Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Mutasd világodnak valódi arcodat,
ne álarcok mögül vívd napi harcodat!
Vállald fel magadat, az légy, ki benned él,
aki világának csak őszintén zenél!

Ne viselj álarcot, úgyis leleplezik,
s ne élj sose mások elvárása szerint!
Hasonló, szép lelkek könnyen megtalálnak,
mutasd meg valódat ennek a világnak!

Ne viselj álarcot, ne állj be a sorba,
jellemed varázsán ne eshessen csorba!
Csak őszinteségtől javulhat világod,
melyben minden percben lelked tükrét látod!

Vállald fel magadat, írd magad a sorsod,
a jövődnek magját lelked mélyén hordod!
Ha az igazságot ápolod és véded,
visszaigazol majd téged is az élet!

Merj hát magad lenni, lelked megmutatni,
másoknak fényedből tiszta szívvel adni!
Peregjen le rólad bántás, irigykedés,
vedd észre, manapság, az igaz ember kevés!

Legyél hát te igaz, és lelj követőkre,
gondolj holnapodra, sokkal szebb jövődre!
Ne hordj mások által elvárt, rút álarcot,
hisz hazugok ellen úgysem nyerhetsz harcot!

Aranyosi Ervin © 2024-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adventi koszorúban


Aranyosi Ervin: Adventi koszorúban

Hit, remény vesz körül,
öröm és szeretet!
A kis szívem örül
és hálás teneked!
Szépen megágyaztál,
helyed van szívemben,
az Advent ünnepe,
nem is telhet szebben!
Jó így várakozni,
egy szép körben lenni,
egymásra figyelni,
őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2023-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: EL-LA verse

EL-LA:
A FÉNYLÉNYEKKEL VALÓ TALÁLKOZÁSOM élménye, 90x90cm, olaj-vászon.

Aranyosi Ervin: EL-LA verse

Nézem csak a képeidet, miről is mesélnek?
Vászonra simított színek, melyek szinte élnek.
Ott vagy benne – örök fénylény – fénylik ragyogásod,
tükröződik tiszta lelked, megtapasztalásod.
Elmesélted, ahogy egykor utadat kerested,
olykor, persze fájdalmasat generált a tested,
de azután, szépen sorban , csodák rád találtak,
meseszerű történések valósággá váltak.

Kerested a saját utad, jó célokra leltél,
közben olykor hibáztál, de őszintén szerettél!
Átéltél sok olyan dolgot, mit más nem tapasztal,
szabaddá is válhatnál, de családod marasztal.
Talán van egy nagyobb család, akikért kell tenned,
az anyagba ágyazódva fénylénnyé kell lenned!
Fénylénnyé és fényszóróvá, szebb utat mutatva,
vallásból az értékeket keresve, kutatva.

Azt adni az embereknek, mire titkon vágynak,
tiszta fényt, a szeretetre éhező világnak!
Megmutatni, valójában miről szól az élet,
hogyan szól a belső hang, ha a szférák zenélnek?
Hiszem, hogy a művészetnek célja van és oka,
s minden embert befogad a bőségnek csarnoka.
Csak a születésünk célját, azt kell megtalálnunk,
a késztetést felhasználva teremtővé válnunk.

Akinek van élménye és megtapasztalása,
annak fény csillog szemében, hiszen meg kell lássa,
hogy világunk csodaszép hely, szebben kéne élnünk,
tévutunkról, rossz hitünkről, le kellene térnünk!
Lehet a művészet eszköz, fáklya a kezedben,
festményen át mutathatod, hogy élhetnénk szebben.
Láttathatnád, mit csak te látsz, belső valóságod,
mutathatnád, hogyan tegyük szebbé e világot!

Aranyosi Ervin © 2022-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Varázsoljunk!


Aranyosi Ervin: Varázsoljunk!

De csodás is lenne egy olyan varázslat,
hogy csak az igaz szó hagyhatná el szánkat!
Abban, ki hazudik, a szó bennrekedne,
s benne a feszültség ettől növekedne!

Hátsó gondolatok mind-mind eltűnnének,
csak a valóságról szólhatna az ének!
Nem lenne háború, nem lenne több bántás,
könnyebben menne a másnak megbocsájtás.

Az őszinte szónak lenne eredménye,
az élő világnak lenne még esélye!
A hazug, a csaló, az mind pukkadozna,
az igazság valós, szebb életet hozna!

Igaz szó szívünkből kerülne a szánkra,
mosollyá, derűvé, örömökké válna!
Az igazság többé senkinek sem fájna,
és az igaz szóért, igaz válasz járna!

E szép varázslatba, hogy kell belefogni?
Nem kéne kínlódni, sírni és nyafogni!
Csak természetesen, szívünkre figyelni,
s igaz szavainkban örömünket lelni!

Igazság, jog, törvény, bárcsak mind egy lenne,
s az emberi lélek tükröződne benne!
Isteni szeretet fűzne össze minket,
emberségünk adná az értékeinket!

A gazság, háború végleg tova tűnne,
s nem esne az ember soha többé bűnbe!
Isten gyermekeként egymásért kiállnánk,
isteni lényekké, emberekké válnánk!

Aranyosi Ervin © 2022.03.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tegyük szabaddá a lelkünk!

Fotó Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: Tegyük szabaddá a lelkünk!

Ne legyen a testünk lelkünk kalitkája!
Ne hagyjuk, hogy külső erő reánk zárja!
Ne hagyjuk, hogy minket idegen uraljon,
rémes hazugsággal életünkből faljon!

Tegyük a lelkünket élővé, szabaddá,
szeretni képessé, öntudatosabbá!
Hagyjuk büszke sasként felhők felett szállni,
megélve a létet boldogabbá válni!

Dobjuk le magunkról a hazugság láncát,
hadd járja a lélek szabad felhőtáncát!
Éljünk boldogabban, őszintén szeretve,
kitárt, tiszta szívvel, egymásra nevetve!

Aranyosi Ervin © 2022.01.18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!


Aranyosi Ervin: Egész évben Élők napja!

Halottak napjából évente egy volna,
és a többi napunk az élőkről szólna!
Letennénk örökre rút félelmeinket,
s nem lehetne többé megvezetni minket!
Bárcsak választhatnánk a két dolog közül,
amitől a lélek retteg, vagy üdvözül!
Nem hagynánk a lelkünk tovább ijesztgetni,
s megtanulnánk végre őszintén szeretni!

Bárcsak egész évben élők napja lenne,
s az élet értelmét megtalálnánk benne,
s folyton ünnepelnénk, kik valóban vagyunk,
hogy mások lelkében élő nyomot hagyunk.
Legyen örök ünnep, élő tiszta fénnyel,
bánjunk szeretettel minden élő lénnyel!
Nem kell haldokolnunk életen át, folyton,
hagyd, hogy a világod jóra hangolódjon!

Énekkel, víg dallal emeld mások kedvét,
jó lenne, ha végre gondjaid letennéd!
Vedd saját kezedbe a lét teremtését,
arasd le kalászát, érted ért termését!
Érted érett azzá, éltetőn igazzá,
hadd váljon a szavad, másoknak vigasszá!
Ennek van értelme, létet ünnepelni,
Istent az emberben magasra emelni!

Hiszen egyek vagyunk mind, egy Istenünkkel,
s hiszem, ha a félszbe már nem merülünk el,
ha a hála jár át, szeretet vesz körül,
amikor a lelkünk az életnek örül,
amikor naponta élőt, szépet látunk,
s teremtéssel szépül meg tőlünk világunk.
Legyen egész évben az élőknek napja,
szeretet-kalászát szívünk learatja.

Aranyosi Ervin © 2021.11.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Baráti szó


Aranyosi Ervin: Baráti szó

Ha kimondom, amit gondolok,
fájni fog neked néhány dolog!
Ám, mégis mondok inkább igazat,
ha hízelegnék, áltatnád magad!
Hazug szótól nem gyógyul meg a lélek,
csak felragyog az álságos világ,
a hízelgésben elveszik a lényeg!
Az őszinteség tud csak hatni rád!

Kimondom hát, lelkednek tükröt tartva,
s te eldöntöd majd, hogyan fogadod!
Ha megharagszol, lelked legyen rajta!
Én nem művelek ál-varázslatot!
Lehet, hogy fáj tükröddel szembe nézni,
de érted van a jobbító szavam,
s ha elgondolkodsz, talán a lelked érzi,
nem tettem mást, mint adtam önmagam.

Adtam hitem, tiszta őszinteségem,
s te rólad szólt, hiszen rajtad segít!
S jó szándékkal, érző szívedbe véstem,
az igazság fájó érzéseit.
Majd egy napon még hálás leszel érte,
s ha hiszel bennem, még együtt leszünk,
s te megérted, hogy igenis megérte,
mert igazol majd jó természetünk!

Persze, tudom, hogy nehéz elfogadni,
ha felszakítok fájó sebeket,
a vesztett hitet nehéz visszaadni,
de mi mást adhatnék most teneked?
Csak megpróbállak kivinni a fényre,
hogy tisztán láss, ha napod felragyog,
hogy reálisan tekints igaz tényre,
és közben érezd, én melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában


Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szó


Aranyosi Ervin: Mi is a szó

Gondolatainknak apró alkatrésze,
amelyből összeáll a mondat egésze!
Kis építőkocka és ha összerakjuk,
minden szándékunkat mással tudathatjuk.

Leírhatunk vele érzést, gondolatot,
vagy szép emlékeket, mely lelkünkben lakott.
Önmagunkat tudjuk vele kifejezni,
magunk világunkba méltón behelyezni.

Képeket festhetünk a mások lelkébe,
érzések sorával színezhetjük szépre.
Mosolyt, vagy könnyeket csalhatunk szemekre,
hatással lehetünk vele emberekre.

Jó lenne már végre érteni a szóból,
tudni más mit érez, vajon mire gondol?
De túl gyakran van, hogy csak mellébeszélünk,
s nem a saját lelkünk útján járunk, élünk.

Talán, ha szeretnénk, érthetővé válna,
s valóság lehetne a sok ember álma,
csak hazug szavakra nem kéne figyelni,
szívekhez az utat meg kellene lelni!

Az igaz szó lehet a jövőnk záloga,
ahol minden ember egyforma, s van joga!
Igaz szavak mögött, a valóság fénylik,
és az ember végre új világot épít.

Tanulnunk kell tehát őszintén beszélni,
teremtőnkhöz méltón, tiszta szívvel élni,
mert az igaz szónak erős az alapja,
lelkünk az erejét e szavakból kapja.

Ha a gondolatunk valósággá válik,
ha a szívekről a hazugság lemállik,
szavunk visszanyeri eredeti súlyát,
alapnak használja dicsőséges múltját.

Mikor szavunk nem bánt, inkább lelket épít,
mikor dicsérni kész, emberséget szépít,
amikor a szóval megbékél az ember,
megtelik a szíve hálás szeretettel.

A szó, mint víztükör, lelkünket mutatja,
egymáshoz a hidat, az utat kutatja,
mikor felmelegít, s érzéssel megetet,
akkor a szívünkben ott él a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2020-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Különleges szemüveg

Aranyosi Ervin: Különleges szemüveg

Jártamban-keltemben
egy szemüvegre leltem.
Megváltozott a világom,
ha belenéztem, menten.
Nem nagyított, kicsinyített,
mégis minden más volt.
Valahogy rajta keresztül,
minden másnak látszott.

Szavak mögött, tettek mögött,
a szándékot láttam.
Szívek mélyén irigységet,
titkokat találtam.
Olyan fájó érzést,
ami kínozza a lelket,
amitől a szív haldoklik,
mitől nem szerethet.

Őrizgetett sérelmeket,
bosszúságot láttam,
félreértést, nagy csalódást,
s kínokat találtam.
Kimondatlan szavakat,
sok mélyen titkolt érzést,
értéktelen vágyakozást,
ördögi kísértést.

Ragaszkodást fájdalmakhoz,
kín dédelgetését,
önbecsapást, a világnak
legsötétebb részét.
Láttam szeretetlenséget,
önbecsülés nélkül,
árulást és hazugságot,
ami meg nem térül.

Azt is láttam, hogyan vágynak
a szívek a jóra,
másoktól a jó szándékra,
tiszta igaz szóra.
Kiszáradt szíveket láttam,
forrásuktól fosztva,
s furcsa hitet, hogy a világ
átfordult a rosszba.

Gondolkodtam, szemüvegem,
hogy tudnám használni?
Hisz nem elég tiszta szívvel
a rosszat meglátni!
Mit is kéne tenni,
hogy a világ megváltozzon,
hogy a szív fényben fürödjön,
érzésben napozzon?

Hogyan kéne tanítani,
hogy az ember értse,
hogy úgy álljon társaihoz,
hogy szívüket ne sértse.
Azt tudtam, hogy a gonosszal
nem kell harcba szállni,
elegendő jobbá lenni,
s őszintévé válni.

Kimondani minden érzést,
mi szívünket nyomja,
megkönnyebbülhet az a szív,
amelyik kimondja.
Őszinteség, elfogadás
és megértés kéne,
hiszem, hogy e felismerés
a szívre ráférne.

Szeretettől, kedvességtől
szívünk melegedne,
a jó érzés szép forrása
rögtön eleredne.
Ha a lélek tisztán látna,
felragyogna minden,
a szeretet megtalálná
helyét minden szívben.

Ha ez segít, hát od’adom,
azt, amit találtam,
szemüvegem tisztán láttat,
használd te is bátran!
Rakj rendet saját szívedben,
lomtalaníts végre,
hogy ne legyen többé okod
a szeretetlenségre.

Bocsáss meg a megbántónak,
engedd el a múltat,
ha kiürülsz a méregből,
lelked jót tanulhat.
Engedd el a sérelmeid,
hisz csak téged bánthat,
hagyj helyet a szeretetnek,
az javadra válhat.

Bizalom kell, derűlátás,
hinni csak a jóban,
meglátni a jó szándékot
a jót akaróban,
kimondani, amit érzünk,
ha kell magyarázni,
az érzelmi terheinket
le kellene rázni.

Más szíveket gyógyítgatni
a szív erejével,
megmutatni, mire képes
a szeretetével.
Intrikának, hazugságnak,
jó szó vethet véget.
Egyenes beszéddel lehet
elűzni kétséget.

Felemelni, megbecsülni,
méltón naggyá tenni,
a háborgó nagyvilágnak
tettekkel üzenni.
Hiszem, ha a lélek szabad,
másra hatni képes,
szeretet az egyetlen út
a mások szívéhez.

Eldobom a szemüvegem,
én már tisztán látok.
Azt remélem, követnek majd
szívvel a barátok!
Ha az ember jó útra tér,
változik világa!
Szerethető, élő világ,
ez a szívem vágya!

Aranyosi Ervin © 2020-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva