Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Aranyosi Ervin: A mén asszonya (menyasszony)

Szerelemben együtt futottak,
együtt messzebbre is jutottak,
hajtotta vágy a szívüket,
felszítva élőn szép tüzet!

Aztán, végül eljött a nász,
beérett, mint a jó kovász,
kenyérbe sült, jövőt adott,
termőre váltott ősmagot!

És egyesült a Föld, s az Ég,
így lett kettőből szép egység,
befogadta a mindenség,
hogy öröklétét hirdessék!

Az életből teremtetett,
csodát adott, új életet,
s hordta a ménnek asszonya,
áldás szállt rá, de jókora!

Méhében az áldott teher,
mely gondoskodást érdemel,
mely hordoz egy szebb holnapot,
amit a boldog perc adott!

Menyasszonyból szép anya lett,
büszkén lépdelt a föld felett,
s világra hozta szép fiát,
akit nagybüszkén élni lát!

Csikója lett, fickándozó,
reményt, holnapot hordozó,
csillag ragyogott homlokán,
s futott szülei nyomdokán.

Boldog volt a mén asszonya,
rálelt a lét aranykora,
beteljesült, mit álmodott,
a létbe értelmet hozott!

Holnapnak adott életet,
s hitet, hogy az majd szép lehet!
A lét-patak tovább folyik,
s lesz még ki jövőt álmodik!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva