magány | Aranyosi Ervin versei

dec
9

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin:, gazda, Hobbiból ne tarts!, kedvesség, kevés, magány, szeretet, sznobság, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Ha nincs időd reám,
nem vagy nekem való!
A kongó magányban
ritkábban cseng a szó!
Ritkább a kedvesség,
kevés a szeretet,
ne csak játékot láss!
Egy állat gyereket!
Ne zárj lakásodba
ne tegyél raboddá,
sznobságot tükröző,
hobbi-állatoddá!
Érző lényként jöttem
erre a világra,
szíved válaszoljon
a szép szeretet vágyra!
Ha tisztán tudsz szeretni,
hidd el, meghálálom,
érző, szép szívemmel
jó gazdára vágyom!

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Category: Állatok, természet Tags: : Őszapócska merengése, Aranyosi Ervin, boldogan, emberek, legbutább, magány, rohanó, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…

Aranyosi Ervin © 2020-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: alvó szív, Aranyosi Ervin, csavarog, Hadd gyújtsak fényt, lámpás, Lélek, magány, menekül, nap, szeretet, vers, veszélyes, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, család, egymás, élet, gép, hiányzik, ítélet, magány, mobil, valami, versek 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, csoda, érzés, fagy, fények, Gyújts tüzet lelkekben, magány, mosoly, nap, szeretet, szív, Ünnep, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kutya vágy

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, biztonság, figyelem, kedves, Kutya vágy, magány, szeretet, szeretni, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Kutya vágy

Nahát, de kedves lénynek látszol!
Én tudnálak szeretni!
Szeretnék tartozni tehozzád,
az én vágyam is csak ennyi!
Na még csak az, hogy enni kapjak,
s ahol te élsz, ott éljek,
s a biztonság, hogy nem kell többé,
hogy magánytól féljek.
Odaadom mindenemet,
csak te légy a gazdám!
Szereteted, figyelmedet
majd gyakran ragaszd rám!
Őrzöm házad, birtokodat,
s jó kedved, ígérem!
Csak legyél jó, szeress engem,
ezt az egyet kérem!

Aranyosi Ervin © 2018-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, csoda, kedvenc, lét, magány, szeret, szíved, tiszta, Valaki szeret, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Egy nyelven beszéltek,
a szeretet nyelvén,
s mindent megértetek
egymásra figyelvén.

Ettől a csodától
meggyógyul a lélek.
Szeretetburokban,
tiszta szívvel éltek.

Menekül a magány,
értelmet nyer a lét,
ha szíved kedvence
érkezik meg eléd.

Visszaadja hited,
ami tán elveszett,
hiszen újra érzed,
hogy valaki szeret!

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mást figyelsz

Category: szonett Tags: ajándék, Aranyosi Ervin, élet, jó, magány, másik, Mást figyelsz, Múlt, nap, ünnepel, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mást figyelsz

Van úgy, az ember ürességet érez,
van úgy, hogy szíve nyárban megfagyott.
Van úgy, hogy szóval mindent összevérez,
ha múltja benne késszúrást hagyott.

Van úgy, szemedre vetül múltad árnya,
életed Napját sehol sem leled.
Van, hogy szívedre tör léted magánya,
mert kire vágysz, az nem lehet veled.

Van úgy, hogy látod, ajándék az élet,
s a másik éli, s folyton ünnepel,
s ez felháborít, folyton bosszant téged,
a jó előled miért tűnhet el?

Lám, nem látod, pont ez a te féked,
hogy mást figyelsz, s nem saját léted éled!

Aranyosi Ervin © 2018-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Category: A nap gondolata Tags: élet, időnk, keresd, kulcs, Lélek, magány, sorsa, szeretet, szív, út 1 Comment

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek…
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin. Mi lenne vélem nélküled?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: életem, magány, nélküled, szeret 7 hozzászólás

Mi lenne vélem nélküled?
Ez nem csak kérdés, nem talány!
Felfalna rettegett magány!
Lelkem, akár üres terem,
úgy kongana, s lélegzetem,
sötét ábrákat festene,
és rimánkodnék: – Este ne,
ne leljen rám a gyilkos álom,
hol csak kihűlt helyed találom…

Mi lenne vélem nélküled?
Képzeletem, rút árnyat rajzolna a falra
amit rögtön törölni is akarna.
Üresség súlya nyomná vállam,
s félig tán hinném, holttá váltam,
s nélküled már nem létezem,
s mint füst, eloszlik életem.
Nélküled tán nyom sem marad,
s bámulnám csak az üres falat.

Mi lenne vélem nélküled?
Vágynék rád úgy, mint napsütésre,
s intenék, végre vegyél észre,
és ragyogtasd rám két szép szemed,
mert ez a csöppnyi élvezet,
tudom, mely hozzád elvezet.
Ha kimondom szívem szeret,
várom visszhangod, válaszod!
Addig a lét, nem állapot!

Mi lenne vélem nélküled?
Ha fülem kapuját kitárnám,
s kedves szavad hiába várnám,
mint szomjas föld, tikkadtan az esőt.
Mert csak belőled merítek erőt!
Hangod nélkül lelkem csak kongana,
s az üresség még annyit mondana:
– Benned valami végképp meghasadt,
s a léken át elfolyva elszaladt…

Mi lenne vélem nélküled?
Ha mosolyod nem láthatná szemem,
s átjárná lelkem a félelem.
Nehéz lenne, mint súlyos puszta kő,
s mélybe húzna, hol nincsen levegő,
ott fuldokolnék némán, csendesen,
s nem lenne többé, tudom, semmi sem,
csak szívbe maró, kínzó rémület,
a halál várna reám nélküled.

Aranyosi Ervin © 2015-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Aranyosi Ervin: Őszapócska merengése

Őszapócska ül az ágon, magányában elmerül, bölcsen átlát a világon, nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra, hadd vigye a perceket, tudja, hiába kapkodna, lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget, hogy az ember hogy rohan. Amit egy madár nem érthet: – Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne, mert értünk van a világ! Ha szívünk a jóval telne, s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon, figyel minket, s elmereng: – Legbutábbak a világon, a rohanó emberek…

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről, a Hold pedig csavarog! Kislámpámat meggyújtottam, sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak, ki nem érez, ki nem lát, ragadozók járnak erre, veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe, úgy hívják, hogy szeretet. A fényével beragyogok ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni, ha a magány menekül, felbátorodik a lélek, mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak, lámpát gyújtok hát nekik, a lepkék is ide szállnak, hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben, engedd éledni a fényt! Éljünk végre szeretetben, s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Valami hiányzik

Valami hiányzik ebből a családból… Talán a szeretet, ami szívet ápol? Talán a figyelem, talán egy kis játék, jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család, látok egy gyermeket, de nem látok anyát, és az apuka sincs igazán a képben, elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja, keresi a választ: – Hová tűnt családja? Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek, és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik, lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig? Fogja vajon tudni, miről szól az élet, vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet, hátha talál rajta majd valami szépet? Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni? Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk, s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk. Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban, programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára hidegtől búsuló, bánatos világra. De vajon a szívek, azok is befagynak, átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre, válaszul a hideg téli ridegségre. Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk, van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’! Amit nem takarhat el néhány hófelhő, ami másokra is szeretetet áraszt, hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek. Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek. Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket, mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak, az ünnepi fények szépen felragyognak, s nem látod azokat, kik árnyékban élnek, hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek, akik melegséget, megnyugvást nem lelnek, akik magányosak, s nem értik a létet, kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban? A gyertya fényében, a fenyőfaágban? Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán, vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés, ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés. Hogy kovácsolsz össze szétesett családot, ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen, elárvult lelkeket jó kedvre derítsen? Evésről, ivásról szól csak a karácsony, s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen, magányos szíveken, éhezőn segítsen? Szeretet tüzével olvaszd fel világod, segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen, hogy az árva lélek is életre keljen! Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában, szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot, hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt. Okozzon örömöt a fény születése, s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kutya vágy

Aranyosi Ervin © 2018-09-21. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Valaki szeret

Aranyosi Ervin © 2018-08-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mást figyelsz

Van úgy, az ember ürességet érez, van úgy, hogy szíve nyárban megfagyott. Van úgy, hogy szóval mindent összevérez, ha múltja benne késszúrást hagyott.

Van úgy, szemedre vetül múltad árnya, életed Napját sehol sem leled. Van, hogy szívedre tör léted magánya, mert kire vágysz, az nem lehet veled.

Van úgy, hogy látod, ajándék az élet, s a másik éli, s folyton ünnepel, s ez felháborít, folyton bosszant téged, a jó előled miért tűnhet el?

Lám, nem látod, pont ez a te féked, hogy mást figyelsz, s nem saját léted éled!

Aranyosi Ervin: Keresd az utat!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez! Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez? Képes-e megnyílni, őszintén szeretni, önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek. Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek… Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa, ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni, meghallgatni szavát, s a pártjára állni. Néhány kedves szóval vidítani lelkét, s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel, keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember! Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád, keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Mi lenne vélem nélküled? Ez nem csak kérdés, nem talány! Felfalna rettegett magány! Lelkem, akár üres terem, úgy kongana, s lélegzetem, sötét ábrákat festene, és rimánkodnék: – Este ne, ne leljen rám a gyilkos álom, hol csak kihűlt helyed találom…

Mi lenne vélem nélküled? Vágynék rád úgy, mint napsütésre, s intenék, végre vegyél észre, és ragyogtasd rám két szép szemed, mert ez a csöppnyi élvezet, tudom, mely hozzád elvezet. Ha kimondom szívem szeret, várom visszhangod, válaszod! Addig a lét, nem állapot!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Őszapócska ül az ágon,
magányában elmerül,
bölcsen átlát a világon,
nem megy szembe emberül.

Hagyja hogy az idő sodra,
hadd vigye a perceket,
tudja, hiába kapkodna,
lassítani nem lehet.

Nézi hát a sietséget,
hogy az ember hogy rohan.
Amit egy madár nem érthet:
– Mért nem élünk boldogan?

Hisz, mindenünk meglehetne,
mert értünk van a világ!
Ha szívünk a jóval telne,
s nem lenne gond, ami rág.

Őszapócska ül az ágon,
figyel minket, s elmereng:
– Legbutábbak a világon,
a rohanó emberek…

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Valami hiányzik ebből a családból…
Talán a szeretet, ami szívet ápol?
Talán a figyelem, talán egy kis játék,
jó példa mutatás, kedveskedő szándék?

Ha jobban megnézem, lehet, nem is család,
látok egy gyermeket, de nem látok anyát,
és az apuka sincs igazán a képben,
elmerült figyelme a virtuális térben.

A valóság árva, helyét nem találja,
keresi a választ: – Hová tűnt családja?
Nem baj, neki is majd egy szép mobilt vesznek,
és ha majd akarja, szülei ott lesznek!

De vajon akarja? Vagy majd másra vágyik,
lesz, mi motiválja majd felnőtt koráig?
Fogja vajon tudni, miről szól az élet,
vagy hagyja elfutni? Ez rá az ítélet?

Élőn haldokolva, nyomkodva a gépet,
hátha talál rajta majd valami szépet?
Olyat, mit egymásnak nem akarunk adni?
Nem akarunk érző emberek maradni?

Minden, ami fontos, kívül esik rajtunk,
s elhitetik velünk, hogy pont ezt akartuk.
Csak fogyasztók lettünk egy dömping világban,
programok tartanak örökös rabságban?

Aranyosi Ervin © 2019-08-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2018-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2018-08-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Van úgy, az ember ürességet érez,
van úgy, hogy szíve nyárban megfagyott.
Van úgy, hogy szóval mindent összevérez,
ha múltja benne késszúrást hagyott.

Van úgy, szemedre vetül múltad árnya,
életed Napját sehol sem leled.
Van, hogy szívedre tör léted magánya,
mert kire vágysz, az nem lehet veled.

Van úgy, hogy látod, ajándék az élet,
s a másik éli, s folyton ünnepel,
s ez felháborít, folyton bosszant téged,
a jó előled miért tűnhet el?

Lám, nem látod, pont ez a te féked,
hogy mást figyelsz, s nem saját léted éled!

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: – mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek…
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Keresd hát az utat szívvel, szeretettel,
keresd meg, mitől lesz boldogabb az ember!
Amit kisugárzol, az tér vissza hozzád,
keresd meg a kulcsot, indulj, s ne habozz hát!

Mi lenne vélem nélküled?
Ez nem csak kérdés, nem talány!
Felfalna rettegett magány!
Lelkem, akár üres terem,
úgy kongana, s lélegzetem,
sötét ábrákat festene,
és rimánkodnék: – Este ne,
ne leljen rám a gyilkos álom,
hol csak kihűlt helyed találom…

Mi lenne vélem nélküled?
Vágynék rád úgy, mint napsütésre,
s intenék, végre vegyél észre,
és ragyogtasd rám két szép szemed,
mert ez a csöppnyi élvezet,
tudom, mely hozzád elvezet.
Ha kimondom szívem szeret,
várom visszhangod, válaszod!
Addig a lét, nem állapot!