Aranyosi Ervin: Madárijesztő


Aranyosi Ervin: Madárijesztő

Tökös legény és mégis mamlasz.
Vele nem, csak rajta mulathatsz!
Ölelését hiába várod,
s nem enyhíti a rút magányod.
Együtt és mégis külön éltek,
soha egy jó szót nem cseréltek.
Hiszed, megtudod változtatni,
de mindig ilyen fog maradni!

Nem hal bele szerelmi vágyba,
s hiába is cipeled ágyba,
nem ad szerelmet, vagy családot,
igaz, csak jó szokással áldott!
Nem veszekszik, csak tűri sorsát,
nem adja léte sava-borsát,
nem is lehet hát tűzbe hozni,
nincsen értelme felpofozni!

A madarakat riogatja,
hogy sikerül-e, meg nem hatja.
Monoton sorsát némán tűri,
a konfliktust mind elkerüli.
Szembeszáll akár zúgó széllel,
ott ácsorog nappal és éjjel.
Ki megkívánja azzal táncol,
s nem hordja el a pénzt a háztól!

Nem várja kocsma, nem lesz hűtlen,
ott ácsorog csak egykedvűen,
szíve tiéd, ha megszerezted,
örökös társ, ha megszeretted.
Öltöztetheted más gúnyába,
s nem orrol meg, ha vágod hátba,
mert egyszerű az élete,
így aztán nem is hal bele.

Ám tökfeje olykor leolvad,
és abban bízik, hogy te jól vagy!
Örök imádon, mindig rád vár,
a szerelmére rászolgáltál!
De jól vigyázz, mert ő mellette,
elfut a világ. Jobb, ha helyette
egy élő, hús-vér férfit szerzel,
hogy gazdagabb légy pár boldog perccel!

Aranyosi Ervin © 2021.10.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva