Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevetni jó!


Aranyosi Ervin: Nevetni jó!

Nevetni jó!
Nevetve könnyebb,
amíg csak kicsordul a könnyed,
s a jó érzésbe
belefáradsz,
míg forrásoddal együtt áradsz!

Nevetni jó,
nevetni élmény!
Nyugalom éled szíved mélyén,
s oly jó,
mint jóanyád ölében,
s egy árnyat adó fa tövében…

Nevetni jó!
Derül a lélek,
lelkedben, élő hála ébred!
Ez az, mire
a lelked vágyott,
s átölelnéd a nagyvilágot!

Nevetni jó,
eloszlat rosszat,
bántó világ nem foglalkoztat,
érzed, nincs
benned félelem!
Nevess bátran csak énvelem!

Nevetni jó!
Nevessünk együtt!
Világunkat, jobbá szeretjük,
és tanítjuk
a lelkeket,
s ha majd világunk is nevet,
szebbé tettük az életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés


Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Ébresztgetjük az alvókat,
s nem tudjuk, hogy lehet-e?
Az ébredő úgy érzi, hogy
ő itt csak egy remete.
El van zárva a világtól,
s ő lát itt csak egyedül,
a többiek megvakultak,
szemükre hályog került.

Mi okozza a vakságot,
politika, média?
Az embernek, történelmét,
újra kéne írnia?
Bizony, nem fáj még eléggé,
hogy hazuggá vált a lét,
a kényelem csak a fontos,
amit letesznek eléd.

Van még néhány ébresztgető,
aki talán szólni mer,
aki bátran, vészharangot
másokért még félrever.
Mutatja az igazságot,
felnyitogat szemeket:
– Megmentheti a világot,
a valódi szeretet!

Annyi ember él a Földön,
élhetnénk mind boldogan,
jólétet is teremthetne
ez az emberi folyam.
Oly kevesen uralkodnak,
milliárdnyi nép felett,
felébrednünk rémálmunkból,
higgyétek el, még lehet!

Élünk bús rabszolgaságban,
s aki ural, az henyél,
végrehajtjuk, amit ránk mér,
s megfizetünk mindenért.
A világ minket szolgálna,
ha győz a népakarat,
lebonthatnánk, a mikörénk
épült börtön falakat.

Vajon, tényleg bábuk lennénk,
ezért játszhatnak velünk?
Elhitették, hogy ők írták
előre meg életünk.
Övék minden, a mi jussunk,
egyedül a félelem,
s ezért bukdácsolunk végig,
keresztül az életen?

A hatalomnak hívői
hazug istent szolgálnak,
elhiszik még, a sikerrel,
a sok pénzzel jól járnak.
Minden alvó, csupán csak
egy kihalóban lévő faj,
s eltűnik a föld színéről,
mint ajakról a sóhaj.

Vajon a felébredettek,
tudással, mit kezdenek,
s mit kell tenni, hogy
a népek lassan ébredezzenek?
Megéri-e a küzdelem,
két tűz közé szorítva,
elmúlhat-e a rémálom,
biliből kiborítva?

Érdemes-e ébreszteni,
(hogy hülyének nézzenek)
olyanokat, kik elhiszik,
hogy a júdáspénz remek?
Félelemből kiszolgálják,
a hatalmon lévőket,
munkájukkal sakkban tartva
félelemben élőket.

Az élet minden területét
uralja a hatalom,
sose kérdezte meg tőlem,
akarom, nem akarom?
Ők hozzák a törvényeket,
melyek látszólagosak,
keveseket támogatnak,
s eltaposnak másokat!

Aranyosi Ervin © 2024-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bányászsors


Aranyosi Ervin: Bányászsors

Bányában telik fél életünk,
és nem félhetünk,
tudjuk Isten velünk.
Egymáson tartjuk folyton szemünk,
Bányászként ez a sors jut nekünk.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Bányában telik fél életem,
de ott van nekem,
az én kedvesem,
műszak végén az órát lesem,
újra öleljem és velem legyen!

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

A bányában csak a dolgom teszem,
és nem jár eszem,
a vészhelyzeten.
Sok társam, ma már nincsen velem,
bányászként vajon mi jut nekem?.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

Aranyosi Ervin © 2024-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak meg kéne érteni!


Aranyosi Ervin: Csak meg kéne érteni!

Kevered Jézust az Istennel,
s hiszed, ő egy isten-ember,
és lényegében igazad van,
van igazság a gondolatban!
De te is Isten vagy, és Jézus,
ha törekszel, hogy jók közé juss!
Ha törekszel, hogy szívvel adjál,
és mindig jó ember maradjál!

Hisz egyek vagyunk mind Atyánkkal,
a teremtő nagy világgal,
az éltető végtelennel,
és testvérünk minden ember!
Csak, amíg ezt meg nem látjuk,
amíg egymást folyton bántjuk,
míg a szeretet csak fázik,
velünk a képzelet játszik!

A káprázat, megtévesztés,
hazug világ, szemfényvesztés,
az ember győzni akarása,
világunkat aláássa!
Bűnök nélkül születünk meg,
nyoma sincs bennünk a bűnnek,
azt csak eltanulni lehet,
ott, hol kevés a szeretet!

Ha elhinnénk, egyek vagyunk,
ha szeretet-nyomot hagyunk,
ha rájövünk, nincs mit félnünk,
csak egymásért kéne élnünk!
Ám az ember gyarlóvá lett,
tudatlanság kapzsivá tett,
a félelem úr felettünk,
pedig bűn nélkül születtünk!

Ha Isten gyermeke lettél,
aki mindenek felett él,
mi okod van félelemre,
ha hatni tudsz életedre?
Mért nem lépsz Jézus nyomába,
mért nem hozod őt a mába,
mért nem szórod szereteted?
Mért a félelmed eteted?

Nem tudod, mire vagy képes,
ha Isten vagy, lehetséges
bármit megtenni a létben,
vegyél részt a teremtésben!
Képzelj el egy jobb világot,
amit Isten, s Jézus látott,
s szeretettel tegyél érte,
gyáva lényként, ne hullj térdre!

Ne mástól várd a teremtést,
a csodát, vagy a megmentést,
kezdj el hinni önmagadban,
benned élő akaratban!
Amely szabad, s istenadta,
légy jelen a pillanatban,
világodat szeresd jobbá,
ahogy Jézus egykor mondá!

Aranyosi Ervin © 2023-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mai fohász


Aranyosi Ervin: Mai fohász

Ha belém költözik a félelem,
kérlek, akkor is legyél velem!
Adj nyakamba szép virágkoszorút,
tüntess el végre, minden háborút!

Tégy erőssé és fogd a kezemet,
legyen szívedben érző szeretet,
és emelj fel, jó emberré tegyél,
olyanná, aki éppen érted él!

Emelj fel, kérlek, gyermeked vagyok,
a világomba beleolvadok,
hittel reménnyel teszem dolgomat,
lesz holnapom, s lehetek boldogabb!

Ne hagyj elveszni félelmek között!
Lássam Napom a zord felhők mögött!
Álmodjak szebbet, s jobbat, mint mi van,
ne higgyek el hazug szót naivan.

Ne rettegjek, hisz nincsen rá okom,
hadd elmélkedjem szép világomon,
és vedd le rólam elmém láncait,
hadd járjam el világom táncait!

Adj szeretetet, érző tiszta fényt,
a szívemben tartsd élőn a reményt,
hogy lesz még álmom, boldog holnapom,
hogy vágyaimra válaszod kapom!

Aranyosi Ervin © 2023-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai


Aranyosi Ervin: A Földi lét foglyai

Börtönbolygó a világunk,
s mi mind rabnak születünk,
látszólag szabadon járunk,
s visszük a feszületünk.
Kínzóeszköz a jelképünk,
a megfeszítő kereszt,
ezért félelemben élünk,
szóbilincsünk nem ereszt.

Félelemből építenek
körénk börtönfalakat,
a kulcs, a mi kezünkben van,
úgy, mint szabad akarat.
Kitárhatnánk börtönajtónk,
melynek rácsa félelem,
de mi inkább birkanyájként
megyünk át az életen.

Fogva tart a hitrendszerünk,
s kínzó, bűnös hatalom,
marakodunk szép sikerekért,
megdicsérő szavakon.
Másoknak kell megfelelnünk
egy egész életen át,
s lehurrogjuk a tudókat,
mindazt, aki közben lát.

Mit fog szólni környezetünk,
mi kell, hogy jobbak legyünk?
Korlátokkal körülvéve,
tudjuk hol van a helyünk?
Nem adhatjuk önmagunkat,
más nyomában kullogunk,
nem is élünk saját létet,
meghasonlottak vagyunk!

Jó ez így? Csak ez a kérdés.
Mi lehet a válaszod?
Mások írják meg a sorsod,
nélkülük nincs támaszod?
Vagy tényleg csak rabként éled
végig ezt az életet?
Ha így élsz, nem irigyellek,
s nem is cserélnék veled!

Nem vágysz olykor szabadságra,
hogy élvezd az életet,
inkább csak mutogatsz másra,
s nem érted a lényeget?
Keresed a lét értelmét,
miért jöttél, mért vagy itt?
Akkor miért hagyod veszni
ifjúkori álmaid?

Mi lenne, ha lebontanád
hazugság-börtönfalad,
kitárnád a börtönajtót,
s ki engednéd önmagad?
Mi lenne, ha szabad lennél
és élnéd az életed,
s olyan lenne a világod,
amilyennek képzeled?

Ébrednünk kell álmainkból,
vagy örökre így marad!
Más szabályoz, meghatároz,
hogyan élhetsz, s mit szabad!
Lassan elpusztul világunk,
s elveszik a kenyerünk!
Hatalmasok játékaként,
csak rabszolgák lehetünk?

Aranyosi Ervin © 2023-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Úgy tűnik…


Aranyosi Ervin: Úgy tűnik…

Úgy tűnik elszaladt velünk a ló,
s nem tudjuk, mi lenne nekünk a jó,
világunk süllyed, mint lékelt hajó,
lehet, az élet nem nekünk való?

Tennünk kéne, hogy ne így legyen,
át kéne jutnunk a gond-tengerenen,
szívünkből tűnjön el a félelem,
élhessünk boldogan e szent helyen!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Úgy tűnik nem érted ezt a zenét,
lehet még holnapunk gyönyörű szép,
képzeletünkkel, ha teremtenénk,
lehet, hogy újra nagy nemzet lennénk!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Úgy tűnik a ló elszaladt velünk,
új csak akkor jön, ha felébredünk!
A képzeletünkkel teremthetünk,
egy világot jobbá szerethetünk!

Refrén:
Ami kell, ami kell,
csak tőlünk jön el,
teremtve, szeretve,
megélni kell!
Ott ragyog
felettünk az égi jel,
a holnapot képzeld el!

Aranyosi Ervin © 2023-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!


Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!

Szeretettel, vidámsággal,
búcsúztasd a régit el,
jó érzés szálljon szívünkre,
legyen ez egy égi jel!
Nevessünk, mint rossz poénon,
s tegyük félre, ami bánt.
emeljük fel a világot,
a hazug korszak lejárt!

Hadd győzzön már az igazság,
ezt kívánom teneked,
tegye szebbé a világot
végre béke, s szeretet!
A szeretet felszabadít,
érzésekkel gazdagít,
ezzel kéne megtöltenünk
életünk szép napjait!

Okkal születtünk e Földre,
keressük hát az okot!
„Fényből jöttem, fénnyé váltam,
sötétből kiragyogok!”
Ezt kellene megértenünk,
s együtt tenni dolgunkat,
a holnapunk rajtunk múlik,
írjuk szebbre sorsunkat!

Ne a félelem vezessen,
ne hallgasd, ki riogat,
rég rossz, hogyha sorsot nékünk
idegen kéz írogat!
A hatalom, rossz kezekben,
nem szolgálja népedet,
ez a világ gazdaságtól
és a pénztől rég beteg!

Te is, Isten gyermekeként
teremthetsz egy szebb jövőt,
nem kell rettegéssel várnunk
mételyező szemfödőt!
Átírhatod a világot,
hol ma még a PÉNZ az úr,
a sötétség fellegvára,
ha akarod, szertehull!

Ám, ezt együtt kell akarnunk,
felnyitva a szemeket,
együtt, békés eszközökkel,
s vezessen a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!