,
nem találsz a Földön boldogítóbb gyógyírt.
Minden fájdalomra fel lehetne írni,
amikor szeretnek, nincsen okunk sírni!

Szeress hát amíg élsz, ne legyen más dolgod,
hisz a szerető szív önmagától boldog,
és ha viszonozzák, hát annál szebb nincsen,
szeress, a lelkedet ne tartsd rossz bilincsben.

A szeretet éltet őrizd hát a lángot,
kérlek, szeresd jobbá az elárvult világot.
Ápolj, vidíts lelket, holnapot ígérve,
boldog lesz a lelked, rájössz, hogy megérte!

A világ egy tükör, saját lelkünk tükre,
kölcsönös hatással van az életünkre.
Mikor képessé válsz tiszta szívből adni,
a világ lép feléd, s vissza fogod kapni.

Adj hát szeretetet, s érezd jobban magad,
és minél többet adsz, benned még több marad!
Győzd le a fájdalmat a szereteteddel,
ettől leszel boldog, szerethető ember!

Aranyosi Ervin © 2018-12-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról


Aranyosi Ervin: Szonett az elmúlásról

Elmúlás, halál jár most az eszemben,
az élet súlya agyonnyom, eltemet.
Cipelem én, de szívem menthetetlen,
méreg forrázza zilált lelkemet.

Ó Istenem, mondd mért adtál szerelmet?
Minek a vágy, mely magával ragadt?
Ha örömem, csak fájdalmat teremtett,
s helyén sötétség, kínzó seb maradt.

Egyszer már úgy is elhagytam e létet,
s angyalok szárnyán tértem vissza én,
de testembe csak hálni jár a lélek,
s úgy érzem köddé vált minden remény!

Mi volt a cél, mindezt miért kapom?
Segíts Uram! Legyen szebb holnapom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

fény és sötét ura az emberAranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva