Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszi bú


Aranyosi Ervin: Őszi bú

Hull a fákról a sok levél,
már mind halott, már egy sem él,
és mégis őrzik a nyarat,
emléke így örök marad!
Befogadja őket a föld,
s mi nyáron zölden tündökölt,
most rozsda ette, léttelen,
és földre hullni kénytelen!

Hol fenn, hol lent, a lét forog,
és változnak az évszakok,
mi is tán velük változunk,
jó, vagy épp rossz kedvet hozunk!
Ágainkról, mint levelek,
szívünk reménye lepereg.

bennünk is csupasz ág marad,
s nem vár dalolni madarat.

Hull a fákról a sok levél,
tavasz, a nyár még bennem él!
Azért is hinni akarok!
Beérhetnek még a magok,
beérhet még a szeretet,
amit megosztok teveled,
s talán tavaszba átviszed,
ha jövőt remél szép szíved!

Aranyosi Ervin © 2023-10-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Már nem!


Aranyosi Ervin: Már nem!

Már nem, már nem,
már nem játszom tovább,
már nem cipelek a hátamon zongorát,
már nem futok én árkon-bokron át,
már nem keresem a létben a sok csodát!

Már nem, már nem,
letenném terheim,
már nem élek hazug szabályok szerint,
már nem félek, a lelkem is rendre int,
már nem és nem! Szabad leszek megint!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Már nem, már nem,
nem fáj a tegnapom,
már nem hordom, ha kell reád hagyom,
már nem szállok szembe, nem üthetnek agyon,
és, ha néha sírok, csak azért, mert fáj nagyon!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek


Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek

Rángatja a szél a fákat,
reszketnek a levelek.
Egy kis megnyugvásra várnak.
Félve élni nem lehet!
Mondd, a szelet ki uralja,
ki ad erőt és jogot,
amikor még szellőcske volt,
vajon, kihez nyafogott?

Ki küldte, hogy rendet rakjon?
Szabad létű fák között,
hogy parancsot osztogasson?
Por gúnyába öltözött,
s megmarkolta békés fáknak,
imádkozó ágait,
s eltitkolta rossz urának,
a gonosz szándékait!

Vajon, emberi lény küldte,
meghasonlott és hamis?
Lehet, hogy az ördög szülte
és gonosz lett maga is?
Száraz ágak porrá törnek,
de az ifjú, fiatal,
zöld levelek tündökölnek,
mert még mind élni akar!

Lám, dacolnak ők a széllel,
még remélnek holnapot,
s nem bír a sok friss levéllel,
mikben az élet ragyog!
Száraz törzsek mind feladják,
de együtt a sok levél,
ágaikat megragadják,
mert a hit még mindben él!

Ha a zsoldos szél tovább fut,
róluk a por lepereg,
kinyújtózva sóhajtoznak
a túlélő levelek.
Külön-külön gyenge jószág,
együtt közös az erő,
a szél randalírozása,
csak együtt túlélhető!

Aranyosi Ervin © 2023-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre


Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A semmi közepén


Aranyosi Ervin: A semmi közepén

Dalolom a létet,
verseimben élek,
így önthetek talán,
több reményt belétek!

Megmutatom álmom,
ugye, jól csinálom?
Így szebbítem én meg
meggyötört világom!

Refrén:
De jaj nekünk,
ha elveszünk,
a semmi közepén is elleszünk!
Hát jöjj velünk,
ha jót teszünk,
a semmi közepén is elleszünk!

Visszhangra találok,
én is jobbá válok,
így válnak valóra
dédelgetett álmok!

Ha lesz közös álmunk,
a sarkunkra állunk,
a semmi közepéből,
fel, az égre szállunk!

Refrén2.:
De jaj nekünk,
ha elveszünk,
a semmi közepén is elleszünk!
Hát jöjj velünk,
ha jót teszünk,
szabadokká válva létezhetünk!

Aranyosi Ervin © 2023-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ébred a reggel


Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Álmokat kerget a hajnal,
tegnapról suttog a szél,
ébred a lelkünk a Nappal,
a világunk életre kél.

Madarak víg dala szálldos,
fény tölti ki a teret,
morcosan ébred a város,
egy újabb nap elérkezett!

Refrén 1.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
keresd a mában az égi jelet!
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
szívedbe markol és itt van veled!

Éled a reggel a Nappal,
hallgasd mit susog a szél,
fogadd be azt kitárt karral,
a holnap ma életre kél!

Ébredjen lelked a Nappal,
szívedben lüktet a vér,
dalolj a víg madarakkal,
s örüljön mind, aki él!

Refrén 2.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
átlép egy új nap szép kapuján.
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
ígéri lesz holnap, s holnapután!

Aranyosi Ervin © 2023-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretni jó!


Aranyosi Ervin: Szeretni jó!

Neked szól ez a dal,
hozzád ér ez a szó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, nekünk való!

Ettől szép a világ,
ha a bú sose rág,
hidd el, szeretni jó,
hidd el, szeretni jó,
olyan boldogító!

Refrén:
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Azt adni másnak,
amire várnak,
értelmet adni egy őrült világnak!
Tanulni kéne élni,
nem dolgunk egymást megítélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!

Neked szól ez a dal,
szívünk csak jót akar,
hiszen szeretni jó,
bizony szeretni jó,
ez az útra való!

Hadd dobbanjon a szív,
hangja szeretni hív,
érezd, szeretni jó,
másnak jót adni jó,
lelkünk jót akaró!

Refrén2:
Tanulni jöttünk élni,
nemcsak rettegni, s félni!
Szívünkből adva,
dalra fakadva,
az álmainkat szárnyakat adva!
Tanulni kéne élni,
egy szebb holnapot remélni!
Lássuk a létet,
gyönyörű szépnek,
legyen minden dal egy szeretetének!
Legyen minden dal egy szeretetének,
mert szeretni jó!

Aranyosi Ervin © 2022-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben


Aranyosi Ervin: Visszhangok az esőben

(Enya: Echoes in rain címú dala alapján)

Susog a szél,
visszhangja kél,
eső szitál,
míg földet ér.
Múlik az éj,
ébred a nap,
sötét falak,
leomlanak.

Ébred a fény,
tiszta remény,
úton vagyok,
utazom én.
Jó az irány,
mozgásban tart.
Egy újabb nap,
pont engem akart!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Az eső zenél,
visszhangja kél,
még hazaér,
aki csak él.
Eljön az éj,
de tőle ne félj,
újabb nap jön,
míg él a remény!

Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, halle-halle hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Aranyosi Ervin © 2021.08.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!


Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Ne temessünk el élő lelkeket,
hisz emlékezni minden nap lehet!
A sírban test van, levetett ruhája,
de él a lelke, ha emlékszel reája.

Kell egy kis csend, hogy rátalálhass újra,
érezd a lelkét, tiéddel összebújva!
Érinteni érzéssel is lehet!
Hát ne temess el élő lelkeket!

Emlékezz rá, mi mindent kaptál tőle,
gondolj reá, s meríts erőt belőle,
mert szívedben örökre megmarad,
csak nincs a testben, lelke már szabad!

Feledd csak el, amivel néha bántott,
dobd csak a sutba, mint egy rossz kabátot,
s csodáld a többit, kapott értékeket!
De ne temess el élő lelkeket!

A lélek él, csak túlvilágba tévedt,
tanult, remélt, képzelt jövőbe révedt,
majd elvégezte ezt az iskolát,
egy más világban folytatja tovább.

Te itt vagy még, hisz van még jó pár dolgod,
tanulnod kell, hogy hogyan lehetsz boldog!
Hogyan tégy szebbé sok-sok életet,
de ne temess el élő lelkeket!

Más síkon él és visszatér majd újra,
hogy az elmaradt leckét megtanulja.
Lesz csecsemő és apró kis gyerek,
ahogy a lelkek ébrednek veled.

De addig is, míg újra leszületne,
ne szegezd őt egy halott feszületre.
Hagyd lelkét szállni, élni szabadon,
s érezd figyelmét mindig magadon!

Aranyosi Ervin © 2018-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Babázok


Aranyosi Ervin: Babázok

Pici vagyok, még babázok.
Átmelegít, hogyha fázok.
Sosem vagyok így egyedül,
érző szív van bennem belül.
De ha gazdámat meglátom,
rögtön itt hagyom barátom,
mert a gazdám él és szeret,
elkényeztet, szívvel etet.
Ám, ha elmegy óvodába,
itthon marad kis barátja,
s mivel kicsi, még babázik,
saját kutyusával játszik…

Aranyosi Ervin © 2018-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva