Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…


Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…

Ki szívedben él, nem lehet halott,
mert látod nyomát itt is, meg amott.
Őt képtelenség kiszakítani,
és hangját véled olykor hallani!
És arca álmaidban feldereng,
aztán a lelked némán elmereng…
Majd őrzi kincsként, bár múlik az idő,
és fáj, hogy meg nem ismételhető.
Hisz olyan nem lesz többé a világ,
de odaát fog addig várni rád,
míg léted súlyát te is leteszed,
s az öröklétbe is majd követed!

Ő élő marad, míg csak benned él,
és szeretete végig elkísér!
A lelked mélyén beszélhetsz vele,
ezért nem hal a te lelked bele.
A szerető szív soha nem felejt,
a szem, mely látta, fájó könnyet ejt!
Pár kedves emlék reád mosolyog,
s ha rágondolsz, ne szégyelld mosolyod!
Hiszen szerette, arcod dísze volt,
s az övé is a szívedig hatolt.
Mert mosolygott, és szívből nevetett,
és boldog volt, mert veled lehetett!

Ne szégyelld hát, ha fáj érte szíved,
ha életed most teherként viszed,
ha szíved húzza mélybe fájdalom,
mert nincs melletted minden hajnalon.
Engedd, hogy rád hulljon most a gyász,
de tudd, hogy fentről figyel és vigyáz!
Érzi és látja szép érzéseid,
és gyöngyként hordja fájó könnyeid.
Most is árad feléd a szeretet,
és sok jó érzést küld le teneked.
Még álmaidban meg-meglátogat,
s gyógyít, hogy szíved ne fájjon sokat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi bú


Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin © 2023-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam


Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam, keltem,
benne megnyugvásra leltem.
Végre élveztem a csendem,
rendeződött minden bennem.

Eltűntek a napi gondok,
értelmet nyert, amit mondok.
Megcsodáltam sűrű lombot,
szellő zöld vitorlát bontott.

Aztán selymes réthez értem,
zöldjét lenyűgözve néztem.
Nap fényében megfürödtem,
madárdal szólt körülöttem!

Patak futott kavicságyon,
békesség ült a világon!
Az erdőnek része lettem,
amint csendben tovább mentem.

Aztán rém rossz hangok jöttek,
gépfűrészek felpörögtek,
élő, sudár fákba martak,
mind-mind gyilkolni akartak!

Nem a szárazt, a kidőltet!
A még élőt, üdezöldet,
döntögette ki a fűrész,
azt érte el keserű vész!

Így lesz vége az erdőnek,
eladják mind tüzelőnek,
menekülhet minden állat,
madár hontalanná válhat!

Mert az ember üzérkedik,
eladja az élőt megint!
Marad hát a poros, sáros,
kikövezett, halott város.

Néhány év és minden kihal,
az ember is álmaival,
s nem talál majd sehol csendet,
hol a léten elmélkedhet.

Aranyosi Ervin © 2023-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó is lenne


Aranyosi Ervin: De jó is lenne

Mikor egy lélek belefárad
tovább cipelni terheit,
jó dolog, hogyha megvizsgálja,
eddigi útja merre vitt?
Mi is okozott nehézséget,
mi bántotta meg és mi fájt?
Hogy próbált bölcsen elkerülni,
reá leselkedő viszályt?

Támadt-e benne harag, bánat,
mérgezték-e hazug szavak,
felemelte, vagy porrá zúzta
számtalan fájó pillanat?
Átlátta és tanult belőle,
vagy őrizte sérelmeit,
s ha érezte, tudta róla,
hogy ez a szálka betegít?

Megélte-e a teljességet,
vagy félelem zavarta meg?
Vajon tudta a rettegéstől,
hogy teste pont ezért beteg?
Vagy rohant inkább orvosához
és szedett ezer pirulát,
hatóanyagként, vegyszerekkel
tetézte tovább a baját?

Az orvosa büszkén varázsolt,
a tünetek így tűntek el?
Nem fájt, nem bántott, nem nyomasztott,
a lélek végre ünnepel?
Vagy vegyszerrel kell végigélni,
a hátralévő éveket,
ez olyan mintha visszaadnák,
a halottnak az életet?

De jó is lenne megnyugodni,
s átlátni hazugságokon,
a tudománynál többet tudni,
érteni legfelsőbb fokon!
Viszont az nem lehetne üzlet,
nem nyerne rajta a kufár,
amíg ő számolgatja pénzét,
zsákmányát szedi a halál.

De jó is lenne, hogyha tudnád,
értelmét végre értenéd,
nem csak a rossz köröket futnád,
értelmet nyerne a zenéd!
Ha meglátnád a valóságot,
amit hazugság eltakar,
ha úgy élhetnéd a világot,
ahogy lelked élni akar!

Ha a világod érted lenne,
s értünk, hiszen egyek vagyunk,
szeretve élveznénk a szépet,
mert másoknak jót akarunk.
Ám ezért talán tennünk kéne,
felednünk kínzó álmokat,
öröm jöjjön, rémhír helyére,
mely oly gyakran meglátogat!

De jó is lenne felébredni,
s kitörölni az álmokat,
hazugságtól megszabadulni,
megtudni igazságokat!
De jó is lenne tisztán látni,
miről is szól a földi lét,
megélni igaz valóságot,
mit az Isten vetít elénk!

Aranyosi Ervin © 2023-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Még utoljára?


Aranyosi Ervin: Még utoljára?

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Talán egy virág még kinő,
jelezve, élt itt valaki,
belészakadt a vers, a dal,
nem tudta élőn tartani.
Elfolyt a hit, a szép remény,
megállt a szív csak vértelen,
kihalt az érték, a tudás,
hisz az ember testvértelen.

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Rosszul végeztem dolgomat,
nem vált szebbé ez a világ,
nem lett az ember boldogabb
az élőn férgek foga rág.
Isten elbújt egy kő alatt,
s pusztulni hagyja nemzetét,
kikben istenhit sem maradt,
kihunyt a fény, így lett sötét!

Még utoljára,
mielőtt leteszem végleg lantomat…
Jöjj el barátom,
s köpködd meg, fejfámhoz nőtt sírhantomat!
Menekülj hát, fuss messze el előlem,
ma már a halál hörög csak belőlem,
gyilkolja meghasonlott lelkemet,
mert ez a kor, halálos kór,
mely közönyével eltemet.
Hitetlen lény az ember mind,
s amíg pénzt, sikert istenit,
rend a világban nem lehet!
Ne éltess halott lelkeket!

Talán még most,
tán mielőtt letenném végleg lantomat…
Tudd meg barátom,
hogy nem tudod, megköpködni sírhantomat!
Hiszen örökkön élek én,
s jobbítok még e földtekén,
szeretettel hitet adok,
mert teremtő lélek vagyok,
akin nem fog a félelem…
Jöjj barátom, tarts én velem!
Teremtsünk jobb világot itt,
emelve a Föld lelkeit!

Aranyosi Ervin © 2021-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsúzás


Aranyosi Ervin: Búcsúzás

Most mért csodálkozol azon,
hogy itt hagylak, hogy utazom?
Bőröndbe tettem mindenem,
mert nem törődtél énvelem.

Pár nap volt a fellángolás,
amíg szívedhez értem én,
pár nap elég, hogy máshogy láss,
s szerelmünk röpke kisregény.

Én nem érem be ennyivel,
keresek mást, ki megbecsül,
folyton szeretni, s lenni kell,
helytállni rendületlenül.

Cserébe mit adtam neked?
Reád bíztam egy életet!
Ha nem élsz vele, ég veled,
hisz nem érted a lényeget!

Nem értem, mért csodálkozol,
ki félig él, félig halott!
Lelkembe csodát nem hozol,
ha nem fontos, hogy itt vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz


Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Aranyosi Ervin © 2017-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Háladal


Aranyosi Ervin: Háladal

Felébredtem, hát itt vagyok,
s tudom a Nap most is ragyog,
mikor felhő takarja el,
de élek én, s nem érdekel,
hogy borús kint a földi lét!
Csak megélem a magamét!

Megélem én, s hálás vagyok,
hisz kaptam újra egy napot.
Hát életem viszem tovább,
nyílt szívvel várok új csodát,
megtalálom a szépet itt,
hiszen mindennap érkezik!

Persze, sírhatnék szüntelen,
mik is történnek én velem,
hogy nem mindig van benne báj,
hogy néha bús, hogy néha fáj.
Ám amíg nem vagyok halott,
hálás leszek, hisz itt vagyok!

Nézem a szálló felleget,
fentről, az égről integet,
aztán sírósan megy tovább,
s viszi tovább a bánatát,
és ettől vidámabb vagyok,
mert nem cipelek bánatot.

A fákon ázott levelek,
az eső róluk lepereg,
mennyi zöld, mennyi árnyalat?
Vajon színük miből fakad?
A fa zöldje a szeretet,
ebből fon nekünk levelet.

Lám nő a fű, nyílik virág,
színessé válik a világ,
mit esőcseppje simogat,
mert kósza felhőnk sírogat.
Vízcseppben élet ébredez,
amint a felhő lét ereszt.

Levelek ernyőt tartanak,
alattuk apró madarak,
éltetik méltón a tavaszt,
s dalolják mindig ugyanazt,
trillájuk drága háladal,
amit a szív kitárva hall!

Hozzám elérnek a dalok,
s értük én oly hálás vagyok,
mert mindenben ott van a szép,
ez adja szép természetét.
Csupán figyelni kellene,
s nem halni mindennap bele.

Lásd meg a fényt, keresd, kutasd,
és másoknak is ezt mutasd,
ragyogjon azért mosolyod,
mert önmagadban hordozod,
háladalod add csak tovább,
szebbüljön tőle a világ!

Aranyosi Ervin © 2017-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha szeretsz egy virágot

Aranyosi Ervin - Ha szeretsz egy virágot
Aranyosi Ervin: Ha szeretsz egy virágot

Ha szeretsz egy virágot,
csodáld, öntözd, ápold!
Halott virágokkal
tele a virágbolt.

Amit már letéptek
nincs már benne élet,
amit te szerettél egykor,
semmivé lett.

Ha szeretsz egy virágot,
hagyd hát élni szépen,
engedd tovább ázni
az élet vízében!

Mert, ki szívből szeret,
nem ural más lelket,
Az csak nagyra becsül,
s ezzel ünnepel meg!

Aranyosi Ervin © 2016-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva