Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az ős felelőssége

Aranyosi Ervin: Az ős felelőssége

Utódaid igyekeznek
lábnyomodban járni,
a te dolgod, elöl menni,
s fényszóróvá válni!

Ám, a bölcs sohasem győzköd,
– s nem csak utat kutat,
hanem jó példával jár el,
s élet-utat mutat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mutatom, hogy fényed, hogy ragyog!


Aranyosi Ervin: Mutatom, hogy fényed, hogy ragyog!

Hadd adjam azt,
mi mélyen bennem él!
Hadd mondjam el,
hogy szívem, mit remél!
Hadd legyek az,
aki igazán vagyok,
fogadd el azt,
amit magamból adok!

Hadd legyek én
a lelked végzete!
Legyek egy jobb
jövő ígérete!
Hadd legyek az,
ki lelkemben vagyok,
hadd legyek én
az áldás és az ok!

Refrén:
Ébresztelek, ébresztelek,
egy szebb világot képzelek!
Hiszem, talán a fényszóród vagyok,
ha rám figyelsz, utat mutathatok,
s megmutatom, hogy a fényed, hogy ragyog!

Hadd adjam azt,
mit mindenki keres,
világod értsd,
hogy boldogabb lehess!
Öröm leszek,
hogy szívedből nevess,
s tanítalak,
hogy őszintén szeress!

Refrén2:
Ébresztelek, ébresztelek,
világunk sokkal szebb lehet!
szeretni kell, hát lásd mit mutatok,
jöjj hát velem, világot alkotok,
s megmutatom, hogy a fényed, hogy ragyog!

Aranyosi Ervin © 2023-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hajnali reménység


Aranyosi Ervin: Hajnali reménység

Mit keresek én egy forrongó világban?
Ugyanazt a fényt, mint lepke a gyertyalángban?
Megújult reménnyel égetem meg magam,
hogy a változásnak ideje pont ma van!
Megoldást keresek, s hiszem, megtalálom,
s a bennem égő tűz nem hozza halálom,
csak jövőm sejlik fel, ahogy a Nap ébred,
ahogy a pirkadat utat ad a fénynek.

Belső fényszórómat illik hát követnem,
az isteni szikra parázsként él bennem,
ha majd lángra lobban, túlcsordul a fénye,
s éled egy jobb élet hajnali reménye.
Engedi, hogy mindent, mától tisztán lássak,
hasznára lehessek egy ébredő világnak!
A gyertya fény végre, még több lepkét vonzzon,
és fájdalommentes ébredést okozzon!

Ébredj, itt a hajnal, űzd el a sötétet,
nem nyomorúságról, bajról szól az élet,
csak az éltető fény kell, hogy elterjedjen,
a sok alvó lélek, végre felébredjen!
Már dereng a hajnal emberi elmékben,
kezdj el hinni végre a fény erejében!
A fény, s a szeretet, mind egy tőről fakad,
bármennyit is adhatsz, benned elég marad!

Aranyosi Ervin © 2022-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés


Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Csak tudatom: – A tudatom
nem csak világra ébredésem,
keskeny kis távcső a falon,
lencsényi hely, lélek-szem résen.
Belélegzem a levegőt,
magamba szívom a tudást,
azt, ami itt van, szem előtt,
s észreveszem az árulást.

Szívemen át gondolkodom,
átszűrve rajta lényeget.
Nem hiszem Istent! Én tudom!
Ő sem hiten át méreget.
Teremtett lélek, ez vagyok,
s miért jöttem? Még keresem!
A végtelenbe olvadok,
kíváncsian, szerelmesen.

És közben élem a csodát,
körülöttem a Föld forog.
Lehet, Nap lennék odaát,
melyről a Földre fény csorog!
Keresem a kérdéseket,
melyek választ csalnak elő,
hogy megértsem a lényeget,
hogy bennem szunnyad az erő!

De bennem van, s ha akarom,
teremthetem világomat,
vagy lógathatom a karom
és minden ugyanúgy marad.
Akarom-e a változást,
vagy csak tengetem létemet,
elviselem ezt a nyomást,
vagy írok egy új képletet?

Kezdek egy új varázslatot,
s eltörlöm azt, mi nemtelen,
a félelmet, mi rám hatott,
ne maradhasson itt velem!
Ha ennyi kétség egybeforr,
egységgé olvad lényegünk,
s teszünk, hogy szebb legyen e kor,
eggyé válik a fény velünk!

És tudatom: – A tudatom,
nem csak egyedül létezik,
s ha eggyé válnak egy napon,
nem lesz többé ki éhezik!
Bár ébrednének a szívek,
s lenne közös a dobbanás,
a szeretetben én hiszek,
és akarom, hogy jobban láss!

Felnyitom csukott szemedet,
mutatok célt, elérhetőt,
ha kell a fényszóród leszek,
s futok felnyílt szemed előtt!
Varázsoljunk, hiszen tudod,
teremtő minden gondolat,
s abból nekem jócskán jutott,
s érzés segíti sorsomat.

Kitárom szívem szabadon,
hadd járja át a szeretet,
világra szórni akarom,
enélkül jobb lét nem lehet!
Tudatosan cselekszem hát,
s úgy teszem mától dolgom én,
s velem változik a világ,
átveszi teremtő zeném!

Aranyosi Ervin © 2022-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…


Aranyosi Ervin: Legalább a reményt…

Legalább a reményt,
azt, meg kéne hagyni!
Nélküle az élet,
nem is tud haladni.
Fényszóró a ködben,
mikor utad járod.
Nélküle bezárul
csodaszép világod…

Szükség van reményre,
örök biztatásra,
az elárvult lelket,
nem hagyni magára!
Az élethez cél kell,
a holnaphoz álom,
s hit, hogy az utamat
biztos megtalálom!

A reményét vesztett,
már nem életképes,
annak a jövője,
igencsak kétséges.
Hisz a lába alól
a talajt kihúzták,
összes édes álmát,
darabokra zúzták.

Legalább a reményt,
vissza kéne adni!
Legyen út előtte,
hogy tudjon haladni!
Az élet kapuját
megnyitni, kitárni,
hogy egy szebb jövőre
képes legyen várni!

Aranyosi Ervin © 2022-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers az olvasókhoz!

Aranyosi Ervin: Vers az olvasókhoz!

Drága olvasóim, legyetek boldogok!
Hisz boldoggá válni nem olyan nagy dolog!
Csupán a figyelmünk iránya a lényeg,
az, hogy észrevegyük létünkben a szépet.

Nekem az a dolgom, hogy fényszóró legyek,
világítótorony, mely utadon vezet,
s neked az a dolgod, hogy szívedre hallgass,
s akkor az életed nem lesz majd unalmas.

Az útmutatásom verseimbe írom,
s akad kinyomtatva, hófehér papíron.
Könyveim lehetnek méltó útitársak,
hogy az életedben mindig szépet láss csak!

Ajánlom hát szívvel, szóval, szeretettel,
teleírtam őket békés üzenettel,
s hiszem, mi neked szól, biztos megtalálod,
talán elgondolkodsz, s utad másképp járod.

Tanít a szeretet, hogy rálelj a fényre,
hogyan nézz másokra, minden élő lényre,
hogy találd meg lelked gyógyító hatalmát,
hogy változz, s figyeld meg, hogy ez hogyan hat rád!

Hiszem, könyveimben ott a küldetésem.
Érzésem, tudásom, kőtáblákba vésem,
s így adom tovább, hogy a lelket emelje,
hogy, ki jobbat akar, az útját meglelje!

Drága olvasóim, értetek szól versem!
Utat mutathassak, ösvényemre leltem,
segítek nektek is jó utat találni,
a szeretet útján jobb emberré válni!

Életed útjához jó útikönyv lehet,
melyben megtalálod versbe írt lelkemet,
hadd gyújtson szívedbe hitet, reményt, álmot,
hiszem, életcélod te is megtalálod!

Könyveim tárháza, az én könyvesboltom,
könyvek sorakoznak, rád várva a polcon,
csak ki kell, hogy válaszd, szíved mit szeretne,
s hiszem kérdésedre, ott a válasz benne.

Olvasd hát vidáman, legyen jó a kedved,
mutatja életed, hogy kell fűszerezned,
mi is kell ahhoz, hogy teljesüljön álmod,
hiszem, hogy a választ bennük megtalálod!

Benne van a válasz, hogyan kell szeretni,
hogyan tud a lelked Földön mennybe menni,
élő álmaidat, hogyan váltsd valóra,
hisz te érted múlik minden perc és óra!

Hogyan válhatsz azzá, akinek születtél,
kell, hogy megtaláld azt, hogy mi végből lettél!
Hogy megtanuld végre, mi a földi dolgod,
mitől lesz a világ teáltalad boldog.

Aranyosi Ervin © 2020-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán


Aranyosi Ervin: Bolyongva az utcán

Az utcán árván, értetlenül bolyongok,
már régen nem az utam keresem.
Nem hívnak engem vezérlő kolompok,
külön ösvényen járok csendesen.
Saját fejem konokságát követve,
tanulok élni emberségesen.

Mások nyomában elmélyedt csapáson,
mért botladoznék, nem lelve utam?
Magam, ha kell több méter mélyre ásom,
hogy megtaláljam vízhozó kutam.
Tüzet gyújtok áldott jelet keresve,
a porrá égett szürke hamuban.

Tanulni vágytam, másnál többé válni,
de rájöttem, az sosem boldogít.
Nem kell harcolni, mindennek ellenállni,
nem ezért jöttem, nem ez a dolgom itt!
Nem szembe menni, fényszórót kapcsolva,
mely engem szolgál, de másokat vakít.

De mennem kell, haladni, tovább lépni.
Élni a mában, s tervezni holnapot.
A kenyeremből új falatnyit tépni,
és híresztelni: – Élek, s jól vagyok!
Ám azt szeretném, máshoz lehajolva,
hogy elfogadja azt, amit adok.

Aranyosi Ervin © 2019-05-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívedből mosolyogj!


Aranyosi Ervin: Szívedből mosolyogj!

Szívedből mosolyogj, arcod legyen tükre,
meleg ragyogását szórd mindegyikünkre!
Áradjon a mosoly, ne is legyen gátja,
mind vegye magára, ki mosolyod látja!
Fáradó szíveket mosoly melegítsen,
s lássák, hogy reájuk mosolyog az Isten,
mert a mosolyodat ajándékba kaptad,
s a Föld is mosolyog – láthatod – alattad!

Légy te mosoly-osztó, s ragyogtasd világod,
szeretet tüzétől, lét vízétől áldott.
Gondolatot szülő, szavakkal teremtő,
lágyan simogató, langyos, nyári szellő!
Más lelkeket etess élő szeretettel,
maradék mosolyod holnapra is tedd el!
Merj álmodni nagyot, élvezz minden percet,
légy jelen a mában, mint egy játszó gyermek!

Arcod legszebb dísze legyen hát mosolyod!
Benne az öröklét csíráját hordozod.
Ez a mag kikelve szép virágot nyithat,
amely boldogító létet bizonyíthat.
Nyisd hát meg szívedet, mosolyogni tessék!
Mosolyodat látva mások elhihessék:
– Lehet szépen élni, élvezve a létet,
fényben tündökölve láttatni a szépet!

Fényszóró a mosoly, arcokra sugárzik,
melegséget hintve, szép szívekbe mászik.
Mutatja az utat egy szebb világ felé,
boldog élet magját ültetve el belé!
Locsold szeretettel a kikelő magot,
s legjobb, ha virágját ajándékba adod,
s meglásd, ha így teszel, mások viszonozzák,
szeretet-mosolyod visszatalál hozzád!

Aranyosi Ervin © 2017-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva