Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elég, ha…


Aranyosi Ervin: Elég, ha…

Lehetett volna jobb is,
lehetett volna szebb,
lehetett volna kétszer nagyobb is,
mint amekkora lett!

Lehetett volna teljes,
vagy lehetett volna kevés,
lehetett volna bonyolult is,
hogy ne érje fel az ész!

Nem kell olyan,
nem kell olyan,
ami teljesen rendben van,
tökéletes
és méretes,
milyenre vágynak annyian.

Elég ha jó, elég, ha jó,
s úgy úszik, mint egy nagy hajó!
Elég, ha száll, füvet kaszál,
ezer viharral szembe száll!
Elég, ha fut, vagy csak gurul,
ha elfárad, hát felborul.
Jó az, ha olykor megvadul,
máskor meg kis darabra hull.

Nem kell nekem tökéletes,
elég ha szívemért repes!
Elég lehet, ha megfelel,
de kedves és szeretni kell!
Nem baj, ha rossz, elég, ha szép,
ha nekem adja mindenét!
Elég nekem, ha elfogad,
sosem keresne másikat!

Lehetett volna egyszer,
vagy többször, s ez lényeges,
rájöttem réges-régen,
semmi sem tökéletes!

Lehetett volna teljes,
valami nagy csoda,
lehetett volna elmés,
vagy olyan kis ostoba.

Nem kell olyan,
nem kell olyan,
ami teljesen rendben van,
hibája is
lehet nagy kincs,
tanít, anélkül tudás nincs!

Elég, ha jó, elég ha szép,
elég ha szebb jövőt remél,
elég, ha olykor átölel,
és ettől új világ jön el!
Elég, ha van, s már végleges,
s elég, ha csak különleges!
Elég nekem, nem vágyom én,
nagyobb kincsre, e földtekén!

Aranyosi Ervin © 2023-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Figyelek rád!


Aranyosi Ervin: Figyelek rád!

Figyelek rád és megérintem lelked,
ha szólok, szavam lágyan simogat.
Mert önmagad, úgy kell megünnepelned,
hogy tudd, hogy érezd, a csodám te vagy!

Figyelek rád, s ha tudlak, felemellek,
s mint szomjazó, úgy iszom szép szavad.
A hallgatással téged ünnepellek,
hogy érezd, lelkem általad szabad!

Figyelek rád és elnyerem figyelmed,
titkunk elvész, mindent kimondhatunk.
Büszke lehetsz és nincs mit irigyelned,
hisz egyaránt csak adunk és kapunk!

Figyelek rád és magam többnek érzem,
gazdagodom a perc csodáival,
köszönöm hát, hogy benned lehet részem,
örül lelkem, mikor beszélni hall!

Figyelek rád! Egymás szemébe nézve,
elmerülve, csak csendet hallgatunk.
Szép fényt gyújtunk az örömöt tetézve,
s a csend mélyében összeolvadunk!

Figyelek rád, amikor átölellek,
minden rezgésed lassan átveszem,
a lelkeink közös otthonra lelnek,
s akkor is látlak, ha behunyom szemem!

Aranyosi Ervin © 2022-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Olyan jó, hogy újra itt vagy


Aranyosi Ervin: Olyan jó, hogy újra itt vagy

Szemedbe nézek, s rám ragyog,
mint fenn az égen a csillagok,
szemembe nézel, s átölelsz,
érzéseimre így felelsz
nekem.

Eljöttem végre és itt vagyok,
tudom, a szemed mért ragyog.
Tudom, sokáig vártál rám,
kiszáradt torkom és ég a szám,
igen!

Refrén:
Olyan jó, hogy újra itt vagy kedvesem,
olyan jó, hogy újra itt vagy én velem,
olyan jó, hogy újra itt vagy, vártam rád,
gondolatom minden éjjel nálad járt

Így, kéz a kézben jó veled,
a szívünk dobban és szeret,
közös a dal, amit dobog,
együtt vagyunk mi boldogok,
igen!

Refrén:
Olyan jó, hogy újra itt vagy kedvesem,
olyan jó, hogy újra itt vagy én velem,
olyan jó, hogy újra itt vagy, vártam rád,
olyan jó, hogy szíved végre rám talált!

Aranyosi Ervin © 2022-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vallomás virággal


Aranyosi Ervin: Vallomás virággal

Apró, kis ajándék,
igazából jelkép!
A szívemet adnám,
ha tiédre lelnék,
ha a te szép szíved
be tudná fogadni,
ha érzéseimre
választ tudna adni.

Nem is várok érte
semmi mást cserébe,
költöztesd a szíved
ide az enyémbe!
Hidd el jó helyen lesz,
szeretettel őrzöm,
legboldogabb leszek
majd ezen a földön.

Aztán átölellek,
amikor csak lehet,
a szívemhez húzom
gyönyörű szívedet,
szádra csókot adok,
szerelem pecsétet,
amely boldoggá tesz,
érzésekkel éltet.

Fogadd szeretettel
ezt a kis virágot.
Nem adhatok többet,
csak egy szebb világot,
ahol csak mi vagyunk,
összeér a kezünk,
a közös csodába
belemerítkezünk.

Apró, kis ajándék,
fogadd el, hát tőlem!
Hozd ki a legjobbat
mindig énbelőlem!
Hadd lehessek azzá,
akivé szeretnék,
tudom, hogy nélküled
biztosan elvesznék.

Légy hát az angyalom,
szívet őrző társam,
tedd, hogy világomat
mindig szebbnek lássam!
Ígérem, hogy én is
szebbítem világod,
fogadd szeretettel
ezt a kis virágot!

Aranyosi Ervin © 2019-12-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Fotó: Irina Nedyalkova

Aranyosi Ervin: Kimondani a szót: – Szeretlek!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
az önmagában nem elég!
Tudatni is kell, éreztetni,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek!
naponta többször kéne még,
szemébe nézve, átölelve,
amíg a szívbe beleég!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
jövőre néző biztatás,
varázslás az, csodateremtés,
és biztonságba ringatás.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
tán egyszerű, talán kevés,
de szárnyal tőle minden lélek,
ha jár hozzá egy ölelés!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak szívből, s őszintén szabad!
De mondd ki bátran, amit érzel,
tegyen boldoggá szép szavad!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nyugtatás, s megerősítés,
a legszebb szó, amit csak adhatsz,
amit a szív, a szívbe vés.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
nem játék az, nagyon komoly,
hát akkor mond, ha így is érzel,
s kísérje azt egy szép mosoly!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
örömöt ünneplő csoda,
szoros szövetség szép szíveknek,
naponta többször add oda!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
kimondani csak, nem elég!
mutatni is kell és megélni,
hiszen az élet vele szép.

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
akkor szabad, ha elhiszed,
amikor élőn lángol benned,
amikor adni tud szíved!

Kimondani a szót: – Szeretlek! –
csak akkor nyújt közös vigaszt,
ha nem csak adsz, képessé váltál
szíveddel elfogadni azt!

Aranyosi Ervin © 2019-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell egy barát!

Aranyosi Ervin: Kell egy barát!

Többet tudunk a világról,
mint a felnőtt emberek,
mert tudjuk, hogy barát nélkül
szépen élni nem lehet.

Kell, akinek elmeséljük
szívünk féltett titkait,
aki sosincs messze tőlünk,
aki velünk itt lakik.

Kell, akit átölelhetünk,
kivel szép gödröt ásunk,
kell ki minden érdek nélkül
lesz a játszópajtásunk.

Kell, ki ha kell, értünk morog,
értünk dobog a szíve,
aki miatt itt maradunk,
sosem vágyunk messzire.

Aranyosi Ervin © 2013.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen érzés?

Aranyosi Ervin: Milyen érzés?

Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szét terül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?

A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem műlik tovább,
s a percet élvezed?

Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed,
átölel, s bókot mond?

Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!

Aranyosi Ervin © 2013-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin Felébredtem, itt vagyok!


Aranyosi Ervin Felébredtem, itt vagyok!

Felébredtem, itt vagyok,
éhes vagyok, mit kapok?
Aztán ki játszik velem?
– Ha simogatsz kedvelem.
Mikor átölel karod,
dorombolok, jól vagyok!
Helyemet megtalálom,
aztán elnyom az álom.
Felébredtem, itt vagyok…

Aranyosi Ervin © 2013.04.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó!


Aranyosi Ervin: De jó!

De jó, hogy átölelsz,
idebújok hozzád.
Így könnyebb feledni
a világ minden rosszát.
Érzem a szívemmel,
szereteted árad.
Nincs is a világon,
jobb ember tenálad…

Aranyosi Ervin © 2013-02-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva