Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valóra váltás


Aranyosi Ervin: Valóra váltás

Egy álmodott világot adnék neked tovább,
varázsold valósággá, és éld meg a csodád!
Teremts a képzelettel, hagyd hatni vágyaid!
Csodáld a két szemeddel, amely parányt nagyít!

Nem létezőből így lesz, megtapasztalható,
pont ugyanúgy teremthetsz, mint a Mindenható!
Hiszen belőle jöttél, élőn vagy gyermeke,
mert ő, teremtő fénnyel, lelket töltött tele!

Tanuld meg jól használni, a benned élő fényt,
szeretet erejével emelni minden lényt!
Tanulj meg szívből adni, és gazdaggá leszel,
nem az teremt világot, aki másoktól vesz el!

Tanulj meg jól szeretni, hisz nem olyan nehéz,
bár olykor akadályoz a bölcsnek mondott ész!
Szíveddel kéne látnod, érzéssel másokat,
és jobbá kéne tenned, feldúlt világodat!

Álmodni szebb világot, másnak mutatva meg,
hogy élni itt, e földön, békésen is lehet!
Nem harc, verseny az élet, ne küzdj hát ellenem,
ha szeretni vagy képes, gazdagodhatsz velem!

Örömöt hozz a mába, jó kedvet, légy vidám!
Én úgy mosolygok másra, hogy jó lesz nézni rám!
Hát kérlek, mosolyban fürdesd meg arcodat!
Ne folytasd mások ellen, szélmalom harcodat!

Álmodj egy szebb világot, s az valóság lehet,
amit a földi ember, szívvel jobbá szeret!
Egyek vagyunk a létben, s ha erre rájövünk,
majd mind egymás szívébe, szeretve költözünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tápláléklánc csúcsa


Aranyosi Ervin: A tápláléklánc csúcsa

Tápláléklánc csúcsa vagyok,
az egérből ‘mit sem hagyok.
Mivel ő eszi a sajtot,
én már diétát sem tartok.
Mire kiürül a tányér,
kinyúlok egy szalvétáért.
Megtörlöm szép, hosszú bajszom,
utána egy nagyot alszom…

Aranyosi Ervin © 2023-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés


Aranyosi Ervin: Húsvéti gondolatébresztés

Halódik világunk a pénz nagy keresztjén,
vajon feltámad majd mind, aki keresztény?
Jézus átvállalta összes bűneinket,
vajon a Jóisten, aki büntet minket?
Vajon a Megváltó mindőnket megváltott,
vagy csak példaképnek lett ő kikiáltott?
A tanításait éljük ma, e korban?
Keresztet cipelve, elterjesztett kórban?

Tényleg bűnös lenne, itt lenn, minden lélek,
kik jómódban élnek, s azok, kik szegények?
Mért jut egyiknek több, másiknak kevesebb,
mért nincs a gazdagnak szívében szeretet?
Mért nem élünk egyként, egymást felemelve?
Azt ki érettünk halt, méltón ünnepelve?
Követve lépteit, megáldva világunk,
mért csak értékmérőt, júdáspénzt imádunk?

Mért nem tesszük jobbá, szebbé a világot,
nem keltjük életre a krisztusi álmot,
miért nem szeretünk úgy, ahogyan kéne?
Mért vakít el minket gazdagság reménye!
Elvették bűneink, s bűnösök maradtunk?
Hazugságban élünk, anyagba ragadtunk?
Háború és nyomor mérgezi az embert,
rossz átok által lett a mi lelkünk megvert?

Nem kellene végre már utánajárni,
a kérdéseinkre jó választ találni?
Élni csak bűntelen, bűntől megváltottan,
együtt és egymásért, együtt álmodottan?
Építeni itt lenn földi mennyországot,
mire a megváltó akkor, régen vágyott?
Nem csak haldokolva feltámadást várni,
nem kéne szerető, jó emberré válni?

Mennyi, mennyi kérdés. Keressük a választ!
Ez az, ami minket megoszt és elválaszt?
Pedig a jó utat Jézus megmutatta,
a megoldás kulcsát a kezünkbe adta.
Nekünk nem is kéne mártírhalált halnunk,
csak példát követve, jót tenni akarnunk!
Egymást elfogadva, szebbítve világot,
lehetne világunk általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2023-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: De jó is lenne


Aranyosi Ervin: De jó is lenne

Mikor egy lélek belefárad
tovább cipelni terheit,
jó dolog, hogyha megvizsgálja,
eddigi útja merre vitt?
Mi is okozott nehézséget,
mi bántotta meg és mi fájt?
Hogy próbált bölcsen elkerülni,
reá leselkedő viszályt?

Támadt-e benne harag, bánat,
mérgezték-e hazug szavak,
felemelte, vagy porrá zúzta
számtalan fájó pillanat?
Átlátta és tanult belőle,
vagy őrizte sérelmeit,
s ha érezte, tudta róla,
hogy ez a szálka betegít?

Megélte-e a teljességet,
vagy félelem zavarta meg?
Vajon tudta a rettegéstől,
hogy teste pont ezért beteg?
Vagy rohant inkább orvosához
és szedett ezer pirulát,
hatóanyagként, vegyszerekkel
tetézte tovább a baját?

Az orvosa büszkén varázsolt,
a tünetek így tűntek el?
Nem fájt, nem bántott, nem nyomasztott,
a lélek végre ünnepel?
Vagy vegyszerrel kell végigélni,
a hátralévő éveket,
ez olyan mintha visszaadnák,
a halottnak az életet?

De jó is lenne megnyugodni,
s átlátni hazugságokon,
a tudománynál többet tudni,
érteni legfelsőbb fokon!
Viszont az nem lehetne üzlet,
nem nyerne rajta a kufár,
amíg ő számolgatja pénzét,
zsákmányát szedi a halál.

De jó is lenne, hogyha tudnád,
értelmét végre értenéd,
nem csak a rossz köröket futnád,
értelmet nyerne a zenéd!
Ha meglátnád a valóságot,
amit hazugság eltakar,
ha úgy élhetnéd a világot,
ahogy lelked élni akar!

Ha a világod érted lenne,
s értünk, hiszen egyek vagyunk,
szeretve élveznénk a szépet,
mert másoknak jót akarunk.
Ám ezért talán tennünk kéne,
felednünk kínzó álmokat,
öröm jöjjön, rémhír helyére,
mely oly gyakran meglátogat!

De jó is lenne felébredni,
s kitörölni az álmokat,
hazugságtól megszabadulni,
megtudni igazságokat!
De jó is lenne tisztán látni,
miről is szól a földi lét,
megélni igaz valóságot,
mit az Isten vetít elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Tótágas és cigánykerék


Aranyosi Ervin: Tótágas és cigánykerék

Kezeimet földre rakom,
lábam száll az ég felé,
tótágast áll a világom,
így költözöm én belé.

Kezeimet földre rakom,
hányok cigánykereket,
rosszkedvemet hátrahagyom,
tiszta szívből nevetek.

Kezeimet földre rakom,
hadd pörögjön a világ,
vidámságom rád aggatom,
hadd nevessen, aki lát!

Kezeinket rakjuk földre,
guruljunk hát gyerekek,
bánatunk akasszuk szögre,
hadd nevessek veletek!

Aranyosi Ervin © 2022-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (második rész) – A vándor


Aranyosi Ervin:
A remete és a vándor (második rész) – A vándor

A világunk oly hatalmas,
azt tán fel sem méri ész,
s ahhoz kell egy egész élet,
s egy lélek, ki tettre kész.

Kit a megismerés hajt csak,
s távolba vágyakozás,
megtalálni rá a választ:
a lét hogy lehet csodás?

Bejárva a nagy világot,
megismerve népeket,
megtudva, hogy miért élnek
nekik tetsző életet.

S miért pont az a lét tetszik,
mi is a hajtó erő,
ami bennük, napjaikban
késztetésként tör elő?

Fiatalon nekivágott,
lelkében láng lobogott,
elméjében a tudásvágy,
szívében nyíltság lakott.

Nappal az utakat rótta,
falvakon, városon át,
mások örömét kereste,
és a mások bánatát.

Megpróbálta összerakni,
mások mitől boldogok,
s mitől sérülnek a lelkek,
mi is a valódi ok?

Örült, ha vendégül látták,
s elbeszélgettek vele,
az életét ezerféle
élménnyel rakta tele.

Találkozott irigységgel,
gonoszságban része volt,
ha etették, meghálálta,
ha úgy hozta, dolgozott.

De nem bírták maradásra,
asszonyi kitárt szívek,
sosem adta szabadságát,
ketrec őt nem menti meg!

Járta hát a nagyvilágot,
hol szekéren, hol gyalog,
volt, hogy a szívét követte,
hol meg égen a napot.

Gyűjtött számos bölcsességet,
csak ettől volt gazdagabb,
s adta tovább a tudását,
de közben vándor maradt.

Nem vett családot nyakába,
nem volt földhöz gyökere,
felelősség nem terhelte,
csak magánya jött vele.

Elfogadta, ez az árat,
így élte hát életét,
nem volt saját háza, vára,
s úgy érezte így is szép!

A mese első része ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2022-06-29..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak
a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd el a béklyódat!


Aranyosi Ervin: Dobd le a béklyódat!

Dobd le a béklyódat, mely a földhöz láncol,
sokkal szebb az élet, ha a lelked táncol,
amikor élvezed napjaid múlását,
s hallod a természet bölcs és mély súgását!
Mikor észreveszed napi üzenetét,
s éled a csodádat, s azt szórod szerte szét,
mikor önmagad vagy, szabad lesz a lelked,
s lesz okod világod folyton ünnepelned!

Nyisd ki két szemedet, s kezdj el velük látni,
s próbáld meg elméddel utánuk csinálni!
Kell, hogy világodban felfedezd a szépet,
ne raboljon tőled hazugság, enyészet!
Hunyd be két szemedet, s kezdj el végre látni!
Lelkednek szitáján próbáld átszitálni,
amit a világod odakintről üzen,
s ne hagyd megvezetni magad könnyelműen!

Kezdj el végre élni, nyitott szemmel járni,
a világ kincseit lelkesen csodálni,
s elhinni csak érted, miattad jött létre,
naponta teríti lábaid elébe!
Ha szemed behunyod, ott is csodát láthatsz,
eddig még nem ismert álmokat csodálhatsz,
csak hallgasd a csendet, belső mindenséged,
amely érted szolgál és felemel téged!

Használd képzeleted képeket teremtve,
lásd meg a jövődet, s alakítsd ki rendre,
írd csak saját sorsod, megvan benned minden,
ha van elég hited, akadályod sincsen!
Lelked erejével képes vagy bármire,
szereteted szórjad bátran mindenkire!
Szabadon teremthetsz a belső tudással,
oszd meg jószándékod minden embertárssal!

Akard szép jövődet már előre látni,
érdemes lelkesen ezt is kipróbálni,
mert amit elképzelsz, az valóra válhat,
csak álmodj merészet és az álmod rád hat!
Ha látod, ha hiszed, majd életre kelted,
hisz a gondolat mag, a lelked a kerted,
és ha locsolgatod a hited vizével,
valósággá lesz majd, mit elméd elképzel!

Képzeld el és érezd, próbálj hozzáérni,
érzékszerveiddel közelébe férni,
s amit megteremtesz, valóban megkapod,
csak ne álljon ellent neki akaratod!
Mert ha megérdemled, ha járandóságod,
akkor eléd teszi teremtő világod,
sosem kell a módján neked gondolkoznod,
elég képzeletben vágyad létrehoznod!

Ha így teremtenénk együtt szebb világot,
lehetne a Földünk általunk megáldott,
csak isteni fényünk kellene használnunk,
teremtő készségünk végre megtalálnunk!
Harmóniát hozva napi életünkbe,
ősök hitvallását éltetve lelkünkben,
természettel élni, fénylőn, tisztán, szépen,
megmártózni folyton az élet vizében!

Aranyosi Ervin © 2021-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk


Aranyosi Ervin: Emberekké kéne válnunk

A lét értelmét keressük,
és mellette elmegyünk.
Pedig az életünk célja
az hogy boldoggá legyünk.
Szeretet adva másnak,
élvezzük az életet,
nincs értelme rohanásnak,
figyeld a természetet!

Érezz együtt a világgal,
légy hálás, hogy itt lehetsz,
légy boldog egy kis virággal,
amely pompázik neked.
Apró csodák vesznek körül,
rohanva nem láthatod,
ha megállsz és körül nézel,
látsz virágot, állatot.

Ha megérted, érted vannak,
szebbé tegyék életed,
szeretet morzsákat adnak,
s ettől léted szép lehet!
Ne hagyd, hogy lelkedre hasson
a gerjesztett félelem,
fölötted sikert arasson
a technika, a kényelem.

Ne kergesd a gazdagságot,
nem boldogít az a cél,
nem kell, hogy egy rút világban,
szorgos rabszolga legyél!
Fontos lenne felfedezni,
élni születtél ide,
ne hagyd hát hogy álmaidat
rettegésed elvigye.

Hej, ha rájönne az ember,
nem kell pénz, se hatalom,
örökös rettegés sem kell,
álmom élni akarom!
Együtt, egymást jobbá téve,
őszintén és boldogan,
tudva, a szeretet magja
kicsírázik, megfogan…

Ha a tudós azt keresné,
mitől lesz szebb életünk,
ha az élő bolygót lesné,
értünk lenne és velünk!
Nem vonná el a figyelmét
értelmetlen csillogás,
látva használná az elmét,
s értünk lenne a tudás.

Hiszen, ott a természetben,
minden, ami kell nekünk:
– Hogy lehetne élni szebben,
könnyítve az életünk?
Látni kéne, megismerni,
felhasználva a tudást,
nem uralni, eltiporni,
nem bántani soha mást!

A technika kezdetleges,
még ha látszólag modern,
a végső cél rég nem nemes,
mesterséges, rossz modell.
Lassan minden MŰ-vé válik,
a lét vegyszerrel kezelt,
robotolunk mind halálig,
belőlünk csak ennyi telt?

Távolodunk a tudástól,
és a tudás hatalom,
én a helyes utat járni,
s azt szolgálni akarom.
Szeretettel megérteni,
mi az élet lényege,
nem hagyni és nem rettegni,
s hagyni, hogy más elvegye.

Gondolkodni kéne végre,
míg nem hal ki a világ,
változzon az élet szépre,
s a féreg tűnjön, ami rág!
Emberekké kéne válnunk,
s úgy élni az életünk,
rájönni, ha teszünk érte,
szebb lesz ez a Föld velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Aranyosi Ervin: Hobbiból ne tarts!

Ha nincs időd reám,
nem vagy nekem való!
A kongó magányban
ritkábban cseng a szó!
Ritkább a kedvesség,
kevés a szeretet,
ne csak játékot láss!
Egy állat gyereket!
Ne zárj lakásodba
ne tegyél raboddá,
sznobságot tükröző,
hobbi-állatoddá!
Érző lényként jöttem
erre a világra,
szíved válaszoljon
a szép szeretet vágyra!
Ha tisztán tudsz szeretni,
hidd el, meghálálom,
érző, szép szívemmel
jó gazdára vágyom!

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva