Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Aranyosi Ervin: Üzenet a túlvilágról

Üzenem a túlvilágról,
nem haltam meg, most is élek!
Visszatérhettem a fénybe,
szeretet várt, már nem félek!
Elmúltak a földi gondok,
a világot most már értem,
nem múltam el, fénnyé váltam,
ne aggódj hát többé értem!

Bár az ember odalent is
megértené ezt a titkot,
megértésért jövünk mindig,
hogy az élet mit tanított!
Ide fönt már nem fáj semmi,
nincsen bántás, csupán béke,
s tudásként száll a lelkünkre,
megélt életünk emléke!

Azt, ki elment megtaláltam,
ő is itt él, s végre boldog,
ő sem halt meg, s benned is él,
ha még szíved mélyén hordod.
Álmaidon át üzenve,
megpróbálunk segíteni,
megértetni, hogyan kéne,
földi testben is   jól lenni!

Üzenem hát, keresd a jót,
vegyél észre minden szépet,
simogatva használd a szót,
nem a harcról szól az élet!
Egymást kéne felemelni,
az életet szebbé tenni,
meg kellene már tanulni,
őszintén, és jól szeretni!

Ne félj hát az elmúlástól,
inkább élvezd ki a létet,
szeresd jobbá a világot,
ezért küldtek oda téged!
Keress méltó feladatot,
fényt kell gyújtsál a sötétben,
emberré kell végre válnod,
szeretve, a földi létben!

Aranyosi Ervin © 2024-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó is lenne


Aranyosi Ervin: De jó is lenne

Mikor egy lélek belefárad
tovább cipelni terheit,
jó dolog, hogyha megvizsgálja,
eddigi útja merre vitt?
Mi is okozott nehézséget,
mi bántotta meg és mi fájt?
Hogy próbált bölcsen elkerülni,
reá leselkedő viszályt?

Támadt-e benne harag, bánat,
mérgezték-e hazug szavak,
felemelte, vagy porrá zúzta
számtalan fájó pillanat?
Átlátta és tanult belőle,
vagy őrizte sérelmeit,
s ha érezte, tudta róla,
hogy ez a szálka betegít?

Megélte-e a teljességet,
vagy félelem zavarta meg?
Vajon tudta a rettegéstől,
hogy teste pont ezért beteg?
Vagy rohant inkább orvosához
és szedett ezer pirulát,
hatóanyagként, vegyszerekkel
tetézte tovább a baját?

Az orvosa büszkén varázsolt,
a tünetek így tűntek el?
Nem fájt, nem bántott, nem nyomasztott,
a lélek végre ünnepel?
Vagy vegyszerrel kell végigélni,
a hátralévő éveket,
ez olyan mintha visszaadnák,
a halottnak az életet?

De jó is lenne megnyugodni,
s átlátni hazugságokon,
a tudománynál többet tudni,
érteni legfelsőbb fokon!
Viszont az nem lehetne üzlet,
nem nyerne rajta a kufár,
amíg ő számolgatja pénzét,
zsákmányát szedi a halál.

De jó is lenne, hogyha tudnád,
értelmét végre értenéd,
nem csak a rossz köröket futnád,
értelmet nyerne a zenéd!
Ha meglátnád a valóságot,
amit hazugság eltakar,
ha úgy élhetnéd a világot,
ahogy lelked élni akar!

Ha a világod érted lenne,
s értünk, hiszen egyek vagyunk,
szeretve élveznénk a szépet,
mert másoknak jót akarunk.
Ám ezért talán tennünk kéne,
felednünk kínzó álmokat,
öröm jöjjön, rémhír helyére,
mely oly gyakran meglátogat!

De jó is lenne felébredni,
s kitörölni az álmokat,
hazugságtól megszabadulni,
megtudni igazságokat!
De jó is lenne tisztán látni,
miről is szól a földi lét,
megélni igaz valóságot,
mit az Isten vetít elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretetben élve


Aranyosi Ervin: Szeretetben élve

Kihűlő világban, Nappá kell hogy váljak,
szerető szavakkal, versemmel szolgáljak!
Fénnyel átitatnom megfáradt lelkeket,
hitet visszaadva, hogy igenis, lehet!
Lehet szebben élni, holnapot remélni,
olcsó hazugságot, igazra cserélni!
Mutatni, hogyan kell fénylő nappá válni,
terheket ledobva, fenn az égen szállni!
Visszanyerni jogot igaz szabadságra,
hallgatni lelkünkben élő tiszta vágyra!
Rabszolga láncokat letépni magunkról,
soha le nem térni a valódi útról!
Megtalálni Istent, itt a teremtésben,
szeretetre lelni, emberek szívében,
s ahol kialudt már, újra fényt gyújtani,
használni a szívet, jóra tanítani!
Mert az emberek már, sajnos, mást keresnek,
gazdagnak kell lenni, avagy sikeresnek?
Egyik sem boldogít, a lelkünk mást remél,
az igazán boldog, ki szeretetben él!
Meg kell hát mutatni, hogyan kell szeretni,
hogy kell sérelmeket könnyen elengedni!
Hogyan kell bejárnunk, itt, a földi létet,
válaszokra váltva számtalan miért-et!

Aranyosi Ervin © 2022-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Álmodj és éld meg!


Aranyosi Ervin: Álmodj és éld meg!

Változó a földi lét,
mindaz amit látsz!
Ajándékot tesz eléd,
s te mégis többre vágysz!
Néha az ég is beborul,
zord felhő jót takar,
de tovább léphet konokul,
ki igaz és jót akar!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Csupa fény az életed,
az út előtted áll,
hálás szívvel élteted,
mit szíved jónak talál!
Veled tart az Istened,
ha jó irányba mész,
amikor szíved vezet,
nem az önző, hűvös ész!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Ne légy szolga, légy szabad,
élni, tenni kell!
Teremtőn használd szavad,
erőd kísérjen el!
Veled van az Istened,
szebbé válhat a világ,
s többé válhat majd veled,
hagyd lelked hatni rád!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Légy része te is – hittel – a teremtésnek!
Lásd meg és ébredj!
Lásd újra te is teremtett világod szépnek!
Álmodd és értsd meg!
Ne légy a szolgája a világot uraló résznek!
Lásd meg, majd élvezd!
Építőkockája vagy te a teljes egésznek!

Aranyosi Ervin © 2021-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örül a lelkem!


Aranyosi Ervin: Örül a lelkem!

Örül az én lelkem, ha mosolyogni látlak,
csodálatos tudni, hogy őszintén szeretsz!
A világ végére elmennék utánad,
te vagy az egyetlen, ki boldoggá tehetsz!

Ezért szeretnék én a kedvedbe járni,
szóval simogatva írni verseket!
Átölelni gyakran, két karomba zárni,
s lelkemmel elérni fénylő lelkedet!

Senki nem tudhatja, mit jelentesz nékem,
nélküled világom élhetetlen hely.
A lelkedbe mélyen én is beleégtem,
te vagy a visszhangom, s vágyom, hogy felelj!

Szép kaland az élet, s együtt kell megéljük,
a közös útra tévedt lelkünk összeér!
Bármi történjen, a szebb jövőt reméljük,
s hálásak vagyunk mi, szinte mindenért!

Elsősorban, persze, érted vagyok hálás,
tudom, hogy a létem tőled teljesebb,
hisz melletted könnyebb a jóemberré válás,
megtisztul a lelkem, s több leszek veled!

Örül hát a lelkem, s örömödet látom,
ettől válik szebbé közös életünk,
szerelmem vagy, kincsem, szívbéli barátom,
s hiszem, gazdagabb a földi lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vírus emberi


Aranyosi Ervin: A vírus emberi

Gondolkodj el ember őrült félelmedben!
A vírus nem lakik cicában, vagy ebben!
Csak a te fejedbe ültették, s te reszketsz!
Vagy halálra ítélsz, vagy szélnek eresztesz!
Jó lenne a te kis pánikodra hatni,
kutyádat, cicádat ne vidd elaltatni!
Inkább maradj otthon, s tanulj meg szeretni,
szerető gazdává, s jó emberré lenni!
Ők majd segítenek, lelkük tele véle,
az ő szeretetük különleges féle.
Rád Istenként néznek, szívük, lelkük tiéd,
legyen nekik boldog tőled a földi lét!

Aranyosi Ervin © 2020-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére


Aranyosi Ervin: Egy kis angyal emlékére

Véget ért a földi léted,
drága, kicsi angyal,
mennyi álmot, mennyi szépet
vittél el magaddal?
Ennyi volt, mi megadatott.
Már most is hiányzol,
fájó szívünk az arcunkra
bús könnyeket mázol.

Fáj a szívünk, nem felejtünk,
ürességet érzünk,
eszünkbe jutsz, mindig
ha a csillagokra nézünk,
Fénylő, földi csillag voltál,
s felszálltál az égbe,
emlékeket, szép perceket
hagytál itt cserébe.

Álmodd tovább álmaidat,
hisz az nem veszett el,
Mi majd gyakran gondolunk rád,
nagy-nagy szeretettel,
Tudjuk mától égi utad
angyalok közt járod,
szeretettel gondolunk rád
itt lent a barátok.

Itt, a Földön nem látunk már
mert a mennybe mentél,
emlékedet megőrizzük,
lelkünk része lettél.
Nézz le ránk a csillagokból,
figyeld lépteinket,
köszönjük, hogy voltál nekünk,
őrzünk, mint egy kincset!

Aranyosi Ervin © 2016-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva