Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Holnapot álmodni hívlak

Aranyosi Ervin: Holnapot álmodni hívlak

Meggyötört lelkem szép álmot látott:
– Igazzá tettük a hazug világot.
Elvakult hitünket eldobtuk végre,
értelmes holnapot írtunk az égre!

Teremtő gondolat, éltető tervek,
valóra álmodva, mind megjelentek.
Nem kellett más, csupán tettük a dolgunk,
őseink nyomában így boldogultunk.

Körbe kell érjen a tánc, ami éltet,
eljön a hajnal, a fénybe kilépek!
Oszlik a sötétség, múlik az átok,
most emelt fővel, a jó úton járok!

Széjjel kell törnünk az ördögi álmot,
kerülni azt, aki hazug és álnok,
elő kell ásni a tényt, igazságot,
helyére temetni minden gazságot!

Még csukott szemeket kell nyitogatnunk,
fényt gyújtva, legelöl, büszkén haladnunk!
Űzni a sötétet, száz fokon forrva,
gondokat, problémát sorra megoldva!

Tudni és elhinni, hogy jó az ember,
és fel van vértezve az értelemmel,
ki képes lépni egy pénzéhes korból,
istenit alkotni lelki nyomorból.

Nem hinni el többé, amit hazudnak,
végére kell járni ennek az útnak,
keresni, s rálelni az igazságra,
jólétet hozni az elnyűtt világra!

Aranyosi Ervin © 2026-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán


Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Az utcán árván, értetlenül bolyongok,
már régen nem az utam keresem.
Nem hívnak engem vezérlő kolompok,
külön ösvényen járok csendesen.
Saját fejem konokságát követve,
tanulok élni emberségesen.

Mások nyomában elmélyedt csapáson,
mért botladoznék, nem lelve utam?
Magam, ha kell több méter mélyre ásom,
hogy megtaláljam vízhozó kutam.
Tüzet gyújtok áldott jelet keresve,
a porrá égett szürke hamuban.

Tanulni vágytam, másnál többé válni,
de rájöttem, az sosem boldogít.
Nem kell harcolni, mindennek ellenállni,
nem ezért jöttem, nem ez a dolgom itt!
Nem szembe menni, fényszórót kapcsolva,
mely engem szolgál, de másokat vakít.

De mennem kell, haladni, tovább lépni.
Élni a mában, s tervezni holnapot.
A kenyeremből új falatnyit tépni,
és híresztelni: – Élek, s jól vagyok!
Ám azt szeretném, máshoz lehajolva,
hogy elfogadja azt, amit adok.

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva