Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Mikor elvesztettem szerettemet,
fájdalom járta át a lelkemet.
Ilyenkor kérlek, ne adj tanácsot,
csak felkavar a nyugtatgatásod!
Hisz olyan nagy a veszteség,
s nem vigasztal meg se Föld, se Ég,
de jó, ha itt, mellettem állsz,
és támaszt adsz, és csendre váltsz!

Elég, ha csak fogod kezem,
miközben én emlékezem,
és sajnálgatom önmagam,
hisz lelkembe ma űr zuhan!
Hiánya kínzó fájdalom,
s tudom, neki már jó nagyon,
hiszen a fénybe érkezett,
s többé nem fáj, már nem beteg,
csak megéli azt a csodát,
mit mi is éltünk odaát!

De itt, hatalmas űrt hagyott,
nélküle fájó szív vagyok.
Bármerre nézek nem lelem,
csak álmaimban van jelen.
És nem vigasztal temető,
mert ott biztos nem lehet ő!
Ezért legjobb, ha éltetem,
annyi szép emlék van velem.

Mindazt, mit szépet, jót adott,
ezektől is jobban vagyok!
Életéről beszélj velem,
ha a szépre emlékezem,
olyan, mintha itt lenne még,
kedveskednénk és nevetnénk,
s érezném, mily jó volt vele,
hogy rakta lelkemet tele.

Ne vedd át a fájdalmamat,
attól én nem leszek szabad!
Nekem kell vele küzdenem,
legyűrnöm és megértenem!
Maradj háttérben, így segíts,
ne javíts és ne bátoríts,
csak fogd kezem, érezzem én,
nem te írod a gyászzeném,
csak hagyod bennem szólni azt,
mert énnekem, az nyújt vigaszt.

A sötéttel megküzdök én,
s meglásd, majd pislákol a fény,
majd vesztett kedvem visszatér,
a támaszod így többet ér!
Magam sajnálom, jaj, nagyon,
s az ő hiányát fájlalom.
Tudom, neki, már jobb lehet,
más síkon jár, örül, szeret,
a fényben él szebb életet,
és érti már a lényeget.

Miért jött, mit adott, s kapott?
S ő tudja jól, hogy nem halott!
Hogy mi, hogyan lett volna jobb,
hol hibázott, ha elbukott?
Hogy miért jött, mit tervezett,
volt-e kit jobbá szeretett?
De mi nem értünk semmit még,
tanulnunk kell, hogy lenne szép!

A gyász után felkel Napom,
s a tegnapomnak átadom
az uraló, fájó magányt,
amely fájón szívembe vájt!
Lesz holnap, újra kél a Nap,
s szekerem új úton halad,
s keresnem kell, hogy mit tegyek,
hogy újra teljessé legyek!

Most átélem a bánatot,
ahogy hiánya rám hatott,
és el kell engednem talán,
az életvég tükörfalán.
Tudom, sosem felejtem el,
tanulom, ahogy élni kell
őnélküle, és máshogyan,
szeretve, s újra boldogan!

Szívemben ő majd mindig él,
utamon is végig kísér,
s hiszem, hogy majd találkozunk,
addig egymással álmodunk!
Fel kell dolgoznom, úgy hiszem,
hogy megnyugodhasson szívem!
Ne fájjon, ha rá gondolok,
jusson eszembe száz dolog,
mikor együtt örültünk még,
s tudtuk az élet csodaszép!

Fontos lehet, hát hallgass meg,
hadd öntsem ki, fájó szívem,
hadd könnyebbüljek végre meg,
az elmúlást így értve meg!
Mosoly ragyogjon arcomon,
ha látom, milyen volt egykoron!
Emléke bennem megmarad,
amíg az én időm szalad.

Aranyosi Ervin © 2025-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem elég várni!

Aranyosi Ervin: Nem elég várni!

Nem elég várni folyton másra,
hogy egyszer csak szeressenek,
szeresd magad, így lelhetsz társra,
meg kell nyitnod a szívedet!

Ha önmagad tudod szeretni,
majd más is képes lesz reá,
próbálj meg kicsit fényesedni,
tárd ki a szíved végre már!

Nem elég csak a kart kitárni,
meg kell nyitni a lelket is,
szeretettel a jóra várni,
s megkapja az, ki benne hisz!

Amíg szeretni nem vagy képes,
addig majd más is elkerül,
úgy juthatsz közel más szívéhez,
ha fényed az arcodra ül!

Nem elég sírni bús magányban,
ki kell tárnod az ablakot!
Hadd lássák szerte a világban,
ami a szívedben ragyog!

Aranyosi Ervin © 2024-09-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredező világ


Aranyosi Ervin: Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,
színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!
Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,
szomjat oltó varázsa, az éltető vized!
Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!
A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!
Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,
a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,
érjen el szép szívekhez éltető üzenet!
Az élet szépségében időzzön el szívünk,
álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!
Legyen az ember azzá, aminek született,
járja a Földet körbe a békeüzenet!
Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,
áradjon a világra éltető szeretet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha szíved magányos


Aranyosi Ervin: Ha szíved magányos

Ha szíved magányos,
s elkerülnek téged,
s a szeretetteket
irigykedve nézed,
ha mind rá talál a
boldogság útjára,
s nem a bús borongás
kongó útját járja.

Van úgy, hogy a szíved
nem találja párját,
nem érzi, más szívek
epekedve várják,
akkor muszáj magad,
s szíved megszeretni!
Szeretet tüzével
bátran megetetni.

Van úgy, hogy a szíved
magányba van zárva,
van hogy a kiutat
sehogy sem találja,
akkor meg kell nyílnod,
szíved ki kell tárnod,
és a boldog utat
megmutatja álmod!

Szeresd hát magadat,
tedd rendbe a szíved,
hogy szerethető vagy,
előbb el kell hinned!
Amíg te nem hiszel,
addig mindhiába,
küldj szeretet-jelet
szerte a világba!

Aranyosi Ervin © 2022-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Barátsághoz bizalom kell!


Aranyosi Ervin: Barátsághoz bizalom kell!

A barátsághoz bizalom kell,
mert anélkül nem megy,
aki folyton bizalmatlan,
az magánytól szenved.

Kitárt szívvel boldogabban
élheted világod,
ha belépnek rajta azok,
akikért kitárod.

Szeretettel befogadni
más szíveket könnyebb,
aki nyitott, könnyen ragyog,
ritkábban ejt könnyet!

Könnyebben köt barátságot,
magát jobban érzi,
az aki a többieket
bizalommal nézi!

Aranyosi Ervin © 2022-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!


Aranyosi Ervin: Hallgass szívedre!

Ne gondolkodj, csak hallgass a szívedre!
Mert más is hallgat, hidd el, a tiedre!
Képtelenség bizalom nélkül élni,
a reményt, bezárt magányra cserélni.
Ha szenvedtél, tán tanultál belőle!
Az életet mégsem kapod meg tőle.
Keress inkább örömöt, boldogságot,
s a választ majd szívedben megtalálod!

Ha volt ki szíved érzőn megnyitotta,
s később a kulcsát messze hajította,
bocsáss meg néki, engedd szabadon!
Ne fogyjon el az értő bizalom!
Hidd el, neked rossz, ha szíved bezárod,
csak téged kínoz felvállalt magányod,
s az élet elszáll, elzárva minden szépet,
rossz kedvre ítél, meggyötörve téged!

Hallgass szívedre, s ne félj a csalódástól!
Kell, hogy örömöt, mosolyt remélj mástól!
Remeteként lehet, de nem jó, élni,
életen át a megcsalástól félni!
De tenned kell önmagad érdekében,
mindenkinek egy óhaj él lelkében,
mind azt akarjuk, hogy szeressenek,
hogy álmaink szépek lehessenek!

Ehhez előbb önmagad kell szeretned,
és észrevenned az értékeset benned!
Szívedbe nézz, s ha azt már szépnek látod,
feléd fordul majd kíváncsian világod!
Szívedre hallgass és úgy tedd dolgodat,
legyen világod jobb hely, s te boldogabb!
Hidd el, a sorsod, saját magad teremted,
hallgass szívedre, csak tegyél benne rendet!

Aranyosi Ervin © 2022-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Madárijesztő


Aranyosi Ervin: Madárijesztő

Tökös legény és mégis mamlasz.
Vele nem, csak rajta mulathatsz!
Ölelését hiába várod,
s nem enyhíti a rút magányod.
Együtt és mégis külön éltek,
soha egy jó szót nem cseréltek.
Hiszed, megtudod változtatni,
de mindig ilyen fog maradni!

Nem hal bele szerelmi vágyba,
s hiába is cipeled ágyba,
nem ad szerelmet, vagy családot,
igaz, csak jó szokással áldott!
Nem veszekszik, csak tűri sorsát,
nem adja léte sava-borsát,
nem is lehet hát tűzbe hozni,
nincsen értelme felpofozni!

A madarakat riogatja,
hogy sikerül-e, meg nem hatja.
Monoton sorsát némán tűri,
a konfliktust mind elkerüli.
Szembeszáll akár zúgó széllel,
ott ácsorog nappal és éjjel.
Ki megkívánja azzal táncol,
s nem hordja el a pénzt a háztól!

Nem várja kocsma, nem lesz hűtlen,
ott ácsorog csak egykedvűen,
szíve tiéd, ha megszerezted,
örökös társ, ha megszeretted.
Öltöztetheted más gúnyába,
s nem orrol meg, ha vágod hátba,
mert egyszerű az élete,
így aztán nem is hal bele.

Ám tökfeje olykor leolvad,
és abban bízik, hogy te jól vagy!
Örök imádon, mindig rád vár,
a szerelmére rászolgáltál!
De jól vigyázz, mert ő mellette,
elfut a világ. Jobb, ha helyette
egy élő, hús-vér férfit szerzel,
hogy gazdagabb légy pár boldog perccel!

Aranyosi Ervin © 2021.10.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Ha nincs időd reám,
nem vagy nekem való!
A kongó magányban
ritkábban cseng a szó!
Ritkább a kedvesség,
kevés a szeretet,
ne csak játékot láss!
Egy állat gyereket!
Ne zárj lakásodba
ne tegyél raboddá,
sznobságot tükröző,
hobbi-állatoddá!
Érző lényként jöttem
erre a világra,
szíved válaszoljon
a szép szeretet vágyra!
Ha tisztán tudsz szeretni,
hidd el, meghálálom,
érző, szép szívemmel
jó gazdára vágyom!

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése


Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek!

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva