Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
29

By

Aranyosi Ervin: Teremtés 3. rész

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtés 3. rész
(Ballada a Szeretet Fénye alapítvány
30. évfordulójára)

Rajtad a sor szeretet-testvérem,
mert nem csak nekem van itt küldetésem!
Rajtad is múlik a jelen, s a jövő,
mert lelkedben él az álmokat szövő,
ki szeretve teremthet holnapot,
amelyben te is, és én is ott vagyok.

Szükség van rád, a személyes példádra,
hogy megmutasd, a lelked mire vágyna,
s ehhez előbb szeretned kell magad,
mert nélküled lelked árva marad!
Mert úgy más sem tud majd szeretni,
pedig a célod: jól szeretve lenni!

Szeretve lenni, és viszont szeretni,
ez tud csupán élőn boldoggá tenni!
Anélkül lelked kietlen, kopár,
hiába kedvességre és jó szóra vár.
Így ültess el másokban is hitet,
mert szívüket szíved érinti meg!

Nyisd meg szíved, tárd ki kapuját,
hadd lépjen be, aki szeretni lát,
hadd legyen képes ő is jól szeretni,
és a világát boldogabbá tenni!
Hiszen szeretni is tanulni kell,
a szív szavára másik szív felel.

Ne másra várj, csak szeresd önmagad,
s azt, aki vagy, másnak örömmel add!
Meglátod majd, lelked visszhangra lel,
a szeretetre sok éhes szív felel.
És melléd áll, és boldogan ölel,
s az érzések közt sok örömre lel.

A sorsodat azt te kovácsolod,
s nem könnyebb úgy, ha társad okolod,
megváltani csak te tudod magad,
ha vársz vele, az élet elszalad.
Légy méltó ahhoz, akivé lettél,
akit szomorúvá, vagy boldoggá tettél!

Mert szeretni születtél le a Földre,
és lelkedből a jót adni örökre.
Csepegtetni a fényt mások szívébe,
az elárvultat boldogabbá téve.
Szeretet-csepped szórjad a világra,
hadd gyúljon tőle az érző lélek lángra.

Ha szívedet mások elé kitennéd,
majd egyre többen állnának temelléd!
Befogadna az emberség óceánja,
s körülölelne a cseppjeinek árja,
s felvállalhatnád büszkén, aki vagy,
ki egymagadra téged sose hagy.

Hát szeress, s légy a földi mennynek része,
vegyen körül az öröklét egésze!
Legyünk eggyé, közösen álmodók,
az életünkbe örökös fényt hozók!
Lépkedjünk újabb harminc év elébe,
s vigyük világunk a jólét közelébe!

Ha képesek leszünk csak adni, adni,
a szeretetben végleg megmaradni,
ha kéz a kézben járunk angyaltáncot,
és felemeljük az egész világot,
ha felemelünk minden létezőt,
ha megetetünk minden éhezőt!

Ha csak jóról szól a tapasztalás,
nem lesz elmúlás, nem lesz meghalás.
A Föld s az Ég egy szép nap összeér,
és minden lélek egy nyelven beszél,
s e közös nyelv a szeretet nyelve lesz,
mely minden lénynek örömet szerez!

Aranyosi Ervin © 2026-04-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
28

By

Aranyosi Ervin: Teremtés 2. rész

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtés 2. rész
(Ballada a Szeretet Fénye alapítvány 30. évfordulójára)

Történt egyszer földi létben,
’kilencszázkilencvennégyben,
valahol és valamikor
élt egy srác, Putnoki Tibor,
ki már élt negyvennyolc évet,
s nem kényeztette az élet.

Volt családja, sok kalandja,
sérülése, bonyodalma,
búja-baja, nehézsége,
s nem volt túl jó egészsége.
Lét-próbáit megoldotta,
s volt, hogy el is bukott rajta.

Emberi életét élte,
s mindig a jobbat remélte,
különleges volt, s egyedi,
s léte nem hagy nyugtot neki!
Mindig tovább akart lépni,
s világát máshogy szemlélni.

Többet akart annál ő rég,
mit nyújthat a lehetőség.
Ám az élet megakasztja,
útja sarába ragasztja.
Szóval épp abban az évben
eljött neve napja szépen.

Tibor napon, tíz órakor
misztikumba került Tibor.
Mert az élet vele megállt,
s kilenc perces csodát kreált.
Túllépett az életen,
és kitágult a végtelen.

Túl a fizikai léten
megélt valamit a fényben,
s összeért a Föld az Éggel,
s találkozott a Fényességgel.
Magával a szeretettel,
amit szívvel lát az ember.

Jóisten volt, fény alakban,
s több fényt látott, mint a Napban.
Teremtője előtt állott,
s lám, egy életfilmet látott.
Benne mennyi bántás, vakság,
tévedés, méltánytalanság.

Az embereknek szólni kéne,
hogy életét ne így élje!
Hisz mily kevés a szeretet,
mely jobbá tesz embereket!
Szólni kéne, jót mutatni,
s másokban a jót kutatni.

Felnyitni a szemeket,
hogy nagyon kell a szeretet!
A Jóisten mondta néki:
látom, tiszta lelked érti.
Menj hát vissza, s tedd a dolgod,
tegyél jobbá, s legyél boldog!

Menj hát vissza fiam, kérlek,
s tanítsd, miről szól az élet!
Bár Tibor ott maradt volna,
ott, hol minden fényről szól ma!
Ám az Isten visszaküldte,
legyen más lelkeknek tükre!

Visszatért kínnal, keservvel,
feladattal, szeretettel,
mert a hűség kötelezte,
földi létbe levezette.
Visszatért, hogy tegye dolgát,
megmutassa azt, mit jól lát.

Tanítani, jobbá válni,
szeretet ügyét szolgálni,
a hogyan-t is megmutatni,
lelkeknek jó hitet adni.
Tette dolgát, és tanított,
alapítványt alapított.

Ez lett a Szeretet Fénye,
s elkísérte felesége.
Piroskával kézenfogva,
hitükben meg nem inogva
alakítottak csoportot,
mit kettejük szívén hordott.

Hétköznapi emberekből
állt csoportjuk, akik ettől
talán többé, jobbá váltak,
szerető útra találtak.
Jászdózsán, majd Jászberényben,
Maklár, Eger fürdött fényben.

Végül aztán Budapesten,
később külhoni terekben,
folyt már a fénylényi munka,
sokszínűséget tanulva.
Sokféleség jellemezte,
s a világot leképezte.

Nekik beszélt szeretetről,
s mindenki meríthet ebből.
Együtt kezdtek gondolkodni,
közös szekerüket tolni.
És lettek behangolások,
kezelések, s más jóságok.

Közösen, egymásért, együtt
világunk jobbá szeretjük.
Igazán emberré váljunk,
igaz, jó útra találjunk!
Önmagunkat elfogadjuk,
s valós belső fényünk adjuk!

Megélni a mindenséget,
világunkkal az egységet.
Hisz mind EGY-nek része vagyunk,
s egymásban mély nyomot hagyunk.
Keressük a teljességet,
eggyé téve engem, véled!

Ez, mit szeretetnek hívnak,
mire társaink tanítnak.
Mint jó tükör, adok-kapok,
s gyűlnek a tapasztalatok.
Másokat jóvá szeretve,
növekszik a jóság egyre.

Ha lelkünkben nincsen kétség,
eloszolhat a sötétség.
Fénnyé válunk, te is, én is,
s így lesz a szeretet, fény is.
Miként a mennyben, úgy a Földön,
fényemet másokba töltöm!

Mint egy égig érő létra,
akinek csak egy a célja:
együtt élni szeretetben,
s ne maradjon szeretetlen!
A létrának hét fokán,
hét szinten, és hét csakrán.

Hét aurarétegen,
hét síkján az életen.
Így az egy, három, a hét
mint teljesség jut eléd.
Megérteni az élet célját,
mindent tudatosan élj át!

A Teremtőnk része vagyunk,
s létet megélni akarunk,
megismerve önmagunkat,
bejárandó lét-utunkat,
élni élő szeretetben,
együtt mind-mind, egy az EGY-ben!

Részként élni teljességet,
másban látni tükörképet,
ami jó, és ami tanít,
szerető lénnyé alakít.
Másokban a jót kell látnom,
s jobbá tenni a világom!

Szeretetben megfürödni,
más fényétől tündökölni,
s adni egy részt önmagamból,
ami mást is jobbá hangol!
S nem csak várni, nem csak lenni,
másokat boldoggá tenni!

Így válhatunk szeretetben
eggyé, az isteni rendben.
Kettő között a harmadik
a Szeretet, s köztünk lakik.
Így lesz az emberiségben
egység majd az emberségben.

E hármasság a mi vágyunk,
s hisszük, hogy jó úton járunk.
Földön is lesz, miként mennyben,
egy világ él szeretetben!
Ha ragyog szeretet fényünk,
végre mind a mennybe értünk!

Aranyosi Ervin © 2026-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
27

By

Aranyosi Ervin: Teremtés 1. rész

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Teremtés
(Ballada a Szeretet Fénye alapítvány 30. évfordulójára)

Teremtés 1. rész

Egyszer volt, már nagyon régen,
élt az EGY a fényess-Égben,
rajta kívül nem volt semmi,
hát tudattal kéne tenni!
Megtapasztalni akart,
s egy világot kiagyalt.

Kíváncsi volt önmagára,
magában rálelt a vágyra,
s mivel ő volt a TUDAT,
keresett egy új utat,
hol a szabad akarat
célja a tapasztalat.

Létrejött az AKARAT,
aztán tovább is haladt,
s arra érzett már kísértést,
hogy megalkossa az ÉRZÉS-t.
Mikor megvolt mind a három,
eggyé is vált mindenáron.

TUDAT, AKARAT és ÉRZÉS
az úton az első lépés,
hiszen máris teljesebb lett,
így hát tovább is teremtett.
Elgondolás, tettrekészség,
érzelmekkel teli LÉT-ség.

Óhaját kivetítette,
s a HET-et megteremtette.
Létrehívott hét szeráfot,
kiket tudattal megáldott,
s mert az akarat nagy érték,
nekik adta. De nem kérték!

Rájuk bízta, vigyék tovább
a teremtést, az élő csodát,
ám ők nagyon nem akarták,
a nagy álmot megzavarták.
Elvesztették a nagy kincset,
szabad akaratuk nincs meg.

Sajnálta hát a Jóisten,
hogy akarattal bíró nincsen,
s ahogy egykor a nagy HET-et,
teremtett kis embereket.
Ám azokból nagyon sokat,
kiket gyermekévé fogad.

Szabad akaratot adott,
s ez az emberekre hatott.
Éltek vele, s visszaéltek,
s létrejött az önző érdek.
Jött hát a sok kalamajka,
egymást bántó, ronda fajta.

Ebből káosz kerekedett,
mi bántja az embereket,
felborítva ősi rendet,
sok-sok fájdalmat teremtett!
Szólt a Jóisten a HÉT-hez,
mert az ő szíve is érez.

Csináljanak végre REND-et!
Az ember KÁOSZ-t teremtett!
Ám az ember izgett-mozgott,
a világon egyre rontott,
és ez így ment korokon át,
s nem kereste a JÓ okát.

Közelebb ment Istenéhez,
ő tervez, és Isten végez.
Hisz az Atya észrevette,
teremtménye úgy szerette,
ahogy ő a teremtményét,
benne látva tükörképét.

Lám csak, jó az Isten, jót ád,
felvitte az ember dolgát!
Így az egyensúly felborult,
világ felett bealkonyult.
Aztán minden kettészakadt,
s ebből persze több gond fakadt.

Létrejött a nő s a férfi,
aki egymást meg nem érti,
és a világ kettőssé lett,
a nappal párja az éj lett.
Lett születés, és lett halál,
s minden, ami párra talál.

Az ember addig fészkelődött,
míg egy sorozat elkezdődött,
drámai volt, és végzetes,
s olyan fájón ígéretes.
Nem is volt a célja más,
csak minél több tapasztalás.

Keletkezett sok új világ,
dimenzión, bolygókon át,
létrehozva lét-tereket,
sorssal vívódó lelkeket.
Megalkotott természetet,
boldog élőt, s enyészetet.

Ez mind az emberre hatott,
ki többet tapasztalhatott.
Hogy teremtője tudja jól,
saját világa róla szól.
Csak gyűlt a sok tapasztalat,
mert az idő folyvást haladt.

A Teremtő is álmodott,
egy nagy könyvtárt létrehozott,
összegyűjtve, amit talált,
amit teremtettje csinált,
s egyre többet s többet tudott
magáról, aki alkotott.

Az embertől tanult magáról,
s a megteremtett szép világról,
melynek fénylőn is szólt dala,
de volt árnyékos oldala.
Így vált legkisebb gyermekéből
a kedvenc, kit ismersz már mesékből.

Az ember lett a legfontosabb,
aki így teremtett sokat.
Mert tovább vitte a teremtést,
tapasztalást és megcselekvést.
Az ember lett a középpontban,
és tette dolgát izgatottan.

Teltek hát, s múltak a korok,
mint könyvekben leírt sorok,
s egy planétával többje lett,
amely kapta a Föld nevet.
Az ember rosszul álmodott,
bántó volt, s megátalkodott!

Az ANYAG-ba beleragadt,
s jó benne oly kevés maradt.
Kilépni onnan nem tudott,
az árnyékkal megalkudott!
Így Atyja ellen fordult hát,
s a szeretettel szembeszállt!

Elvesztette hát önmagát,
s a visszaútra nem talált.
Elfelejtette, hogy mit jelent
a jó érzés, a szeretet.
Hogy mit jelent fénylényként élni,
és megtanult rettegni, félni.

S akkor eljött az AKARAT,
s Jézus képében itt maradt.
Az embernek példát adott,
Isten fiaként alkotott.
Mutatott élő szerepet,
hogyan gyógyít a szeretet.

Az ember halálra ítélte,
bármily csoda volt ittléte,
nem igazán ismerte fel,
hiába annyi égi jel,
nem akart nyomába lépni,
folyton szeretettel élni.

Mindig akadt egy kisebbség,
akik a többséget lesték,
megfigyelték és uralták,
mérgezetté vált a világ.
Hát elpusztult a szeretet,
keresztfáján kiszenvedett.

S miért kellett meghalnia,
hiszen ő az Isten fia?
Igaz, aztán harmadnapon
feltámadott, s élő vagyon.
A Hetek meg egybegyűltek,
s az ember felett törvényt ültek.

Az égi sereg hét vezére
mégsem juthatott döntésre,
bár hárman kijelentették:
vesszen a Föld, s legyen emlék!
Hárman viszont mást akartak,
még egy esélyről szavaltak.

A hetedik mást javasolt,
a tapasztalásról dalolt:
– Menjünk csak le mind a Földre,
olyan földi gúnyát öltve,
s vizsgáljuk az embereket,
maradt-e bennük szeretet!

Így is tettek, le is jöttek,
vizsgálódnak, érdeklődnek,
él-e még az emberekben
szeretetfény a lelkekben?
A Földet így megmenthetjük,
ha egymást jobbá szeretjük!

Aranyosi Ervin © 2026-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szívet cseréltünk

Szemedbe nézek, és lelkedbe látok,
benne egy rokon lelket találok.
Hasonló érzések vezetnek minket,
hasonló út vonzza a lépteinket.

Nem vagyunk egyformák, miért is lennénk,
egy azon levegőt, miért is vennénk?
Miért is szívnánk el, nem hagyva másnak,
miért ne hagyhatnánk sok másik társnak?

Ám, amit gondolunk, hasonló mégis,
és közös sorsot formált az Ég is!
Közösen és szépen megélni létünk,
így hát egy együtt jó, szép útra léptünk.

Fogom a kezed és vezetlek téged,
és te is mutatod, hogy merre lépjek.
Egymásra gondolva, egymásnak élünk,
s mindketten egy boldog jövőt remélünk!

Egymásra figyelve, sokkal szebb minden,
a szívem adom, mert szebb kincsem nincsen,
s kapom a tiédet, szívet cserélünk,
másikét őrizve, szeretve élünk!

Aranyosi Ervin © 2024-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
9

By

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon (Lépcső a mennybe)

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon
(Lépcső a mennybe)

Emlékszem, egyszer rég,
ott fenn nevetett az ég,
és a kékségben szép felhők szálltak.

Fénylőn ragyogott a Nap,
mikor én megláttalak,
s álmaim végre valóra váltak!

Csak jöttél én felém,
körben átkarolt a fény,
Éreztem, te vagy az, kire vártam,
Az én szívem rád talált,
és a lámpám zöldre vált,
boldoggá és oly szabaddá váltam!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Emlékszem, egy napon,
az én szívem fájt nagyon,
s nem leltem helyem itt lent a Földön!
Végtelen volt bánatom,
nem találtam otthonom,
Úgy éreztem ez a világ egy börtön!

Aztán felkelt a nap,
mikor én meg láttalak,
éreztem tőled szabaddá válok,
Magányom véget ért,
hálát adtam mindenért,
általad végre szabadon szállok!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Aranyosi Ervin © 2024-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
19

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
23

By

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Paráda Zsolt fotója

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Az ölyvnek fázott a lába,
szüksége volt hát gatyára.
Elrepült tehát a tóhoz,
az ott lakó rák-szabóhoz!
Ám a ráknak nem volt vászna,
a raktárba hátra mászna,
de ott nem lelne csak selymet,
az meg pont a sasnak kellett!

Szólt az ölyvnek, hozzon vásznat,
mert különben tovább fázhat.
nem lesz nadrágja, gatyája,
és lefagyhat a bokája.
Hej, az ölyv csak bosszankodott,
de fogta a vándorbotot,
s nekivágott a világnak,
hogy elhozza azt a vásznat!

Ahogyan szállt fenn az égen,
lent egy embert látott éppen,
vagyis, olyan emberformát,
ki szél ellen tette dolgát!
Oda is szállt a vállára,
amit takart színes sálja.
A nyakában az lobogott,
s madarakat riogatott!

Ő volt a madárijesztő,
kitárt karja is volt kettő,
fején, mint a csőszön, kalap,
ami e szakmában alap.
Hát így szólt az ölyv a bábhoz,
így kezdett alkudozáshoz.
Minek ez a csúf sál neked,
ha süt a Nap, nincs meleged?

Mi lenne, ha nekem adnád,
tudod, kéne egy szép nadrág,
és a Rák azt meg is varrná
– már ha túlélni akarná,
mert ha nem, hát úgy felbosszant,
csipkedni fogom naphosszat!
Ha varr, kaphat fizetséget,
fizetek egy jó ebédet!

Szóval, adod azt a sálat,
vagy átszabjam az orcádat,
minden egyes szalmaszálad,
külön-külön széllel szállhat!
Ám a bábu csendben maradt,
felbosszantva a madarat!
Ha nem adod önként nekem,
a nyakadról letekerem!

Elkezdte a sálat húzni,
a bábuval háborúzni.
Az meg veszni hagyta kincsét,
inkább, mint, hogy leterítsék.
És az ölyv, sok karma között,
a sállal párat körözött,
majd felszállt az égbe vele.
Oda is volt útlevele.

Aztán megint ment a tóhoz,
az ott hagyott rák-szabókoz.
Megvan nadrághoz az anyaga,
s ha a szabó nem lesz hanyag,
akkor végre elkészülhet,
az ölyvre nadrág kerülhet!
Így lett hát az ölyvből gatyás,
jobban is fest, mi-tagadás!

Aranyosi Ervin © 2024.05.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
9

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
15

By

Aranyosi Ervin: Bányászsors

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Bányászsors

Bányában telik fél életünk,
és nem félhetünk,
tudjuk Isten velünk.
Egymáson tartjuk folyton szemünk,
Bányászként ez a sors jut nekünk.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Bányában telik fél életem,
de ott van nekem,
az én kedvesem,
műszak végén az órát lesem,
újra öleljem és velem legyen!

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

A bányában csak a dolgom teszem,
és nem jár eszem,
a vészhelyzeten.
Sok társam, ma már nincsen velem,
bányászként vajon mi jut nekem?.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

Aranyosi Ervin © 2024-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
16

By

Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Mike Balázs grafikája: Mén asszonya – Menyasszony

Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Szerelemben együtt futottak,
együtt messzebbre is jutottak,
hajtotta vágy a szívüket,
felszítva élőn szép tüzet!

Aztán, végül eljött a nász,
beérett, mint a jó kovász,
kenyérbe sült, jövőt adott,
termőre váltott ősmagot!

És egyesült a Föld, s az Ég,
így lett kettőből szép egység,
befogadta a mindenség,
hogy öröklétét hirdessék!

Az életből teremtetett,
csodát adott, új életet,
s hordta a ménnek asszonya,
áldás szállt rá, de jókora!

Méhében az áldott teher,
mely gondoskodást érdemel,
mely hordoz egy szebb holnapot,
amit a boldog perc adott!

Menyasszonyból szép anya lett,
büszkén lépdelt a föld felett,
s világra hozta szép fiát,
akit nagybüszkén élni lát!

Csikója lett, fickándozó,
reményt, holnapot hordozó,
csillag ragyogott homlokán,
s futott szülei nyomdokán.

Boldog volt a mén asszonya,
rálelt a lét aranykora,
beteljesült, mit álmodott,
a létbe értelmet hozott!

Holnapnak adott életet,
s hitet, hogy az majd szép lehet!
A lét-patak tovább folyik,
s lesz még ki jövőt álmodik!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

« Older Posts